Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-171

1 1 <i 171. országos ülés egy oly erős pénzintézete legyen, melynek minden érdeke, minden viszonya Magyarország-, a magyar ipar-és magyar kereskedelem érdekeivel van öszszekötve. (Helyeslés balról.) Mig ilyen intézetünk nem lesz : ugy, mint a könnyelmű adós, eszközölhetünk ki magunknak úgynevezett „Gulgenfrisf-eket; de az országot az anyagi romlástól megmenteni nem fogjuk. (Helyeslés balról.) Én igen félek, tisztelt ház, hogy valóban azalatt, amit Horn Ede tisztelt képviselőtársam ugy fejezett ki, hogy „a többit megkapjuk, ha magunkat jól viseljük," mit a pénzügyminister ur visszautasított, de azután mégis lényegét elmagyarázta, mint létezőt. •— igen lelek, mondom, hogy ezalatt az osztrák nemzeti bank irányában a szerény, meghúzott magaviselet is benértetik; mert ha nem: nagyon sajnálom, hogy Horn Ede tisztelt képviselőtársam valami határozott, csattanós czáfolatot nem kapott. (Igazi halról.) Sokat lehetne még mondani a hitel emelkedő és sülyedő iránya felől. Tagadhatatlan, hogy minél drágább reánk nézve e kölcsön: annál előnyösebbnek kell lennie azokra nézve, kik azt adják, s tagadhatatlan, hogy arra nézve, hogy ezek folytán a többi 2

/

3 rész is meg lesz ; ezen körülményben — mint a pénzügyminister ur monda — lehet némi biztosítékot találni; de csak némi biztosítékot, mert mi már hozzászoktattuk a pénzembereket ahhoz, hogy velünk mindig ugy bánjanak, hogy az utolsó perczben adjanak szót, bog}' nekünk többé nem a jó és jobb, a rósz és roszabb közt; hanem a közt kelljen választanunk : vajon elfogadjuk-e ugy, amint nekünk dictálják, mert különben nem kapunk. Nem akarok félreértetni; nemcsak a jelen pénzügyminister hibájának tartom azt, hogy a kölcsönt igy kötjük. Megtörtént e hiba már első kölcsönünknél, mit a minister ur a válaszfölirati vitánál tagadni méltóztatott; — megtörtént, mikor Magyarországnak úgyszólván szűz hitelét 3-ad, 4-ed rangú hitelvesztett üzér kezébe adták. (FöUi! állások: Ugy van !) A pénzügyminister ur hibája csak az, hogy egész mostanáig, — mert a jelen kölcsön ezen irányban dicséretes kivételt képez, — az ő hibája az, hogy hűségesen haladt azon az utón, melyre előde lépett. (Helyeslés bal felől.) A felelősségre vonatkozólag pedig csak egyet kívánok még megjegyezni. A tisztelt pénzügyminister ur előadta, hogy 1870-ben már romlott viszonyok közt vette át a pénzügyministeri tárczát, s hivatkozott e tekintetben elődjének szavaira, melyekre én is igen jól emlékszem. De vajon e hivatkozás mellett nem jutott-e eszébe a pénzügyminister urnák, hogy épen akkor már szerinte is roszabb években vévén át a pénzügyministeri tárczát, miképeii ez már régóta tudomásom szerint nyilt titok: uoveml»er '26. 1873. oly rózsás reményei voltak, hogy ő figyelmezteté ministertársait arra, hogy lehet többet kiadni, mert van miből födözni. Mellőzve különben a többieket, a miket a minister ur elmondani méltóztatott: még néhány szót szólok igen tisztelt képviselőtársunk Senynyei Pál báró beszédére vonatkozólag. (Halljuk!) Egyet, tisztelt képviselőház, készségesen el ismerek, és ez az egy az, hogy mióta magyar parlamentalismus van, a tegnapi napon ö mondotta jobb oldalról először azon más parlamentáiis országokban mindenütt gyakorlatilag elismert tételt, hogy bizonyos meghatározott hazafiúi czélokra lehet közreműködni a kölcsönös elvek föladása, vagy megsértése nélkül. (Igazi) Ezen részét beszédének a magam részéről örömmel üdvözlöm; mert egy nagy parlamenti félreértésnek, — mely eddig itt létezett, — megtörését és megtagadását látom benne. (Helyeslés bal felöl.) Ami a többit illeti: természetesen, ha kitüzetik bármely zászló, melyre föl van írva a takarékosság nagy mondata, miután a takarékosság köteletesség, de még magában nem politika, és nem politikai programra : —- azt gondolom, mindnyájunknak meg fog azt is nézni kelleni, hogy a takarékosság mellett mi más is lesz még azon zászlóra írva. A takarékosság mellett csak tudjam, hogy minő kedvencz eszmék azok, melyeknek föl kell áldoztatniuk a takarékosság miatt, mondom, ha e kedvencz eszmék alatt nem valami olyan kívántatik föláldoztatni, amit én az ország érdekében föláldozhatónak nem tartok: bárki kezében legyen is a zászló, én mindig készen fogok állni. Hisz a mi zászlónkra évek óta föl van írva a takarékosság! (ügy vanl bal felől) De egész hord erejét ezen nyilatkozatnak megítélni mindnyájan csak akkor fogjuk, — mint említem, — midőn a takarékosságon kívül még egyebek is ki lesznek írva azon zászlóra, melyek uíán meg fogjuk ítélhetni, hogy azon zászló minő irányban fog menni, és mily irányban óhajtja, hogy a nemzet utána induljon. (Élénk helyeslés.) Én abba, amit egyik előttem szóló tisztelt képviselő ur tett, miszerint fejtegessem, hogy a tisztelt képviselő ur mit érthetett s mit nem érthetett, — mert későbbre ígérte a részletezést, — nem bocsátkozom : azt gondolom, hogy az ő föladata lesz a részletezést megtenni. Hogy nem tette meg tegnap: azért nem hibáztatom; mert nézetem szerint az ellenzéknek ez sohasem föladata: ő pedig tegnap, — bár conservativ zászlóval, de — az ellenzék soraiba lépett. (Derültség) Ha majd nyilatkozatát meg fogja tenni: akkor azt gondolom, ideje lesz, hogy mindnyájan tájékozzuk magunkat. Én ismétlem azon nagy — szerintem — elvi kimondásában, hogy elvek föláldozása nélkül is lehet bizonyos ha-