Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-171

171. országos ülés uovember 26. 1873. 111 Sorából, kik a kölcsön ellen nyilatkoztak, oly indittánynyal fogok találkozni, amelynek alapján a mutatkozó szükségen más módon segíteni képesek leszünk. Ez azonban nem történt. Elismerem azt, amit tegnap Simonyi Ernő tisztelt képviselő ur mondott, t. i. hogy midőn az ellenzék a kormánynak egyik vagy másik intézkedését megtámadja: nem tartozik megmondani, hogy hogyan kivan segíteni a helyzeten, hanem megbuktatja elébb a kormányt, és azután átvévén maga a közigazgatást, előadja a módozatokat, melyek által a bajon segíteni vél; ezt elismerem rendes viszonyok közt; de nem ismerhetem el azon perczben, Hielyben kérdés van arról, hogy az állam fizetőképes maradjon-e? És meglehet győződve a tisztelt képviselő ur, hogy ha e tekintetben ezen theoriától eltér, és gyakorlati kézzel fogható más óvszert hoz javaslatba: ennek bizonyára igen sok képviselő szavazatát és minden esetre az enyémet is megnyerte volna. Magam is azon véleményben vagyok, hogy talán olcsóbban is lehetne pénzt kapni, különösen akkor, ha azon kölcsönt más kötné, mint a ki kötötte a jelenleg tárgyalás alatt levő kölcsönt. De, tisztelt ház! ez is csak föltevés,s habár falán abban nem csalódom, de csalódhatom; és miután az föltevés és bizonytalan, s miután én részemről a nemzet becsületét koczkáztatni nem akarom, miután nem kinánom azt, hogy talán néhány hét múlva fizetésképtelenné legyen: meghajlom a kényszerhelyzet előtt és elfogadom a kölcsönt. Én sem tartozom azok közé, tisztelt ház! a kik a hanyatló csillagok után sárt akarnak dobálni ; megengedi azonban az igen tisztelt pénzügyflúnister ur, hogy kezeléséről azon mérsékelt kifejezést használjam, miszerint az szerencsétlen volt. Meggyőződésem szerint, — és azt hiszem, hogy ezen számításomban a pénzvilág alig fogna megezáfolni, — ezen szerencsétlenség a most felveendő kölcsönben legalább is 2°/

0-kal figurái, azaz, hogy tisztábban fejezzem ki magamat, szerencsésebb kezelés mellett ennél legalább 2°/

0-kal olcsóbb pénzt kaptunk volna, és igy a tisztelt minister urnák ezen szerencsétlensége az országnak 3 millió forintjába kerül. Én, ezek után tisztelt ház! midőn ezen kölcsönt Jüegszavazom: kijelentem, hogy azon szerencsétlen rendszer iránt bizalommal nem viseltetem; és ha ezen szerencsétlen rendszer meg nem változik: akkor semmiféle további költséget a jelen kezelés mellett meg nem szavazhatnék. Meggyőződésem az, hogy valamint minden dolognak jó és rósz oldala van, ágy ezen szerencsétlen kölcsönnek is van jó és rósz oldala, és ez: az, hogy ezen szerencsétlen kölcsön után az ország hitelhez többé nem fordulhat; mert feitelt többé találni nem fog, hacsak gyökeresen meg nem változik az eddigi kezelési rendszer, az eddigi systema és igy legalább azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy a mi eddig a jótanácsok és többszöri fölszólalások által meg nem történhetett: ezután a kényszerhelyzet által be fog következni. Ezen kevés szóval akartam e tárgybani szavazatomat indokolni. (Helyeslés.) Tisza Kálmán: Tisztelt ház! {Halljuk!) Midőn magamat a tegnapi napon fölírattam, nem volt szándékom egyéb, mint rövid szavakban indokolni azt, hogy miért történik, és honnan van, hogy a jelenlegi kölcsönt el nem fogadom. A tegnapi napon azonban történtek e ház kebelében oly fölszólalások s beadatott olyan önálló indítvány is, (Halljuk!) amelyeknél fogva lehetetlenség, hogy épen oly rövid legyek, mint a mily rövid lenni szerettem volna. Igyekezni fogok azonban most is azon, hogy mentől kevesebb idejét vegyem igénybe a tisztelt háznak, mert nem szeretnék öntudatlanul is odaműködni, hogy ezen fontos kérdésben az elénk szabott idő elégtelennek bizonyuljon a helyett, hogy erélyesen, férfiasan, még a meglévő idő határán belül nyilvánítsuk véleményeinket. A kérdés pénzügyi részéhez igen keveset fogok szólani, mert Horn és Móricz képviselőtársaim eziránti nézeteimet kifejtették. Föladatomnak tekintem inkább az átalános politikára nézve itt elmondottak iránt fejteni ki nézeteimet. Kötelességemnek ismerem ezt tenni, mint egyes képviselő, habár nem is hízeleghetek magamnak azzal, hogy az ország várja tőlem, hogy nyilatkozzam. (Átalános élénk derültség.) Most, tisztelt ház. legelsőbben is azon indítványokhoz kívánok szólani, melyeket Simonyi Ernő és képviselőtársai beterjesztettek. Méltóztatnak tudni, hogy az egyik indítványnak első része az, hogy a kormány iránti bizalmatlanságnál fogva ne fogadjuk el ezen kölcsönt. Én részemről, ha reménylném, hogy hatása lehetne kérelmemnek: bátorságot vennék magamnak, az általam mindjárt előadandó indokoknál fogva, fölkérni, hogy iditványuknak ezen bizalmatlanságra vonatkozó részét ez alkalommal ne kívánják eldöntetni. Indokaim erre nézve a következők. (Halljak!) Először, hogy én a bizalmatlansági kérdést épen ugy, mint máskor, most is nem a kölcsön megszavazásánál, hanem, ha már kapcsolatba kell valamivel hozni, a meghatalmazás megadásánál látom helyén. (Helyeslés hal felől.) De ezen speciális esetben más indokom is van. Én anélkül, hogy a legtávolabbról is bárkit is sérteni akarnék : azon meggyőződésben vagyok, hogy a mai nap, hacsak időközben nem tisztul a helyzet, beállt annak szüksége, hogy igen rövid idő alatt kétségbevonhatatlanul, s anélkül, hogy bármely más kérdés által complicálva lévén, annak értelme megváltozzék: nyilatkozni kell a ház-