Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-170

98 170. országos ülés november 25. 1873. dig tiszta, világos tudomást adni. Hanem ezt a pénzügyi bizottság nem tette, a pénzügyi bizottságban ezek a titkok mintegy monopólium tartattak ; esetről-esetre elhatároztatott arra nézve, ami ott megbeszéltetett, hogy ezt nem viszik a plénum elé. Engedelmet kérek, ez nem oly eljárás, amely egy parlamentben megengedhető volna. A parlament azért küldi ki a bizottságot, hogy ez kisebb körre szorítkozván, alkalmasabb arra, hogy a dolgot mélyebb vizsgálódás tárgyává tegye rövidebb idő alatt, mint ezt az egész testület tehetné; de egyszersmind kötelességévé teszi azt is, hogy a törvényhozást mindenről fölvilágosítsa; mert az, hogy a ház bizottsága, és a ház közt titok legyen : parlamentaliter meg nem engedhető. {Ugy vanl szélső bal felől.) Azt mondják, hogy szükséges a kölcsön. Én elhiszem, hogy kölcsönre szükségünk van; és mikor a pénzügyminister az mondja, hogy nincs pénze, és nincs más módja, hogy honnan vegyen, nincs más jövedelme: akkor mindig előáll azon eset, hogy kölcsönre van szükség ; mert akinek pénze nincs, és nincs más jövedelme, igen természetes, kölcsönre szorul, hogy költségeit födözhesse. Azt tehát, hogy kölcsönre van szükségünk, elhiszem, minden nehézség nélkül. Hanem, hogy ha kölcsönre van szükség: a kérdés először az, hogy azon következés, mely előálland, ha pénzünk nincsen, sulyosabb-e, mint az, amelyet ezen kölcsönnek fölvétele előteremt ? másodszor előáll azon kérdés, nincs-e más mód, amelyen a fönálló bajon segíteni lehetne? Hogy ezen kérdésre alapos feleletet adhassunk, szükséges mindenekelőtt azt tudni, hogy mi és miben rejlik a baj. Ezt egyátalában nem tudjuk. Azt tehát, hogy a t. ház előtt mindenekelőtt tisztán álljon az ország pénzügyi helyzete, mellőzhetlen szükségnek tartom. Azt tartom, hogy addig, mig a ház előtt ez nincs tisztába hozva: nem lehet, nem is szabad a képviselőháznak megszavaznia ezt a kölcsönt. Én ez iránt, tisztelt ház! szándékozom is indítványt tenni, hogy mi módon akarok én és akarják elvtársaim elérni azt, hogy a képviselőháznak tudomására jusson a pénzügyi helyzet mibenléte minden részleteiben. Tehát, t. ház! az, hogy a kölcsönt megszavazzuk-e vagy nem ? mint mondám, először is attól föltételeztetik, hogy a helyzetet ismerjük; de akkor leszünk csak képesek megmondani azt is, hogy vajon nincs-e más mód, amely bennünket ezen bajból kihúzhat? — Igen, de annak ellenében azt mondják: már nincs időnk, mert 30-ikáig ezen törvénynek meg kell alkotva és szentesítve lenni. Ez valóban kényszer-helyzet, s ha fölveszszük, hogy azon helyzetbe vagyunk hozva, hogy egy méregdrága kölcsön fölvétele, vagy az ország fizetésképtelensége fölött kell tanácskoznunk s határoznunk 5 nap alatt, és még csak arra sem marad idő, hogy a pénzügyi helyzetet megismerjük, mielőtt ez iránt szavazatunkat adjuk: méltóztassék megengedni, én nemcsak hogy ezen kormány irányában, amely bennünket e helyzetbe hozott, bizalommal nem viseltethetem, de a kormányt legbünösebbnek tartom, és bűnösnek fognám tartani azon törvényhozást, mely az ily kormányt a legszigorúbb feleletre nem vonná. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Azt mondta múltkori beszédében a ministerelnök ur: a helyzet komoly, súlyos, de ennek nem egyedül a kormány az oka, s miért? mert, — azt mondja, — a képviselőház szavazta meg mindazon költségeket, melyeket tettünk, és melyek ezen szomorú helyzetet előidézték. Köszönjék meg a túlsó oldalon ülő képviselő urak a minister elnök e szép eomplimentjét; ezzel köszönte meg azon odaadást. amelylyel tüskön-bokron megszavaztak minden költséget. (Derültség.) Hanem igaza van, igen, itt azok is felelősek és nagymérvben, akik ezen költségeket megszavazták, csakhogy ezek felelősek a közvéleménynek, felelősek erkölcsileg,felelősek lelkiismeretüknek, felelősek választóiknak ; ellenben a minister felelős a törvényszéknek, a minister a képviselőház által a törvényhozás által helyezendő vád alá s felelős azon bíróságnak, amely aztán Ítélni fog fölötte. Mert azt ne mondja a minister, hogy a képviselőház megszavazta! Kényszeritette-e őt a ház, hogy elfogadja ezen megszavazott költséget? hogy ha azt látta, hogy a megszavazás által az ország veszedelembe' fog ejtetni? Minden törvényjavaslatért, melyet a kormány a házba behoz, a kormány felelős ; sőt tovább megyek; nem csupán a törvényjavaslatért felelős, hanem felelős annak következményeiért is, sőt felelős azon törvényjavaslatokért is, melyeket mások behoznak, ha ő azokat elfogadja. Ha a törvényhozás oly törvényt alkot, amelyből a minister előreláthatólag megjósolhatja az ország kárát, veszedelmét: kötelessége ezt kijelenteni és lemondani tárczájáról; mondván: én ezt magamra nem vállalom, én ezért a felelősséget nem fogadom el; ha ily törvényt akarnak végrehajtatni, keressenek más ministert, mert én ugy látom, hogy ezért nem vagyok képes felelősséget vállalni. Ez parlamentális eljárás. Hanem azt mondani, a képviselőház elfogadta! tehát nem én, hanem ő a felelős : az nem áll, az véget vet minden ministeri felelősségnek. Hiszen minden kormány a törvényhozó-testület többségéből alkottatik; hiszen a parlamenti kormány természete az, hogy a többség kifolyása, tehát megszavaztathat magának mindent, megszavaztathatja utoljára azt, hogy oszszuk föl magunk között az egész országot, hiszen a törvényhozás szavazta meg, ő felelős és nem a kormány. Engedelmet kérek, épen ugy, mint a fejedelem tetteiért a minister felelős, épen ugy felelős a minister a parlament tetteiért, ha azokat elfő-