Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-147

147. országos ülés június 13. 1873. 85 Elnök! Elfogadtatott. W ächter Frigyesjegyző (olvassa a 'harmadik leküzdésre tett módosítást.) Schmausz Endre: A iX-dik osztály megbízásából a 3-ik bekezdésre nézve kell fölszó­lalnom. Ezen szakasz, tisztelt ház, világosan azért van hozva, hogy ezen nevezetes pénzintézetnél ne járjunk ugy, mint — fájdalom — igen sok más pénzintézetnél tapasztaltuk, s hogy a magyar nyelv­nek legalább ezen intézetnél biztosithassuk a fö­lényt. Azonban azon áldozatok, melyeket e tekin­tetben hozhatunk : ugy vélem, az üzlet érdekében meg vannak már téve ezen szakasz első és máso­dik bekezdésében, hol a. jegyzőkönyv vezetése és a levelezések tekintetében njeg van engedve az, hogy más nyelven is történhessék, vagy pedig külön mel­léklet esatoltassék. Épen nem látja azonban az osz­tály szükségesnek azt, sőt veszélyesnek is tartja,— mert különböző magyarázatokra adhat alkalmat, — hogy itt a harmadik bekezdésben elfogadtassák a főrendiház módosítása, mely igy szól: „Ugyanez áll azon okmányokra nézve is, melyeket a bank ma­gyarországi forgalmában kibocsát." Az osztálynak az volt nézete, hogy azon okmányokon, melyek a magyarországi forgalomba kibocsáttatnak, más nyelv, mint a magyar, nem szükséges. És azért, mi­Mán a szöveg határozottan kizár minden más ma­gyarázatot, de különösen azon lehetőséget, hogy az itt forgalomba hozandó okmányokon más nyelv, mint a magyar használtassák: az eredeti szöveg el­fogadását ajánlom a tisztelt háznak. (Helyeslés bal felöl.) mely igy hangzik : „Mindazon okmányok. melyeket a bank magyarországi forgalmában kibo­csát, magyar nyelven állíttatnak ki." (Helyeslés.) Kerkapoly Károly pénzügy mi­ni ster ! Tehát azon szöveg szerint, mely előbb volt ? Schmausz Endre : Igen az előbbi szö­veg szerint. Kerkapoly Károly pénzügymi­nister : Tiszteit ház! Ezen okmányok közzé tar­toznak a többek közt azon okmányok is, melyekért maga ezen bank betéteket fogad el, kölesönöket vesz föl. A legkevesebb, mit valaki, ki kölcsönt ad, megkövetelhet, az, hogy az adóslevelet azon nyel­ven kapja, melyet 6 is ért. Miután pedig előre föl­tehető, ami adott és el nem tagadható viszonyaink közt, hogyha ennél a banknál letétek helyeztetnek el, akár pénztári utalványokra, akár pénztári je­gyekre, akár contocurrensre: az nem fog kizárólag oly emberek részéről történni, kik az azért kapott eíismervényeket, kötelezvényeket vagy bármi néven nevezendők lesznek ezek, ha magyar nyelven szö­vegeztetnek, meg is értik. Azt gondolom, a méltá­nyosság határán túlmegy, arra akarni szorítani va­kkit, hogy: te pénzt vehetsz föl kölcsönben, de nem adhatsz róla elismervényt vagy kötelezvényt oly nyelven, melyet a betevő is ért. A merevségben, tudtomra, ennyire még eddig nem mentünk; mert, ha maga a magyar állam Anglia- vagy Francziaországban pénzt vesz föl, a kötelezvény, ha Francziaországban vétetik föl a pénz, franczia nyelven is, ha Angliában vétetik föl, angolul is ki van állítva, természetesen ki nem zárva a magyar szöveget. Én tehát azt, hogy ezen bank­nak ne lehessen a maga hitelezője által megérthető nyelven kiállított kötelezvényre kölcsönt venni: meg­győződésem szerint, túlhajtott követelésnek tartom, mely a bank működését is koczkáztaíja, és ennél­fogva létrejövetelét szintén nehezíti. Én reményleni, nem szükséges állítanom, hogy egyike vagyok azok­nak, akik ezer és egy okból arra, mi nemzeti, arra, mi a magyarság emelésére szolgál, mindenkor súlyt helyezni kész vagyok; de a fődolgot, ami itt a bank fönnállhatása és forgalmának lehetővé tétele: ezen szempontnak is föláldozandónak nem tartha­tom ; annyival kevésbbé tarthatom pedig, mert nem érnénk vele czélt, nem nyernénk vele semmit. Mi következnék ugyanis abból, ha a 9-dik osztály szövegezése fogadtatnék el? Az, hogy ha a bank nem képes nyugtát és kötelezvényt oly nyel­ven kiállítani, melyet a betevő is ért: ez oda fog menni, hol általa is érthető nyelven kiállított köte­lezvényt kap. A többi pesti bankok jogosítva van­nak az ő nyelvén kiállítani kötelezvényt, s a kü­lönbség csak az lesz, hogy a kölcsönadó oda fogja pénzét vinni, ahol az ő nyelvén kiállított kötelez­vényt kap érte. Én tehát az ilyen megszorítást, mint amelynek haszna nincs, egyátalában nem tar­tom indokoltnak. (Helyeslés jobb felől.) Csernátony Lajos: Tisztelt ház! Én megvallom, hogy egyátalában nem vagyok tisztában az iránt, vajon azok után, amiket hallottunk, és azok után, miket olvastunk, s azok után, miket hiába vártunk, hogy fölvilágosittassunk ; szóval a hallgatás után, mi hetek óta tart, az escompteban­kot illetőleg mi fog történni; egyátalában bizonyta­lanságban vagyok az iránt: szükséges-e törődnünk azzal, hogy micsoda módositványok fogadtassanak el; vajon nem idővesztegetés-e egyátalában nekünk itt az országházban ezek fölött vitatkozni? Mind­azáltal, miután már a kérdés előttünk van, megval­lom, hogy a pénzügyminister urnák mostani nyilat­kozatát nem tartom olyannak, mely engem rá­bírjon a főrendek által indítványozott módositvány elfogadására: sőt épen azt látom, hogy maga a tisztelt pénzügyminister ur argumentumai vezetnek annak elvetésére. Én merem állítani, hogy a pénz­ügyminister ur nem tud fölmutatni sem Franeziaor­szágból, sem Angliából esetet annak támogatására, amit ő fölhozott. Nem hiszem ugyanis, hogy volna ott intézet, amely állami jelleggel bir, annyiban,

Next

/
Oldalképek
Tartalom