Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-147

147. országos ülés június 13. 1873. 85 Elnök! Elfogadtatott. W

ächter Frigyesjegyző (olvassa a 'harmadik leküzdésre tett módosítást.) Schmausz Endre: A iX-dik osztály megbízásából a 3-ik bekezdésre nézve kell fölszólalnom. Ezen szakasz, tisztelt ház, világosan azért van hozva, hogy ezen nevezetes pénzintézetnél ne járjunk ugy, mint — fájdalom — igen sok más pénzintézetnél tapasztaltuk, s hogy a magyar nyelvnek legalább ezen intézetnél biztosithassuk a fölényt. Azonban azon áldozatok, melyeket e tekintetben hozhatunk : ugy vélem, az üzlet érdekében meg vannak már téve ezen szakasz első és második bekezdésében, hol a. jegyzőkönyv vezetése és a levelezések tekintetében njeg van engedve az, hogy más nyelven is történhessék, vagy pedig külön melléklet esatoltassék. Épen nem látja azonban az osztály szükségesnek azt, sőt veszélyesnek is tartja,— mert különböző magyarázatokra adhat alkalmat, — hogy itt a harmadik bekezdésben elfogadtassák a főrendiház módosítása, mely igy szól: „Ugyanez áll azon okmányokra nézve is, melyeket a bank magyarországi forgalmában kibocsát." Az osztálynak az volt nézete, hogy azon okmányokon, melyek a magyarországi forgalomba kibocsáttatnak, más nyelv, mint a magyar, nem szükséges. És azért, miMán a szöveg határozottan kizár minden más magyarázatot, de különösen azon lehetőséget, hogy az itt forgalomba hozandó okmányokon más nyelv, mint a magyar használtassák: az eredeti szöveg elfogadását ajánlom a tisztelt háznak. (Helyeslés bal felöl.) mely igy hangzik : „Mindazon okmányok. melyeket a bank magyarországi forgalmában kibocsát, magyar nyelven állíttatnak ki." (Helyeslés.) Kerkapoly Károly pénzügy mini ster ! Tehát azon szöveg szerint, mely előbb volt ? Schmausz Endre : Igen az előbbi szöveg szerint. Kerkapoly Károly pénzügyminister : Tiszteit ház! Ezen okmányok közzé tartoznak a többek közt azon okmányok is, melyekért maga ezen bank betéteket fogad el, kölesönöket vesz föl. A legkevesebb, mit valaki, ki kölcsönt ad, megkövetelhet, az, hogy az adóslevelet azon nyelven kapja, melyet 6 is ért. Miután pedig előre föltehető, ami adott és el nem tagadható viszonyaink közt, hogyha ennél a banknál letétek helyeztetnek el, akár pénztári utalványokra, akár pénztári jegyekre, akár contocurrensre: az nem fog kizárólag oly emberek részéről történni, kik az azért kapott eíismervényeket, kötelezvényeket vagy bármi néven nevezendők lesznek ezek, ha magyar nyelven szövegeztetnek, meg is értik. Azt gondolom, a méltányosság határán túlmegy, arra akarni szorítani vakkit, hogy: te pénzt vehetsz föl kölcsönben, de nem adhatsz róla elismervényt vagy kötelezvényt oly nyelven, melyet a betevő is ért. A merevségben, tudtomra, ennyire még eddig nem mentünk; mert, ha maga a magyar állam Anglia- vagy Francziaországban pénzt vesz föl, a kötelezvény, ha Francziaországban vétetik föl a pénz, franczia nyelven is, ha Angliában vétetik föl, angolul is ki van állítva, természetesen ki nem zárva a magyar szöveget. Én tehát azt, hogy ezen banknak ne lehessen a maga hitelezője által megérthető nyelven kiállított kötelezvényre kölcsönt venni: meggyőződésem szerint, túlhajtott követelésnek tartom, mely a bank működését is koczkáztaíja, és ennélfogva létrejövetelét szintén nehezíti. Én reményleni, nem szükséges állítanom, hogy egyike vagyok azoknak, akik ezer és egy okból arra, mi nemzeti, arra, mi a magyarság emelésére szolgál, mindenkor súlyt helyezni kész vagyok; de a fődolgot, ami itt a bank fönnállhatása és forgalmának lehetővé tétele: ezen szempontnak is föláldozandónak nem tarthatom ; annyival kevésbbé tarthatom pedig, mert nem érnénk vele czélt, nem nyernénk vele semmit. Mi következnék ugyanis abból, ha a 9-dik osztály szövegezése fogadtatnék el? Az, hogy ha a bank nem képes nyugtát és kötelezvényt oly nyelven kiállítani, melyet a betevő is ért: ez oda fog menni, hol általa is érthető nyelven kiállított kötelezvényt kap. A többi pesti bankok jogosítva vannak az ő nyelvén kiállítani kötelezvényt, s a különbség csak az lesz, hogy a kölcsönadó oda fogja pénzét vinni, ahol az ő nyelvén kiállított kötelezvényt kap érte. Én tehát az ilyen megszorítást, mint amelynek haszna nincs, egyátalában nem tartom indokoltnak. (Helyeslés jobb felől.) Csernátony Lajos: Tisztelt ház! Én megvallom, hogy egyátalában nem vagyok tisztában az iránt, vajon azok után, amiket hallottunk, és azok után, miket olvastunk, s azok után, miket hiába vártunk, hogy fölvilágosittassunk ; szóval a hallgatás után, mi hetek óta tart, az escomptebankot illetőleg mi fog történni; egyátalában bizonytalanságban vagyok az iránt: szükséges-e törődnünk azzal, hogy micsoda módositványok fogadtassanak el; vajon nem idővesztegetés-e egyátalában nekünk itt az országházban ezek fölött vitatkozni? Mindazáltal, miután már a kérdés előttünk van, megvallom, hogy a pénzügyminister urnák mostani nyilatkozatát nem tartom olyannak, mely engem rábírjon a főrendek által indítványozott módositvány elfogadására: sőt épen azt látom, hogy maga a tisztelt pénzügyminister ur argumentumai vezetnek annak elvetésére. Én merem állítani, hogy a pénzügyminister ur nem tud fölmutatni sem Franeziaországból, sem Angliából esetet annak támogatására, amit ő fölhozott. Nem hiszem ugyanis, hogy volna ott intézet, amely állami jelleggel bir, annyiban,