Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-146
64 146. országos ülés június 11. 1873. az eszély szavára hallgatott és kész vagyok t. ház megadni a határőrvidéki népességnek mindazon kedvezményeket, a melyeket ugy a cs ászaid királyi rendeletek, mint illetőleg az előttünk levő törvényjavaslatok annak biztosítanak-, kész vagyok ezen törvényjavaslatoknak, és a cs. k. rendeleteknek — kevés kivétellel — rendelkezéseit egy uj, de alkotmányos alakú törvényjavaslatban is elfogadni, de magukat e cs. k. rendeleteket, mint a magyar törvényhozás tagja, törvénybe igtatni nem fogom, {Helyeslés hal felölj és ezt, t. ház, nemcsak az alkotmányosság fogalma követeli, ezt — ugyhiszem — maga az eszélyesség is sugalmazza; mert akkor, midőn a kormány a polgárosítást munkába vette, igenis lehetett indok arra, hogy a legnagyobb óvatossággal járjon el, hogy különösen a Határőrvidéknek a magyar kormánytól, a magyar alkotmányosságtól való idegenkedését és a császárhoz, a császári kormányhoz való ragaszkodását szem elől ne tévessze. Ma azonban és ezt a t. minister úrral együtt kell, hogy örömmel constatáljam, ezen idegenkedés többé nem létezik. A polgárosítás, a mennyiben eddig végrehajtatott, minden legkisebb rendzavarás, minden komoly nehézség nélkül hajtatott végre ; amint a tisztek, kik állásukat féltették, meglettek nyugtatva az iránt, hogy ugyanazon állásukat megtartják, vagy más hasonlót fognak kapni, az ellenszegülés, az izgatás megszűnt. A határőrvidéki népesség pedig, amint az anyagi kedvezmények megtartásáról biztositva lett, szintén sokkal inkább szított a magyar kormányhoz, — mely azon terhes katonai szolgálattól mentette meg őt, mely eddig reá sulyosodott, •— mint azt talán várni lehetett volna. Én tehát nem látom, hogy a mai pillanatban ugyanazon okok forognának fön, melyek akkor, midőn 1871-ben a magyar kormány e polgárosítást megkezdette, fönforogtak; és azért nem látom át, hogy miért kívánja a magyar ministerium azt, hogy ne tisztán alkotmányosan járjon el a magyar törvényhozás, miért kívánja azt, hogy mi a császári királyi rendeleteknek necsak lényegét fogadjuk el és szentesítsük, hanem azokat alakilag is a magyar törvénykönyvbe igtassuk. Én erre, mondom, semmi legkisebb okot nem látok többé; és mintán ezt az alkotmányosság fogalmával ellenkezőnek tartom, ahhoz hozzájárulásomat nem adom. Ami Cozma Párthén képviselő ur indítványát illeti, ámbár megvallom, afölött hosszabban nem volt időm gondolkodni; de az első látszatra nekem az nemcsak a törvényesség, hanem az alkotmányosság szempontjából is helyesnek látszik. Hogy törvényes az indítvány, azt a t. képviselő ur által fölolvasott 1848-ki V-ik t.-cz. mutatja. Hogy az indítvány, melyet erre alapított, nemcsak törvényes, de alkotmányos is: azon elvből következik, melyet a magyar törvényhozás, melyet a magyar ^mber mindig szem előtt tartott: nil de nobis sine nobis, semmit rólunk nélkülünk. Mi itt intézkedünk oly részekről, melyek e teremben képviselve nincsenek; pedig azt hiszem, hogy ezt nem követeli tőlünk a sürgősség, mert amint azt Cozma képviselő ur igen helyesen megemlítette, ugyanazon állapot, mely jelenleg létezik, létezni fog továbbra is addig, mig azon részek képviselői e teremben megjelenni nem fognak. De helyesség szempontjából is ajánlatosnak tartom ezt az indítványt, mert valljuk meg, uraim, hogy közülünk kevesen ismerik a határőrvidéki viszonyokat részletesen; oly ügyekről fogunk tehát döntőleg határozni, melyeket tökéletesen minden részleteiben nem ismerünk. Én ennélfogva röviden összefoglalva a mondottakat, a jelen törvényjavaslatokat mostani alakjukban a tárgyalás alapjául nem fogadom el, és elvárva azt, hogy a kormány az 1848-ki törvény értelmében a részek képviselőit is meghívja: egyszersmind utasítani óhajtom arra, hogy annak idejében alkotmányosság szempontjából kifogás alá nem eső törvényjavaslatokat terjesszen a ház elé. (Helyeslés a szélső oldalonl) Miletics Szvetozár: T. ház! Én is azt találom az alkotmányosság és czélszerüség szempontjából, hogy jobb volna, ha a kormány csak azon törvényjavaslatot terjesztette volna a ház elé, miszerint kimondatott volna, hogy a Határőrvidék polgárosittatik, s Magyarország területe és alkotmánya alá vétetik. Meglehet, hogy ezenkívül még czélszerü volna a Határőrvidék jövendő képviseletéről is egy törvényjavaslatot előterjeszteni, azért, mert az 1848: V. t.-cz. igazságtalan és méltánytalan, tehát erre nem kellene a kormánynak menni; minden egyéb intézményekkel pedig, administrativ, társadalmi vagy magán természetű — szóval: minden más intézkedésekkel addig kellene várni, mig a Határőrvidék is képviselve lesz; ezért én is hozzájárulok Cozma Párthén t. képviselő ur határozati javaslatához. De kénytelen vagyok már most az átalános vita alkalmával még egy észrevételt tenni és pedig azért, mert Irányi t. képviselő ur arról szólott, hogy a katonatisztek biztosíttattak, hogy állomásaikat meg fogják tartani. Igenis megtartják, de a katonatisztek legnagyobb részben családdal birnak és nem tudom, szándékos volt-e, vagy esetlegesség, hogy ezen tisztek közül száznál többen, szétosztattak a monarchia minden vidékére : Ausztriába, Galicziába, Bukovinába, Erdélybe, Felső-Magyarországba egykettő kivételével, csak ott nem alkalmaztattak, a hol természet szerint alkalmaztatniok kelletett volna, az alájok tartozó katonákhoz t. i. az ő kerületeikben. Több mint száz katonatiszt, mind családokkal terhelve, szétosztattak és ez nagy baj volt, mintegy paródiája ezen szavaknak: és most fogadjátok császárotok köszönetét azon rendithetlen hűségtekért,.
