Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-146

60 146. országos ülés június 11. 1873. keletkezett, és a határőrvidékiek magok is uj alaptörvényt nyertek az ötvenes években, de ezen alaptörvény és az 1860-as években azokra következő rendszabályok és reformok érintetlenül hagyták azt, mi e részeket, egyéb részeitől az országnak, végkép elválasztotta, érintetlenül hagyták az absolut katonai uralmat. 1867-ben Magyarország alkotmánya visszaállíttatott, s egy évvel később az átalános védkötelezettségről szóló törvények behozattak az országba. Nem én mondom azt, tisztelt ház, hanem ő felségének 1871. Julius 8-án kelt legfelsőbb nyilatkozványa mondja, hogy e két tény következetesen a Határőrvidéknek feloszlatására vezet. Én azt tartom, hogy ezen fölosztást, mely akkor az egész Határőrvidékre elrendeltetett, bár az most a Határőrvidéknek csupán egyik részében van végrehajtva, bátran ugy vehetjük, tekintve az előrehaladt munkálatokat, mintha az egész Határőrvidékre megtörtént volna, a mennyiben ezen tények politikai és alkotmányos horderejét kell tekinteni. (Helyeslés.) A mi ezt illeti, annak legjobb bírája maga a ház lesz. Annyi bizonyos, hogy messze, igen messze kell történetünkben visszamenni, hogy az ország integritásának, az ország alkotmánya azon kiterjedésének ily állapotát nyerjük, mint a minő jelenleg a magyar korona alatt uralkodik. Azt hiszem, hogy alkotmányos állapotainknak erejére mutat azon tény, hogy ő felsége igazságosnak, elkerülhetetlennek ítélte azon negyedfélszázados intézmény föioszlatását, hogy ő kívánta és elkerülhetlennek ítélte azt, hogy a magyar alkotmány, a szent korona minden részében érvénybe léptettessék. Én azt hiszem, hogy épen alkotmányos állapotaink erejére mutat az is, hogy a fejedelem fejedelmi kötelességét csak így vélte teljesíthetőnek, az ország érdekét igy vélte előmozdithatónak. A Határőrvidék, tisztelt ház. negyedfélszázados fönálíása alatt sok alaptörvényt, sok rendszabályt ért meg. De én egyről meg vagyok győződve, és ez az, hogy mindezen alaptörvények, mindezen szabályok közül, a melyekhez egy-egy uralkodó, sokszor egy-egy nagy hadvezér neve van fűzve : egyikre sem tekint a határőrvidéki lakos azon kegyelettel, a kielégített honpolgár azon önérzetével, melylyel az 1871-iki Julius 8-án kelt legfelsőbb nyilatkozványra és azon törvényekre fog tekinteni, melyeket az országgyűlés e kérdésben alkotandó lesz. Én azt hiszem, ezen törvények, ezen legfelsőbb nyilatkozvány lesz azon polgároknak nagy szabadságlevelök. Ez éleszti föl nálunk a már-már csak történeti emlékekben élő alkotmányos jogokat. Régi törvényeink, a melyek egyes ily részek visszacsatolásáról emlékeznek, igen gyakran megemlítik, hogy ezen részek a régi kapcsolatban jure postimini léptek vissza, mintegy hasonlóan azon római polgárhoz, kiről a fogságból I visszatérve a törvény azt tartotta, hogy ugy tekintendő, mintha hazulról soha sem távozott volna el; ugy mi is, ha ezen törvényjavaslatot törvény erejére emeljük: ugy fogadjuk, oly állapotba helyezzük őket, mintha tőlünk soha elszakadva nem lettek volna. Befogadjuk őket mindazon alkotmányos jogokba, melyek ezen haza polgárainak biztosítva vannak, befogadjuk őket teljes egyesülésre; s most valósággá válik az, hogy az ő előnyük, az ő virágzásuk, bukásuk, sorsuk jóban, roszban, az anyaország sorsával elválaszthatlanul egyesülve lesz. Ez uj állapot kétségkívül uj kötelezettségeket fog rajok róni, többek közt oly kötelezettséget, melyet liatárőrvidéki testvéreink közül sem ezen nemzedék, sem ezen nemzedéket megelőző nemzedékek soha sem ismertek ; egy oly kötelességet, melyben a szabad honpolgár legnagyobb megnyugtatását, biztositékát, és büszkeségét helyezi, azt t. i.: hogy ezentúl önalkotta törvényeknek fognak engedelmeskedni. A tisztelt ház előtt kétség kivül ismeretes, hogy ezen javaslat a horvát-szlavón végvidéken levő két határőrezred s négy katonai községeknek, azonfelül az összes bánsági végvidéknek polgárosításáról szól. Ezen részek azok, melyekben a polgárosítás már be van végezve. Azonban ismeretes a tisztelt ház előtt az is. hogy a katonai állapotból az alkotmányos állapotba ezen részek lakói nem egyszerre, nem minden átmenet, nem minden közbeeső állapot nélkül léptek. Maga a legfelsőbb nyilatkozat is mondja, s nézetem szerint, egészen helyesen, hogy azon régi intézményeknél, melyek százados multakba visszanyúlnak, melyek az ottani nép erkölcseivel, szokásaival összenőttek, az ezekből való rögtöni átmeneteit czélszerüen eszközölni nem lehet. Ezért ő felsége magyar ministerei tanácsával és ellenjegyzésével közbeeső polgári állapotot teremtett a Határőrvidéken, egy oly polgári állapotot, melyben a régi katonai rendszer teljesen megszüntettetett, s melylyel jelenleg szemközt állunk, midőn ezen részeket törvényben is vissza akarjuk kapcsolni az országhoz. E polgári állapotnak kifejezése, szabályozása azon legfelsőbb intézkedésekben foglaltatik, melyek e törvényjavaslatokhoz mellékelve vannak, s engedje meg a tisztelt ház, hogy ezen legfelsőbb intézkedések tartalmáról, azon okokról, melyek ezen törvényjavaslatokban foglalt alapelvek érvényben hagyására a központi bizottságot indittották, némelyeket elmondjak. A legfelsőbb intézkedések tartalma két részre osztható. Tartalmaznak ezek kedvezményeket, a határőri lakosok, részben a Határőrvidéken alkalmazásban lévő tisztviselők részére, és szerves rendelkezéseket a határőrvidéki állapotok rendezésére. A mi az elsőt illeti, a kedvezményeket, azok katonai tekintetben mindössze három évre vannak kiterjesztve s a következő három pontból állanak.