Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-146
14(5. országos ülés június 11. 1873. 57 is tiltakoztak, folyamodva elfoglalt lovaik kárpótoltatásáért, s az ezredhez tartozó családok közt az általuk összetett fourage-és montur-pénzeknek aránylagos kiosztásáért. ] 865-ben egy legfelsőbb kegyelmes leirat meg is rendelte az akkori erdélyi fókormányszéknek, hogy a részesedési arány kellő kipuhatolására vegyes bizottmányokat küldvén az illető helyekre, a huszár-családok jogos követeléseinek elég tétessék. Közbejövén a felelős magyar kormány létesülése, ezen rendelet nem foganatosíttatott, s a székely huszár-családok az illető alapokból máig sem elégíttettek ki, bár az ezekből általok kölcsön vett összegek kamatai, sőt némely helyt a tőkék is, executio utján is megvétetnek a szegény adósokon. Miután: 1. A magyar kormány sokszori kérésökre is csak annyit felelt, hogy ez összegekhezi jogukat elismerte ugyan elvileg, de azt követelte, hogy éhezi jogukról az elszegényedett családok egy vagy más közczélra mondjanak le; miután: 2. A képviselő-választások előtt a kormány ágensei által korteskedésül tett e tárgyú szép Ígéretek máig is csak Ígéretek maradtak, s miután: 3. Az országgyűlésen e tárgyban, több versen tett interpellátiókra, adott megnyugtató ministeri nyilatkozatok is csak üres szónak bizonyultak, a székely huszár-ezredhez tartozott családoknak, különösen pedig az aranyosszéki s tordamegyei szegény huszár-családoknak érdekében tisztelettel kérdem az igazságügy- és belügyminister uraktól: 1. Van-e tudomásuk az 186 5-kilegfelsőbb, s ezen ügyet igazságosan elintéztetni czélzó rendeletről? 2. Ha van, miért tértek el attól saját rendeletökben, s miért akarják elvonni a kétségtelenül magán-tulajdont a jogos birtokos szabad rendelkezése alól ? Ha pedig nem akarnák, kérdem: 3. Hajlandók-e haladéktalanul intézkedni s vegyes deputátiók utján-e vagy más utón, hogy az összes székely huszár-ezredhez tartozott családok közt, különösen pedig az aranyosszékiek, tordamegyeiek közt a fourage és monturpénzek az általok tett befizetések arányában osztassanak föl s azon családok, melyektől lovuk is elvétetett, ezért is kellően kárpótoltassanak végre valahára? Kérem interpellátiómat az illető minister uraknak kiadatni, tőlük pedig gyors és vigasztaló feleletet kérek, nemcsak, mert én a dolgot ugy adtam elő, a mint tudom, tudni pedig ugy tudom, a mint az valóban áll s igaz; de különösen azért is, mert egyfelől hallatlan igaztalanság, hogy néhány, az ezredhez tartozó nem magyar ajkú család, mely nem alkotmányos zászló alatt küzdött, még 1865-ben megkapta az absolut kormánytól teljes kárpótlását, míg azon ^családok, melyeknek fiai a jog és alkotItÉPV. H. HJLPLÓ. 18s- VII. KÖTET. mányos szabadságért vérzettek, máig sem tudják megkapni az alkotmányos magyar kormánytól azt, mi őket elvitázhatlanul illeti, s iaert ha ez irányban valaki hasonlítást tesz az 1865-i absolut s a mostani alkotmányos kormány eljárása közt, mire a legegyszerűbb ember is képes, különösen ha önérdekéről van szó: ezen egybehasonlitás aligha az alkotmányos kormányzat javára üt ki, s alig lesz eredménye az alkotmányos magyar kormányzat iránti tisztelet s ragaszkodás gyarapodása. Oláh Gyula: Tisztelt ház! A „Budapesti Közlöny" 127. számában egy szabályrendelet jelent meg a bölcsészeti, s illetőleg a bölcsészet-, nyelv-, történet-tudomány- és mathematika- természettudományi egyetemi karoknál tartandó tudorsági szigorlatok iránt. Mielőtt e szabályrendeletnek egy részben alakjára, más részben tartalmára vonatkozólag határozati javaslatomat beadni bátorkodnám, engedje meg a tisztelt ház igen röviden némely észrevételt megtennem. Alakjára nézve mindenekelőtt is újnak és talán nem egészen helyesnek tartom azt, hogy az ily szabályrendeletek, melyek az illető szakminister föltétlen felelősségére adatnak ki, egyúttal összevegyittetnek ő felsége személyével és ahelyett, hogy ez tisztán a minister felelősségének kifolyása volna, hogy minden tekintetben a minister lenne felelősségre vonható : előidéztetnek oly állapotok, melyek az alkotmányos viszonyokban semmi esetre nem helyesek, hogy a törvényhozásnak két különböző faktora egymással ellentétbe hozathassék. Hogy mennyi hiányos pontja van ezen szabályrendeletnek, arra nézve csak egy pár megjegyzést vagyok bátor tenni. Ilyen mindjárt a 4-ik pont, melyről azt lehetne hinni, hogy ez haladás, mert ott a tanszabadságnak applicátiója van, és melyet én eleinte egy örvendetes haladásnak tekintettem, s azért igen nagy örömmel fogadtam. Azonban a vége megrontotta az elejének hatását; mert ott kimondatik ugyan az, hogy a nem chablon szerint készült egyének is tehetnek tudori szigorlatot, de mégis sajátságos mesterkéltséggel oly helyzet idéztetik elő, melyre nagyon könnyen azt mondhatjuk, hogy miután már sok ministeri férfiak hozattak létre, most még ministeri doctorokat is létesítünk. Azt megítélni, hogy x, y, alkalmas-e, érdemes-e arra, hogy a tudori rangot elnyerhesse? azt megítélni competens férfiak határozatától függ, és nézetein szerint egészen fölösleges a minister urnák azon intézkedése, hogy midőn e tárgyban az illető facultás már határozott, az még nem eldöntött dolog; hanem még a minister megerősítése is szükséges hozzá. Én nem akarom, tisztelt ház, a tudományt semmiféle antichambrirozásnak kitenni; én azt akarom, hogy legfölebh annyi történjék meg, hogy ha már megadta a facultás a tudori rangot, erről jelentést tegyen a 8
