Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-144
46 144. országos ölés jtmins 6. 1873. íülete kérvényét, melyben fölmentetni kéri a várost azon költségek fizetése alól, a melyek az 1868. előtti időkben merültek föl, s melyeknek behajtását a ministerium közigazgatási utón már elrendelte. Kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezen kérvényt a kérvényi bizottsághoz utasítani. Elnök: Ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Kautz Gyula: Kővár városa részéről van szerencsém egy tiszteletteljes kérvényt benyújtani a tisztelt háznak, melyben a lakosok a győrsoprony-ebenfurti vaspálya indóházának más módom építését kérik, mint azt az illető ministerium és az engedélyesek tervezték Kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezen alázatos folyamodványt, mely nem csak helyi, hanem országos jelentőséggel is bir. a vasúti bizottsághoz utasítani. (FöIMáltásoh: A kérvényi bizottsághoz l) Elnök: Ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Varró Sámuel: Tisztelt ház! Van szerencsém Kis-Ujszállás képviselőtestületének egy folyamodványát benyújtani, melyben az ottani királyi járásbíróság telekkönyvi osztályának föntartására évenként 1500 forint engedélyezését, s ezen öszszegnek az 1874. évi államköltségvetésbe való fölvételét kéri. Kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezen kérvényt a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (FöIMáltásoh : A kérvényi bizottsághoz\) Elnök: Ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Tarnóczy Gusztáv: Tisztelt ház! Képviselői kötelességem parancsolja, hogy egy komoly kérdésben intézzek interpellatiot a pénzügyminister úrhoz, s a melyre, ha lehető rövid idő alatt kielégítő választ nem leendek szerencsés nyerni, a tisztelt háznak támogatását leszek kénytelen kikérni. A t. ház engedelmével bátor leszek interpellatiom szövegét fölolvasni. (Halljukl Olvassa:) Tekintve, hogy midőn Magyarország a monarchia közös terheit, erejéhez aránylag viseli, sőt némely tekintetben, mint például a védelmi kötelezettséget illetőleg a monarchia túlsó felénél aránylag többet is teljesít, — az igazság azt követeli, hogy a monarchiát mint olyant megillető előnyökben is, a teherviselésre megállapított arányban részesüljön. Az osztrák nemzeti bank szabadalmát, ha jogilag nem is, de tényleg a magyar korona területén is élvezi, és ennek daczára az összmonarchia által a bankjegyeinek nyújtott hitelben Magyarországot csak mostohán részesiti : ugyanis május 31-iki kimutatása bizonyítja, hogy Bécsben és a lajthántuli fiókjaiban 153 millió forintot eskomptirozott, míg a budapesti és magyarországi összes fiókjaiban csak 30 millió forintot escomptiroz, — ezen égbekiáltó igaztalanság hazánk fejlődését mindig hátráltatta; de most, mióta a bécsi szédelgés a személyes hitelt hazánkban is megrendítette : a pénzjegyhiány kereskedelmi válsággal fenyeget és az állapotnak további eltűrése biztos romlásba vinné fejlődni kezdő kereskedelmünkkel és iparunkkal együtt földbirtokos osztályunkat is. Kérdem tehát a tisztelt pénzügyminister urat: figyelmeztette-e az osztrák nemzeti bankot arra, hogyha az eddig tényleg élvezett kizárólagos pénzjegy kibocsátási szabadalmát Magyarországban addig; is élvezni kívánja, míg ez iránt intézkedés fog történni, ugy magyarországi fiókjait a hitel azon arányában kell részesítenie, melyben Magyarország az összmonarchia terheit viselni; mert ellenkező esetben ugy is hitelvesztett jegyei a magyar állam pénztárainál elfogadtatni nem fognak; és Magyarország jogával élve, pénzjegyforgalmáról önmaga fog gondoskodni ? Ennek kapcsában kérdem a tisztelt pénzügyminister urat, megtette-e a szükséges lépéseket, hogy azon esetben, ha az osztrák nemzeti bank ezen méltányos követelésnek rögtön meg nem felelne, Magyarország az önálló nemzeti bankot, önerejéből vagy külföldi tőkékkel azonnal fölállíthassa; vagy ha ez a bécsi szédelgés folytán beállott tőzsdeválság által pillanatnyilag czélszerimek nem mutatkoznék: gondoskodott-e arról, hogy a pénzjegyhiányból eredő veszély ideiglenesen kibocsátandó magyar állami jegyek által, vagy bármi más módon elhárittassék. illetőleg megelőztessék. Tisztelt ház! Ugy hiszem, hogy interpellatiom önmagát indokolja. Midőn oly veszély fenyegeti az országot, mindnyájunknak közös erővel kell közreműködnünk, közös erővel kell segíteni a bajon. Olvastam ugyan a lapokban több izben, hogy a pénzügyminister ur gyakrabban ment Bécsbe sürgetni a nemzeti bankot hitelnyitásra Magyarország számára ; de olvastam egyúttal, hogy a válasz, ha nem is tagadó, de nem volt kielégítő ; mert ha az két vagy négy milliót engedélyezett is időnként az országnak, ez oly aránytalan összeg azon szükséghez képest, mely az országban létezik és közös teherviselésünk arányához, hogy alig mondható valami eredménynek. A pénzügyminister állása az ország méltósága s ország pénzügyi hitelének föntartása ezen eljárást meg nem engedheti; kérni ott, a hol van jogunk követelni, azt hiszem nincs helyén. Élénk emlékezetemben van még azon éktelen zaj, melyet a bank emberei ütöttek Bécsben, midőn a pénzügyminister ur, az escomptebank fölállítását tervezte az országban, tiltakozván Magyarország ezen elidegenithetlen joga ellen. Ezen tiltakozás ugyan jogilag nem volt indokolva, de mégis ugy látszik I annyira hatott, hogy még az escomptebank fölál-