Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-144

46 144. országos ölés jtmins 6. 1873. íülete kérvényét, melyben fölmentetni kéri a várost azon költségek fizetése alól, a melyek az 1868. előtti időkben merültek föl, s melyeknek behajtását a ministerium közigazgatási utón már elrendelte. Kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezen kér­vényt a kérvényi bizottsághoz utasítani. Elnök: Ki fog adatni a kérvényi bizott­ságnak. Kautz Gyula: Kővár városa részéről van szerencsém egy tiszteletteljes kérvényt benyúj­tani a tisztelt háznak, melyben a lakosok a győr­soprony-ebenfurti vaspálya indóházának más módom építését kérik, mint azt az illető ministerium és az engedélyesek tervezték Kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezen alá­zatos folyamodványt, mely nem csak helyi, hanem országos jelentőséggel is bir. a vasúti bizottsághoz utasítani. (FöIMáltásoh: A kérvényi bizottsághoz l) Elnök: Ki fog adatni a kérvényi bizott­ságnak. Varró Sámuel: Tisztelt ház! Van sze­rencsém Kis-Ujszállás képviselőtestületének egy fo­lyamodványát benyújtani, melyben az ottani királyi járásbíróság telekkönyvi osztályának föntartására évenként 1500 forint engedélyezését, s ezen ösz­szegnek az 1874. évi államköltségvetésbe való föl­vételét kéri. Kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezen kér­vényt a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (FöIMáltá­soh : A kérvényi bizottsághoz\) Elnök: Ki fog adatni a kérvényi bizott­ságnak. Tarnóczy Gusztáv: Tisztelt ház! Kép­viselői kötelességem parancsolja, hogy egy komoly kérdésben intézzek interpellatiot a pénzügyminister úrhoz, s a melyre, ha lehető rövid idő alatt kielé­gítő választ nem leendek szerencsés nyerni, a tisztelt háznak támogatását leszek kénytelen kikérni. A t. ház engedelmével bátor leszek interpellatiom szöve­gét fölolvasni. (Halljukl Olvassa:) Tekintve, hogy midőn Magyarország a monar­chia közös terheit, erejéhez aránylag viseli, sőt né­mely tekintetben, mint például a védelmi kötelezett­séget illetőleg a monarchia túlsó felénél aránylag többet is teljesít, — az igazság azt követeli, hogy a monarchiát mint olyant megillető előnyökben is, a teherviselésre megállapított arányban részesüljön. Az osztrák nemzeti bank szabadalmát, ha jo­gilag nem is, de tényleg a magyar korona terüle­tén is élvezi, és ennek daczára az összmonarchia által a bankjegyeinek nyújtott hitelben Magyaror­szágot csak mostohán részesiti : ugyanis május 31-iki kimutatása bizonyítja, hogy Bécsben és a lajthántuli fiókjaiban 153 millió forintot eskompti­rozott, míg a budapesti és magyarországi összes fiókjaiban csak 30 millió forintot escomptiroz, — ezen égbekiáltó igaztalanság hazánk fejlődését min­dig hátráltatta; de most, mióta a bécsi szédel­gés a személyes hitelt hazánkban is megrendítette : a pénzjegyhiány kereskedelmi válsággal fenyeget és az állapotnak további eltűrése biztos romlásba vinné fejlődni kezdő kereskedelmünkkel és iparunkkal együtt földbirtokos osztályunkat is. Kérdem tehát a tisztelt pénzügyminister urat: figyelmeztette-e az osztrák nemzeti bankot arra, hogyha az eddig tényleg élvezett kizárólagos pénz­jegy kibocsátási szabadalmát Magyarországban addig; is élvezni kívánja, míg ez iránt intézkedés fog tör­ténni, ugy magyarországi fiókjait a hitel azon ará­nyában kell részesítenie, melyben Magyarország az összmonarchia terheit viselni; mert ellenkező eset­ben ugy is hitelvesztett jegyei a magyar állam pénz­tárainál elfogadtatni nem fognak; és Magyarország jogával élve, pénzjegyforgalmáról önmaga fog gon­doskodni ? Ennek kapcsában kérdem a tisztelt pénzügy­minister urat, megtette-e a szükséges lépéseket, hogy azon esetben, ha az osztrák nemzeti bank ezen méltányos követelésnek rögtön meg nem felelne, Ma­gyarország az önálló nemzeti bankot, önerejéből vagy külföldi tőkékkel azonnal fölállíthassa; vagy ha ez a bécsi szédelgés folytán beállott tőzsdeválság által pillanatnyilag czélszerimek nem mutatkoznék: gondoskodott-e arról, hogy a pénzjegyhiányból eredő veszély ideiglenesen kibocsátandó magyar állami jegyek által, vagy bármi más módon elhárittassék. illetőleg megelőztessék. Tisztelt ház! Ugy hiszem, hogy interpellatiom önmagát indokolja. Midőn oly veszély fenyegeti az országot, mindnyájunknak közös erővel kell közre­működnünk, közös erővel kell segíteni a bajon. Ol­vastam ugyan a lapokban több izben, hogy a pénz­ügyminister ur gyakrabban ment Bécsbe sürgetni a nemzeti bankot hitelnyitásra Magyarország számára ; de olvastam egyúttal, hogy a válasz, ha nem is ta­gadó, de nem volt kielégítő ; mert ha az két vagy négy milliót engedélyezett is időnként az országnak, ez oly aránytalan összeg azon szükséghez képest, mely az országban létezik és közös teherviselésünk arányához, hogy alig mondható valami eredmény­nek. A pénzügyminister állása az ország méltósága s ország pénzügyi hitelének föntartása ezen eljá­rást meg nem engedheti; kérni ott, a hol van jo­gunk követelni, azt hiszem nincs helyén. Élénk emlékezetemben van még azon éktelen zaj, melyet a bank emberei ütöttek Bécsben, midőn a pénzügyminister ur, az escomptebank fölállítását tervezte az országban, tiltakozván Magyarország ezen elidegenithetlen joga ellen. Ezen tiltakozás ugyan jogilag nem volt indokolva, de mégis ugy látszik I annyira hatott, hogy még az escomptebank fölál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom