Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-162
162. országos ülés jnlins 2. 1673. 4 17 aaon tőkenövekedés, mely a nemzeti bank részéről az országnak a válságos idők tartama alatt részint ^adatott, részint adatni fog. Ennek kapcsában nagyon természetesen nem érezhettem magamat hivatra arra, amit a t. képviselő ur azon esetre látott volna indicáltnak, ha a nemzeti bank irányában emelt követelések, illitőleg formált igények meghallgátiamul maradtak volna: akár rögtönzéssel fölállítására egy banknak, akár mint ő mondja, államjegyek kibocsátásának munkába vételére. A t. képviselő ur feledni látszik, hogy az államjegyek kibocsátása magában véve nagyon meggondolandó dolog volna, kölönösen akkor, miden a bankacta a túlsó fél kormányának intézkedései következtében máris tágittatott, midőn a bankjegyek korlátoltságát föltételező 14. §. hatálya egy időre megszüntetve lőn. Miden a bank jegyeinek szaporítása igen megkönnyittetett. akkor még egyúttal az államjegyek szaporítását is (zélba venni : ez annyit tenne, hogy forgalmi eszközünket, hitelünket magunk ássuk alá. Ez tehát nekem eszemben sem volt; de, meggyőződésem szerint nincs is szükség rá. De ha akár szükség volna rá, akár czélba vettük volna: még akkor is a t. képviselő ur be fogja ismerni, hogy törvénynél fogva az államjegyek egyoldalú szaporítása sem nekünk, stm a túlsó félnek nincs megengedve, és mintán a ma forgalomban lévő államjegyek közös jótállás alatt állanak: ez igy jól is van, és épen ez a megkötöttség az. amely azck árfolyamát folytonosan megtartja azon magaslaton, a amelyen ma is állanak, daczára a bankacta felfüggesztésének. Ma kcrülbelől egy százalékkal magasabb az árkelet, mint volt akkor, midőn a bank-acta. fölfüggesztetett. A krízis, amennyire lehetett, a pénzügyi körökre lett. szorítva és eddig a forgalom és a kereskedelem alatta legalább elviselhetetlen csapásokat nem szenvedett, Az agio, mint mondám, csak 1%-nyi különbözetet mutat. Ez. azt hiszem azon perezben szűnnék meg. amint a birodalom akár egyik, akár másik felének kormánya az államjegyek szaporításával komolyan csak foglalkoznék is, és azt -tartom, hogy a baj, melyet e tekintetben és ez által az országra fölidéznénk: sohkal nagyobb lenne magánál azon betegségnél, melyet vele orvosolni akarnánk, és bekövetkeznék a régi példabeszéd valősulása: „medicina pejor morbo". Ismétlem, én sem egy banknak rögtönözve való fölállítását, sem annál kevésbbé az államjegyek szaporítását a mai körülmények által indicálínak nem tekintem; mert a valódi szükséglet födözésérői enélkül is sikerült gondoskodnunk eddig, és semmi okom sincs kételkedni, hogy sikerülni fog ezután is az Átmeneti időre. (Helyeslés.) KÉFV. H. KAPLÓ, 18?i. TO. KÖTET. Elnök S Méltóztatnak tudomásul venni a minister feletét? (Tudomásul veszszüJcl) Tudomásul vétetik. Kerkapoly Károly pénzügyin!nister: Még egy kérdésre leszek bátor válaszolni, melyre eddig különböző okoknál fogva nem válaszolhattam. Csernátony Lajos képviselő ur interpellaíióf intézett hozzám azon alkalomból, hogy a szegedi pénzintézetek küldöttsége Bécsben járt az osztrák nemzeti banktól segedelmet kérni, míg másrészről a zágrábi kereskedelmi kamara egyenesen az osztrák pénzügyérhez indította küldöttségét, ki — mint állítják a lapok — ama küldöttséget el is fogadta. Kérdi ennélfogva: van-e tudomásom a jelzett esetekről? s ha van, minő eljárást követtem azok I irányában. Az esetekről van tudomásom. A szegedi pénz| intézetek küldöttsége igenis Bécsben járt és helyj zetében alig tehetett egyebet, Amikor t. i. a visszI leszámítolások a nagyobb intézetek által visszavo| nattak, az ottani pénzintézetek, még inkább pedig a hitelt élvező ottani közönség bajba jutott. Természetes, hogy nem tehettek egyebet, minthogy azon egyetlen pénzintézethez fordultak, és illetőleg annál akartak jó biztosítékokra kölcsönt eszközölni, mely akármilyen jogalapon, de tényleg egyedül működik a birodalomnak ugy egyik, mint másik felében. A szegedi pénzintézeteknek a nemzeti bankhoz tett lépéséről előre értesülve voltam, és mindaddig, mig e tettleges állapot olyan, a milyen: ezt részemről aggálytalannak és természetesnek tekintettem. Hiszen magam sem vagyok más helyzetben, minthogy az ország hitelszükségletére nézve azt a pénzintézetet vegyem ingényhe. mely tettleg elfoglalja a tért, mert azt, melyet még ezután kívánunk netán alakitani, természetesen nem lehet igénybe venni ma. Más tekintet alá jön a zágrábi küldöttség. A zágrábi küldöttség nálam járván, akkor én épen szenvedő állapotban voltam; — azon küldöttség engem megkeresett, hogy az ottani hitelszükséglet födözhetése végett tegyem meg a kellő lépéseket a nemzeti banknál. Én ezt tartózkodás nélkül megígértem ; de nagyon természetesen szenvedő állapotomban azon tevékenységet kifejtenem nem lehetett; melyet különben kötelességenmek ismertem volna kifejteni. Ezt látva a küldöttség, tőlem azt kérdezte, nem tekinteném-e helytelennek, ha ügyök szorgalmazása után járván, Bécsbe mennének ? Én azt mondtam, hogy nincs ellene kifogáson:, ha a bank igazgatóságánál szorgalmazzák a maguk dolgát; ezt helyesen teszik. Kérdezték azt is, hogy szükség 5 3
