Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-161

396 Ifil. országos ülés Julius 1. 187'J. elvek elóbb a házban meg nem vitattattak, hanem a ház elé kész munkálatok terjesztettek. A codificatiónak módjára és rendszerére nézve különbözhetnek a vélemények, amint különböznek is ; de egyben mégis mindnyájan' egyet értenek, hogy t i. azon módot, mely időveszteséggel és az erőknek fölhasználásával jár, nagyobb mértékben mint szükséges, sőt oly fölhasználásával, mely kedvező eredménynyel alig kecsegtet, czélszerünek mondani nem lehet. Átalános elveket fölállítani, azokat előre megvitatni, megvitatni oly időben, midőn azoknak a concret egyes intézményekhez való alkalmazása még nem világos; oly időben, midőn mivel a munka szükségkép hosszabb időt fog igénybe venni, előre láthatjuk, hogy azoknak concret formulázása egy más törvényhozás elé fog kerülni: ezt részemről egyátalában nem javasolhatnám, czélszerünek nem mondhatnám. (Helyeslés.) Vegyük a dolgot in concreto. Hova jutnánk nálunk, hogyha előbb mint a büntető-törvénykönyvhez csakis hozzá fogtunk volna, előbb, minta váltójogot kidolgoznék, előbb mint a polgári törvénykönyv elkészült volna, az elvi kérdéseknek hosszú sorozatával léptünk volna föl, ha mindazon kérdések, melyek itt irányadók, megvitattattak volna anélkül, hogy azoknak alkalmazása egyes eseményekre nézve, ezeknek szövegezése ismeretes lett volna? Mennyi idő és mennyi erőveszteség s utóbb midőn a törvénykönyv készen kerül a ház elé, miután az elvek formulázása és szövegezése netalán az elvnek meg nem felelne : ismét mennyire terjedt volna a vita? Nem tartok én a vitától; azt mondom, hogy el kell fogadni az elvek fölötti vitát, anélkül eredményre nem juthatunk; de nem kell provocálni véleményem szerint oly időben, midőn az elvek fölötti vita csupán vita maradna, (Helyeslés) s a substratum hiányában eredményre nem vezetne. Ezt a codificatio átalános rendszerére nézve s különösen azon ellenvetésre,hogy nem mentünk semmire,mert kész munkálatokat adtunk be, mert az elvek fölött vita nem volt; habár az egy perrendtartáson kivül nagyobb kész munkálatról ismeretem nincs. Áttérek már most azon ellenvetésekre, melyek saját eljárásomra vonatkoznak. A tisztelt háznak határozatánál fogva, de saját meggyőződésem szerint is kötelességemben állott a reformnak módszere •és sorrendje iránt tisztába jönni. Kötelességemben állott szakférfiakat kihallgatni, munkálatokat előkészíttetni és ezen munkálatok iránti javaslatokat a ház elé terjeszteni. Hogy ennek megfelelhessek, tanácskozmányt hivtam össze és pedig elméleti és gyakorlati ismeretekkel biró szakférfiak, birák, ügyvédek s tanárok köréből; fölszólítottam őket, hogy véleményeiket bizonyos kitűzött kérdések fölött nyilvánítsák. Akár kinevezettek, akár ki nem nevezettek legyenek, biztosithatom a házat, hogy saját meggyőződésüket követve, azt mondták ott, aminek: igazságáról meg voltak győződve. A meghívott alkalmazott birák függetlenek és elmozdifchatlanok. Mi okuk lehetett tehát, hogy oly véleményt nyilvánítsanak, a mely nem az övék, nyilvánítsák akkor, mikor még nem is birnak biztos tudomásával annak, mi a kormánynak a véleménye; nyilvánítsák csupán azért, hogy mint a példabeszéd mondja: „Placeant superioribus." Éa azt hiszem, hogy ezt föltenni azon férfiakról olyas valami, ami őszinteségük, a mi meggyőződésük tisztaságával és jeilemökkel össze nem fér. Határozottan, nyíltan indokolták véleményeiket; alkalmazottak, nem alkalmazottak, különfélekép nyilatkoztak, nem tartoznak, mindnyájan egy táborhoz meggyőződésűknek kifejezést adtak; kifejezést azoa kérdésekre, melyeket elibök tettem. Oly tárgyakra vonatkoztak ezen kérdések, a hol még a kiindulási pontok nem voltak szorosan meghatározva, ahol a kiindulási pontokat csak akkor kívántam kitűzni, midőn a szakféríiakat meghallgattam, midőn az ő véleményeket megtudtam. Ott, a hol akár elődeim intézkedéseinél, akár pedig saját intézkedéseimnél fogva már megelőzőleg a kiindulási pontokon tul voltunk: ott a szakférfiakat most előleg meghallgatni sem szükségesnek, sem czélszerünek nem tartottam. Meg fognak hallgattatni akkor, mikor a kész büntetőjog és váltótörvény elibök fog terjesztetni. Azután majd különös speciális szakismeretekkel biró férfiak fognak meghallgattatni a már kész mankálat fölött, de nem a kiindulási pontokra nézve, melyeken — a mint mondom — tul voltunk, vagy tul voltam. Kitűztem tehát a kérdéseket a polgári törvénykönyvre, a polgári perrendtartás és a bíróságok szervezésére nézve. Ami a kérdéseket magukat illeti, a legesleglényegesebbeket, az összes munkálat alkotására vonatkozó kérdéseket tartottam csupán tárgyalandóknak, azon kérdéseket, melyeken — ugy szólván — mint sarkaiban fordul meg az összes munkának menete és tervezete. Anyagi jogelvek fölött, a munka tartalma fölött nem tűztem ki kérdéseket, nagyon természetesen, mert egy-két kérdéssel be nem érhettem volna. Minden intézménynek a polgári jogban vannak bizonyos alapelvei, azok fölött tehát most egyenkint megindítani a tárgyalásokat, hosszura terjedő és mivel az elvek nem lettek volna concrete formulázva : véleményem szerint eredménytelen munka lett volna. Kitűztem tehát a kérdéseket a modus praecedendire és azon módra nézve, mely az összes tervezetet és annak kivitelét meghatározza ; kitűztem a kérdést arra nézve különösen: ezerszerübb-e részenkint vagy az egész rendszerre, czélszerübb-e egy határozott törvénykönyv alapján vagy a nélkül megkezdeni a munkát?