Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-161

394 161. országos ülés Julius 1. 1873. egy általam vád alá helyezett bíróságtól részrehajlatlan ítéletet várni nem lehetett: arra nézve] is fölkértem az igazságügyminister urat, miszerint folyó hé 29-dikéig fenyítő ügyem tárgyalására is más hazai bíróságot kiküldeni szíveskedjék. Az igazságügyminister ur azonban, ugy látszik, nem ismeri azon kötelességét, hogy minden hozzá érkezett kérvényre válaszolni tartozik, és hogy a hazai bíróságok tekintélyének megóvása szempontjából minden panaszt, mely törvényszéki birák ellen van intézve, a legszigorúbb részrehajlatlansággal megvizsgálni becsületbeli dolga. Erre mutat legalább azon eljárás, hogy fönti kérvényeimre mai napig sem kaptam választ. Hy körülmények közt elégtételt szerezni csakis egy mód van hátra, és ez a nyilvánosság Ítélőszéke. Én tehát az ungvári törvényszéket, — ideértve a kir. ügyészséget is —• ezennel részrehajlóknak, hivatalos hatalmukkal visszaélőknek, esküszegőknek nyilvánítom! Megvárom, hogy a törvényszék ellenem indítandó sajtóper utján módot és alkalmat nyujtand nekem fönt elősorolt vádjaimat beigazolhatni. Ungvár, 1873-diki május 31-én. Vezerle Gyula." Ez egy ottani földbirtokos és megye-bizottmányi tag. Már ha ily dolgokat lehet irni, és az ember oda van utalva, hogy ily módhoz nyúljon, csak hogy ügye a biróság elé kerüljön, miután a királyi főügyészhez és magához a ministerhez folyamodott, de egy év után még csak választ sem bírt kapni : akkor az ilyen igazságszolgáltatáson semminemű codex sem segít. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Én fölhívom a t. niinistor ur figyelmét ezen kis czikkre, mert bármely pártból legyen is a kormány, kétségkívül botrányos, ha ilyen dolgok jelennek meg a lapokban, anélkül, hogy intézkedés történnék. Igaz, vagy nem igaz, ami itt megjelent : azt én természetesen nem tudom; de ilyen czikknek egy napig sem volna szabad megjelenni; és ilyen panaszoknak nem volna szabad emeltetni anélkül, hogy intézkedés történnék, mihelyt a biróság ellen panasz nyujtatik be; pedig azon panasz, mely a t. minister úrhoz benyujtatott, igen komoly. Én nem akarom a t. házat hosszas olvasmányokkal untatni; de egyes pontokra mégis bátor vagyok fölhívni figyelmét. Midőn azt mondja: „Folyó évi Julius 5-én megtartott szembesítéseim alkalmával Bánovics Emil terhelő tanúnak rám nézve kedvező vallomása a jegyzőkönyvből teljesen kihagyatott, és ennek folytán rósz szándékú hamisítás bűnténye követtetett el, mely bűntény annál is inkább jön beszámítás alá ; mert az ellenem hozott első-birósági ítélet épen ezen tanú elferdített és meghamisított vallomásával indokoltatik." Ezt panaszolta a ministernek, aki azonban nem adott reá választ. Azt mondja, hogy az eljárást a kir. tábla megsemmisítette ; de a kir. tábla megsemmisítő határozata mai napig sem közöltetett vele, hanem anélkül, hogy vele közöltetett volna: ő újra perbe idéztetett. Azt mondja, hogy Mhallgatlanul, tudomásán kivül, távollétében ítéltetett el. Mindezeket előadta a minister urnák. A minister ur most csóválja fejét. Meglehet, hogy semmi tudomása sincs róla; nem kételkedem, hogy róla személyes tudomása csakugyan nincs; ennem tudom,hogy a ministermmban kinek kezébe jutott ezen kérvény, minden esetre a minister tartozik fölvilágosítást adni, a minister a felelős. Én tehát, midőn a t. minister ürügyeimét ezen komoly, a kormány és bíróságok tekintélyét végképen lerontó tényre fölhívom: egyszersmind ajánlom a t. háznak, hogy módozat állapittassék meg, egy systematicus codificatio elkészítésére nézve ; de addig, mig erre nézve systematicus eljárás nem fog megállapittatni, évenkint annyi meg annyi ezer forintokat megszavaztatni, minek eredményét évek óta nem látjuk : hiábavaló költségnek tartom: minélfogva én részemről az itt előirányzott összeget meg nem szavazom. (Helyeslés szélső bal felől.) Vidliczkay József i Tisztelt ház! Nem kívánok hosszas előadást tartani ez alkalommal, csak indokolni kívánom röviden szavazatomat. Tudjuk mindnyájan, hogy a receptio eszméje e hazában mindinkább s inkább terjedni kezd. És föltűnő, t. ház, hogy ezen eszme épen a kormány kinevezetteitől jött, legalább a külső szin azt mutatja ; igy tehát azt kell gyanítani, hogy a kormány, ha eddig nem tette is sajátjává egészen a receptio eszméjét, de legalább nem is idegen tőle. Ámde, t. ház, a recepció és codificatio két merőben ellentétes eszme, (ügy vanl) Ha a t. igazságügyminister codificationális czélokra kivan költséget : akkor én azt követelem tőle, hogy codificáíjon. (Helyeslés.) A recepció, t. ház, nem egyéb, mint lemondás az önálló fejlődésről. S hogy valaki ezt e házban öntudatosan kívánná: azt nem hiszem és nem teszem föl e ház egyik tagjáról sem. De ha ezt nem kívánjuk: nem szabad megengednünk, hogy bármely ürügyek alatt oly utakra tereitessünk, melyek végén nem áll egyéb, mint ez: lemondás az önálló fejlődésről. És itt kénytelen vagyok a t. ház figyelmét fölhívni egy körülményre, mely némileg talán csak mellékesen, de nézetem szerint, mégis lényegesen a fönforgó tárgyhoz tartozik. Méltóztatik tudni a tisztelt ház, hogy az 1840. országgyűlés egy bizottságot küldött ki büntető törvénykönyv és büntető perrendtartás elkészítésére. Ezen bizottság föladatában el is járt, mun-