Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-140

liö. orsz:';s;öfe ülés május 24. 1873. 29 az ország előtt saját felelősségének megfelelni képes legyen. (Helyeslés.) Ezen fegyelmi eljárás vagy vizsgálat modorát eddig mindegyik minister saját hivatalnokaira nézve maga állapította meg, de, — mint mondám, — az igazságügyminister minapi nyilatkozatából a közönség azt is következtethette volna, mintha egy fölsőbb ministeri tisztviselő minden felelősség nélkül járhatna el. Ezen téves fölfogásnak véget vetett a minister ur mai válaszával, azt nyíltan előadván, hogy maga teljesítette a kérdéses eljárás iránt a vizsgálatot, mely által meggyőződött, miszerint az elkövetett hiba nem szándékos visszaélés ; de csak téves mulasztás vagy elnézés volt, melyért roszalását kimondván, ez által a fegyelem igényeinek elégtétetett ; más részről pedig a kérdés alatti pénzöszszeg birói kézhez letétetvén, minthogy e tekintetben több rendbeli követelések a bíróság Ítélete által döntendők el, a kártérítés is megtörtént. Ezek nyomán azt hiszem, hogy Horánszky tagtársunk által indítványozott határozati javaslat, miszerint az igazságügyminister ez ügyet illető hivatalos iratokat a tisztelt ház megvizsgálása alá bocsássa, többé nem szükséges ; mert ily további megvizsgálás a minister által teljesített vizsgálat iránti bizodalmatlanság jelét viselné, egyébiránt a minister belátására bízva, vajon az iratokat szabad betekintés végett az irattárba letenni kivánja-e? Én tehát a következő indokolt napirendet elfogadásra ajánlom: Kitűnvén az igazságügyminister ur által előadott föivilágositásokból, hogy a kérdéses váltónak kiadása iránt követett hibás eljárás, a minister által tett vizsgálat után nem szándékos visszaélésnek, de a minister részéről is helytelenített tévedésnek bizonyult be; a kártérítés pedig az által megtörténvén, hogy az illető összeg birói kézbe letétetett: a ház tudomásul veszi a minister válaszát és napirendre tér. (Helyeslés jobb felől.) Hozzáteszem ehhez azt, hogy az igazságügyminister ur belátására kellene azt bizni, vajon ő a hivatalos nyomozási iratokat a ház irodájába letenni akarja-e, hol mindenki megtekintheti, vagy sem? (Nyugtalanság bal felől.) Ezzel tehát indokolt napirendretérést indítványozok. (Helyeslés jobb felől.) Szeniczey Ödön jegyző (újra fölolvassa Zsedényi Ede indítványát.) Almásy Sándor: Tisztelt ház! Az igen tisztelt minister urnák azon indokolása, mely szerint elismervén, hogy azon hivatalokban hiba és mulasztás történt, azt következtetni, hogy az iratok előterjesztése nem szükséges, nézetem szerint helytelen. Fölfogásom szerint itten nemcsak egy részről történt mulasztás, hanem történt az illető ministerek részéről is, s ennélfogva szükségesnek tartom az iratok előterjesztését. A dátumok teszik világossá, mikép történhetett a ministerium részérői is mulasztás. Amiről a minister ur szólt, a kártérítésről, az 9 hónap múlva történt. Én, tisztelt ház, azt hiszem, hogy ha valamely ministeriumban mulasztás történik, a minister felelős lévén, az ügyet elintézheti; de nem tetszése szerint egy, két, három év múlva ; mert akkor tekintélyét nem tarthatja fon. Én kívánom az iratok előterjesztését, nem azért, hogy megtudjam, kik hibáztak közvetlenül; hanem, hogy megtudjam, mennyiben mulasztottak a minister urak maguk. Ennélfogva méltányos és igazságos azon követelésünk, hogy az iratok előterjesztessenek, habár igaz, hogy ez némi bizalmatlanságot foglal magában. De nem is lehetünk oly kormány irányában bizalommal, mely maga rontja le a maga tekintélyét. Kívánom az iratok előterjesztését. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Deák Ferencz: Tisztelt ház! Bocsánatot kérek, hogy egészségi állapotom miatt gyöngébb hangon vagyok kénytelen szólani. (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő igen fontos tárgy két részre oszlik, melyeket egymástól lényegesen meg kell különböztetni. Egyik a vádlott tisztviselőnek helytelen cselekvése, a másik e helytelen cselekvésnek következése, mely magánegyéneknek kárt okozott, amiért a károsítottak kárpótlást követeltek. A dolog a jelenlegi minister urnák hivatalba lépése előtt történt; ő akkor, midőn a dolog előtte megfordult, saját előadása szerint is, teljesítette azt, amit kötelességének vélt. A tisztviselőnek feleiőssége, amelyet kétségbe vonni nem lehet, magában foglalja azt is, hogy, ha a hivatalnok hibát, vagy vétséget követ el: vagy fegyelmi, vagy bűnvádi eljárás alá vonandó, a szerint, amint cselekvése csupán kisebb vagy nagyobb fokú disciplinaris vétséget avagy valóságos bűntényt foglal magában. A bűntény megítélése és megbüntetése a törvényszékek köréhez tartozik. A mi az úgynevezett fegyelmi eljárást illeti, e részben törvényünk gondoskodott a felelősségről és a fegyelmi eljárásról a bírósági szemémélyekre nézve, meghatározván a fegyelmi eljárás tárgyait, a büntetést és a bíróságot; de gondoskodott a törvény a köztörvényhatósági tisztviselőkre vonatkozólag is a fegyelmi eljárásról, sőt még a megyei és törvényhatósági bizottsági tagokat is bizonyos esetekben fegyelmi eljárás alá helyezte, meghatározván az ez esetben intézkedő bíróságot, ezen bíróság eljárásának módját; de a törvény nem rendelkezett sem a bíróságról, sem az eljárás módjáról a ministeri hivatalnokokra nézve sem. Oka ennek abban rejlik, hogy a bíróságok tagjai személyükre nézve teljesen függetlenek lévén, azokat a minister sem el nem bocsáthatja, sem meg nem fenyítheti, sem meg nem dorgálhatja. Azért kellett hatalomról gondoskodni, amely ezt megtehesse mind a magáno-