Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-159
159. országos ülés június 28. 1873. 359 tusminister ur elénk terjesztett; fogadja el a javaslatot, (Fölkiáltások bal felöl: Nem is ellenezzük l) egy életre való actiónak kifejlesztésével. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezek után, tisztelt ház, bevégezhetném rövid nyilatkozatomat azzal, hogy mivel én részemről .soha a plaeetumtol nem vájfiím semmit; miután én az egyedüli biztosítékot az v :<Rletre való politikától vártam ; miután a tisztelt minister ur a javasolt bizottság kiküldése által folyásba szándékozik hozni ezen politikát, mely az egyes kérdések megoldása .által elejét fogja venni az ily eseteknek: a dolog természetéből folyik, hogy én ezt pártolom inkább, mint a placetumra vonatkozó javaslatot; szabadjon azonban azokon kivül, amiket mondtam, néhány észrevételt tennem az előttem szólottak előadására. Az indítványozó Lükő Géza tisztelt képviselő ur hivatkozott a törvény szigorára. Én óhajtottam volna, hogy ő nekünk megnevezte volna a törvényt, melynek szigorát alkalmazni akarja. (Fölkiáltások bal felől: Hisz megnevezte X) Tisztelt ház! Tudjuk ugyan, hogy fordultak elő esetek, melyekben az úgynevezett temporaliáknak lezárása által repressio gyakoroltatott azon egyes főpapok irányában, kik a kormánynyal ellenkezésben voltak; de méltóztatnak talán hinni, hogy ezzel a bajon segitve lett? méltóztatnak talán hinni, hogy a veszély el van hárítva, ha a rozsnyói püspök javai lezároltatnak'? (Mozgás bal felől.) Azt hiszem, tisztelt ház, hogy az eredmény ellenkező fogna lenni, (Elénk ellenmondás bal felől.) Nagyon tartok attól, hogy ha ily egyszerű represalliákhoz fogunk folyamodni : ezzel az ellenállást fokozni és az izgatottságot nagyitni fogjuk, anélkül, hogy positiv eredményt tudnánk fölmutatni. (Ellenmondás bal felől.) Azt mondotta Gulner Gyula tisztelt képviselő ur, és ez szolgálhat czáfolatul Lükő Géza képviselő urnák is, hogy egy kérdés egész Európát foglalkoztatja, és hogy e kérdés az állam és egyház közti viszony. Azt méltóztatnak hinni, hogy az állam és az egyház közti viszonyt a rozsnyói püspök javainak lefoglalásával meg lehet oldani? méltóztatnak talán azt hinni, hogy e kérdés egymaga Magyarország részéről megoldható. Én azt hiszem, ép mivel az európai, csaknem emberiségi kérdés: mi is hozzá fogunk járulni annak megoldásához; de bizonyára nagyon lépést kell tartanunk azon nagy államokkal, melyekben ez már megindult, mint megindult lassú lépéssel a német birodalomban. Méltóztassanak tekintetbe venni, mily óvatos lépéssel megy ez amaz államban, mely pedig protestáns, .(Ellenmondás bal felől.) és azt hiszem, hogy ha mi hasonló óvatossággal haladunk a külföldnek hasonló politikával biró államai után: sokkal inkább fogjuk biztositani államunk függetlenségét, mint holmi egyes többé-kevésbbé helytelen represalliákkal. Azt méltóztatik mondani a tisztelt képviselő ur. hogy a ház nem változtatta nézetét a székesfehérvári eset óta: tehát miért nem fejtett ki a minister ur legalább annyi erélyt, mint a székesfehérvári esetnél ? Én köszönetemet nyilvánítom a tisztelt minister urnák, hogy ezen scenát nem játszatta le még egyszer; mert inkább megfelel az utóbbi eljárás azon kiméletességnek, mehiyel a korona iránt tartozik, és a parlamenti rendszernek, mely szerint a minister felelős. Azt mondotta továbbá a tisztelt képviselő ur. hogy az országban ultramontán áramlat indult meg, és ez késztessen bennünket crélyre. Én ellenkezőlégi azt hiszem, hogy iparkodtak ugyan egy ultramontán áramlatot megindítani, és azon nyomtatvány is, melyet fölolvasott, nem egyéb, mint kísérlet; de hogy az áramlat nem indult meg : azt az eredmény mutatja, és azt hiszem, annál kevésbbé fog megindulni az áramlat, minél önérzetesebben fog eljárni az állam a túlkapások ellen. Épen az ilyen eljárás, milyen a rozsnyói püspöké: fogja megakadályoztatni azon áramlatot. A tisztelt képviselő ur fölolvasott azon röpiratból bizonyos ityilatkozatokat, melyekkel a tisztelt ház, sőt a kormány is bizonyos vádakkal illettetik. Örülök ennek, mert ezen vádak fényesen tanúsítják, hogy az ultramontanismusnak sem a házban, sem a kormányban pártolója nincs. Lukácsy Béla képviselő ur beszédét sem mellőzhetem egészen. Én nem akarom őt a fogadóba és a vasútra követni, ahol csodálatos tapasztalatokat szerzett az igen tisztelt képviselő ur. Az élczekre nézve legyen szabad egy tanácsot adnom. Akik az élezeket restellik, iparkodjanak az élezekre alkalmat nem adni. Egyet sajnálnék, és ez az, ha a tisztelt képviselő ur az alpapságot komolyan ide belekeverné. Én az alpapságnak hazafias érzületéről teljesen meg vagyok győződve, sőt egészben véve, a főpapságéról is. De azon jelenség, mely itt a rozsnyói püspöknél mutatkozik: minden esetre páratlan az országban, és a. hazafias érzület hanyatlására mutat. Ezt frázisokkal elvitatni nem lehet. 1848. előtt az ellentállás ily példáira nem lehetett volna akadni, és én szivemből örvendek, hogy alkalmam van az alpapság iránt kifejezni azon meggyőződésemet, hogy a főpapságot ezen térre követni nem fogja. A tisztelt képviselő ur azt is monda, hogy tartsuk fön a békét a katholikus egyházzal, vagyis a főpapsággal, mely béke az elnyomatás idejében, az 50-es évek alatt, fönállott közöttünk. Én megfordítva, azt mondom, hogy iparkodjanak ők a nemzettel a békét föntartani, melyet az elnyomatás idejében velők föntartott. Mi nem változtunk, mi akkor
