Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-158
158. országos ülí t. képviselő ur bizonyosan számot vetett magával, midőn azt mondta, Én nem mondhatok neki egyebet, minthogy ezen nézetét Magyarország jogi fejlődésének egész utolsó korszaka megczáfolja, s annak ellenében ellenkezőt igazol. (Helyeslés és ellenmondás.) Nagyon végzetes dolog az, midőn valaki a codificatio sikerét kizárólag elvekre alapított törvényhozástól várja. Egy kitűnő férfiú, kinek tekintélyét talán Pulszky ur is szíves lesz elismerni, Mohi mondta azt, hogy annál végzetesebb nem képzelhető, mint midőn valamely ország igazságügyi szüksége kielégítését kizárólag elvekre alapított, kizárólag valamely theoriából levont szabályoktól várja. {Helyeslés.) Az élet, a létező szükséglet, az élő érdekek azok első sorban, melyek a törvényhozásnak cselekvését, a kormány irányát, melyek az iniativát elhatározzák. {Helyeslés jobb felöl.) Minden elvi fölállítás, minden átalános összeolvasztása az elvi szempontoknak és minden comprehensiv tekintet, ezen egy szempont, ezen legelsőbb és legmagasabb követelés előtt, mely az államférfiú minden föladatát kell hogy képviselje: mind háttérbe vonul. Van egy rendszer, mely erősebb mind annál, mit professor valaha kigondolt: ez az élet, a szükség rendszere. (Helyeslés jobb felöl. Mozgás bal felől.) Hogy partiális, hogy provisorius módon, hogy novellák által kisegített legyen-e egy ideig a törvényhozás : annak elhatározása nem az államférfiutól, nem a ministertől; annak elhatározása az élettől függ. {Közbeszólás bál felől: Nem mindig] Halljuk\ Halljuk!) Ott, ahol oly viszonyok vannak, minők Magyarországon kivül csupán Fransziaországban voltak, midőn az 1789. forradalom következményeiben, illetőleg az augusztus 4-iki nagyszerű éj után a megállapodások következtében a magánjogi, a büntetőjogi eljárást szabályozó törvények mind haszonvehetlenekké lettek, oly'viszonyok közt, milyenekbe Magyarország hasonlag Francziaországhoz volt, azt mondani, hogy elvi nagy alkotásokon kivül egyéb alkotásokat nem lehet elfogadni: ez annyit tesz, mint Magyarország országgyűlését fölhívni arra, hogy 10 évig szüneteljen törvényhozási munkájában, hogy hagyja meg a létező állapotot, bár a hullámok fölcsapnak feje fölött; habár nincsen egyetlenegy része a magánjogi törvényhozás ágainak, mely elintézve lenne; habár nincsen egy föladat, mely a magánjogi törvényhozás terén teljesítve legyen. {Igazi Igazi jobb felöl.) Méltóztassék visszaemlékezni, mily állapotban volt akkor a magyarországi magánjogi törvényhozás, midőn a kormány a kormányzatot átvette. Méltóztassék csak arra az országbírói értekezletre, illetőleg annak 117. §-ára visszaemlékezni, mely lehetővé tette, hogy a tízszer visszautasított igénykereset tizenegyedikszer újra meg volt kezdhető, anélkül, hogy a végrehajtást be lehetett volna fejezni. Ezen állapotot nem lehetet tűrni, s ennek ellenében okJEÉPV. H. HAPLÓ. E 18™. V3X KÖTIT. s június 27. 1873. 345vétlen szükség volt legelőször is a perrendtartás javításához fogni. {Fölkiáltások bal felől: Csak ro) szabhá tettélt a perrendtartást!) Meglehet, hogy a perrendtartás nem elégít ki valamennyi szükségletet, és hogy nem elégít ki minden szükséget: ezt az igazságügyi minister ur is bevallotta, midőn azt monda, hogy hiányai nak pótlása, netaláni ellenmondásainak kiegyenlítése, hibáinak kiküszöbölése végett a javaslatot elkészítette ; de már hogy roszabbá vált volna a perrendtartás azon perrendtartásnál, amely lehetővé tette, hogy absolute nem vitethetett véghez a végrehajtás, amely kizárólag s egyedül magának az adósnak hatalmába adta, hogy akkor intézhessenek ellene árverést, ha ő neki tetszik, azaz, hogy ha nem tetszik neki, ha színlelt igénykeresetet még föltalált, és 11 -ik után még a 12-iket is maga. ellen intézte, hogy ennél roszabb perrendtartás képzelhető legyen: azt én bátor vagyok tagadni, ésezt el nem ismerhetem. (Helyeslés jobb felől.) Hogy partiális törvények által ne lehessen segíteni ott, ahol. mondom, a baj égető, hogy ott előbb egy elv, egy rendszer, oly rendszer, amelynek minden része szoros összefüggésben álljon az. alapelvekkel, hogy minden egyes intézkedés, minden szabály, minden tilalom azon egyetlenegy alapelvnek származata legyen, és e követelés ne állittassék föl csupán magára egy törvényre, hanem a törvényeknek egész rendszerére nézve: ez, kérem, Benthamnak nagyszerű ideálja, és szép álma volt, melyet kínált az egész világon mindenkinek, Európának és Amerikának, és mely meg is csodáltatott mindenütt, de mely tudtommal nem követtetett sehol. (Helyeslés.) A hiba a rendszerben van, azt méltóztatott mondani; mert az elvi törvényhozás nem követtetik, Nézetem szerint a szükségeknek kiegészítése kell, hogy előre menjen és tegye lehetővé az elvi kidolgozásnak, az elvi törvényhozásnak az időmegnyerést. (Helyeslés.) Ha meg lesz nyerve az idő, ha nem kell félni, hogy az áramlat becsap, hogy a hullámok fölülkerekednek, ha a gát a legszükségesebb pillanatra meg lesz csinálva: akkor itt lesz az ideje, hogy szabályozzuk a folyamot, egy rendszer, egy elv, egy átalános szabály szerint. Addig pedig, mig a baj égető, mig minden pillanatban összeomlástól lehet félteni az épületet: addig meg kell erősíteni az épületet, hogy a vihart kitarthassa, mely őt minden perezben veszélyezteti. {Helyeslés jobb felől.) De ugyan kérdem, mikor lennénk készen az elvi törvényhozással, és mit kell tennünk, hogy az, csak megközelíthetővé váljék? Legelőször is a ministernek ki kell erre nyilvánítani pl. a büntetőkönyv terén, — amelyre nézve szíves volt Pulszky ur én reám is hivatkozni, és e részben itt-ott egyes.; 44
