Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-140
140. országos ülés május 21. 1873. 27 téztessék. A t. ház tekintélyére és méltóságára volt szükség, hogy ezen ügy azon elintézést nyerje, amely elintézés elébe látszólag ment, Ez átaiános megjegyzésem, t. ház, és azt hiszem, hogy azon körülményben megnyugvást, hogy ezen ügy ekként és ily előzmények után intéztetett el, senki nem találhat. (Helyeslés hal felől.) Azon kérdésre nézve, hogy a ház múltkori határozata után következetesen és helyesen mit tegyen, indítványomat röviden elmondandóm. (Halljuk!) Hogy a hiba megtörtént, és hogy ennek a hibának orvosoltatnia kell, kétségtelen. Hogy e tekintetben a háznak azon lépésre, mely őt múltkori határozatának meghozatalára birta, két irány vezethette, az iránt magammal tisztában vagyok, s ez nem lehet más, mint az, hogy egyrészről tudomást szerezzen azon intézmények minőségéről és természetéről, melyek ezen hibát előidézték, másfelől pedig, hogy a törvényhozás Ítéletet mondjon azon eljárás fölött, mely egész nagyságában előttünk áll. És én, t. ház ! igazságtalan lenni e tekintetben az által nem akarok, hogy az irományok átvizsgálása és az azokba való betekintés nélkül akár helyes ítéletet mondjak, akár abba belenyugodjam, hogy a t. ház tagjai az irományokba való betekintés nélkül helyes ítéletet mondjanak. Épen azért, mert az ügy érdeke, a közérdek kívánja azt, hogy ez helyesen intéztessék el: óhajtom, hogy mondja ki a t. ház indítványom következtében haiározatilag azt, miszerint a t. igazságügyminister ur az erre vonatkozó hivatalos ügyiratokat a ház asztalára tegye le. (Helyeslés hal felől.) Föntartván magamnak, t. ház, akkor, ha ezen iratok a ház asztalára letétettek, e tekintetben indítványomat megtenni. (Helyeslés bal felől.) Huszár imre jegyző (olvassa) : Határozati javaslat. Utasítsa a képviselőház az igazságügyminister urat, hogy az interpellatio tárgyát képező ügyre vonatkozó hivatalos iratokat betekinthetés végett a ház asztalára tegye le. Pauler Tivadar igazságügy mi nisíerí T. ház! (Halljuk !) Az ügy, mely ma szőnyegen forog, részletében a ház előtt ismeretes. Két kérdést foglal az magában; az egyiket, mely a tisztviselőknek követett eljárásait illeti, a másikat, mely va- • gyoni felelősséggel, kártérítéssel egyértelmű. Ami az elsőt illeti: a minap kimondottam, hogy az eset, melyről itt szó van, 1871-ben történt. Történt oly módon, hogy váltó adatott ki, oly váltó, melyre több rendű bírói foglalás történt. Alapja ez eljárásnak, mint minap is megérintettem, s itt, amit csak röviden jelezek, egy még 1870-ben jött fölszólítása vagy inkább átirata volt a bécsi kereskedelmi törvényszéknek, melyben egy havannai hagyatéknak Zweigert Hermina részére 2.800 frt erejéig történt letiltása az igazságügyministeriummal tudomásul vétel végett közöltetett azzal, hogy a szükséges intézkedések megtételére a külügyministerium megkerestetett, A vagyon, illetőleg a hagyaték t. i. Havannában volt, igy tehát a külügyministerium kerestetett meg. A törvényszéknek ezen átirata ugy intéztetett el, — miután itt határozott vagyonra a végrehajtás foganatosítása sem nem kéretett, sem nem rendeltetett el; mert akkor még nem volt itt a vagyon, — hogy az átirat tudomásul vétetett, miután további intézkedésnek szüksége nem forgott fön. Kilencz hónappal később átküldetett a kérdésben lévő váltó 9.799 frc! és 8 centimé értékben az iratokkal, és az átiratban egyszersmind hivatkozás történt az előbbi megkeresvényre, anélkül azonban, hogy a végrehajtás foganatosítása kéretett vagy szorgalmaztatott volna. Ez idézte elő azon téves fölfogást, hogy a kérdéses követelés időközben a havannai vagyonból kielégítve lévén, a végrehajtás itt nem foganatosítandó, és ezen hibás fölfogásnak kifejezést adott azon rendelet, mely Pest városa közönségéhez ment, és mely a váltót a remittensnek kiadatni rendelte. Időközben történt itt a lefoglalás, mit kifejtettem a minap, augusztus hó 29-én a pesti váltótörvényszék által más valaki számára. Az előbbi, a kiadóhivatalban lévő rendelet, mely a kiadást elrendelte, később adatván ki, miután azt az illetők visszavenni elmulasztották, a rendelet kiadatott és ezzel a váltó is. Hogy itt hiba és mulasztás történt: azt már a minap beismertem, és azt beismerik az illetők is, és most sincs szándékom azt tagadni. Mikor én igazságügyminister lettem, ez ügy már egy évvel előbb történvén, csak ugy jöhetett tudomásomra, hogy az iránt panasz tétetett; különösen kéretett, hogy az illető főtisztviselő fegyelmi eljárás alá vétessék, s a kártérítés elrendeltessék. Én megvizsgáltam az iratokat, kihallgattam az illetőket és a tényállás constatálva van ugy, amint azt előadtam és az iratokból a dolog mibenlétéről meggyőződtem. Nekem, mint az igazságüg} r ministerium vezetőjének, kötelességem és hivatásom volt a dolgot megbírálni és a dolog fölött, ami a tisztviselőket illeti, ítéletet mondani. Tekintvén a történteket, és tekintvén azokat is, amik utóbb történtek, t. i. midőn tudomására jutottak annak, hogy a váltó remittensnek kiadatott, és ő a reá vezetett végrehajtás daczára azt escompteiroztatta, amennyiben a hosszabbitványt, melyre a végrehajtás vezetve volt, leszakasztotta, iparkodtak a dolgot, amennyiben még lehetett, jóvá tenni és megakasztani, hogy betiltották a fizetést, habár későn Parisban, itt a váltótörvényszék megindította ellene a fenyítő ej árast, és igy akkoriban, amit szükségesnek tartottak, megtettek, s épen azért a szükséges adatokat kiszolgáltatták, és a kérdés, amely előttem állt, csak az volt: foszhiszemüség, hivatalos hatalommali visiza4*
