Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-157

318 137. országos ülés június 'Mi. 1873. szaporítását, anélkül, hogy ezen szaporítást - három hó óta már annyiban foganatba vette volna, hogy a pályázatot kihirdetné, és mielőtt némileg ezen se­gélynek hatása az országgyűlésen tudva lenne: a jelen költségvetés alkalmával a jövő évre ujabb szaporítást tervezett. Nem tudom, hogy miben állhatnak azon ren­delkezésre álló adatok, melyekből ezen személysza­porítás szükségét meríti; hanem annyit tudok, hogy épen itt a fővárosban, a kormány, illetőleg a minis­ter ur szemei előtt akár hány törvénybiróságot és széket lehet olyat találni, ahol reggeli 10 órakor még nincs ott a biró, délutáni 4 órakor meg már nincs ott. Hogy mikor vannak ott, nem tudom; lehet, hogy a hivatalos órák az alkotmányos beosztás sze­rint rövidebbek; s igy nem kívánhatni tőlök, hogy mindig ott üljenek ; eltekintve attól, hogy vannak szorgalmas hivatalnokok és birák, kik a többiek he­lyett is dolgoznak, illetőleg azok helyett, akik vagy nem értik a dolgot, vagy dolgozni nem akarnak. De visszatérve arra, ami az államköltségvetés­nél kiváló figyelmet érdemel: az igazságügy meg­birálására ; valóban nem értem azon eljárást, hogy itt ismételve személyszaporítás, és ebből folyólag költség-többlet előirányoztatott. Ha az igazságügy valóban megkívánná, akkor nem szólnék ellene. De ugy látszik, hogy a minister ur nincs birtokában azon adatoknak, melyekből megbírálhatná e személy­szaporítás szükségét. Mert hogy ok nélkül, akár a jelen évre megszavazott személyszaporitás, akár a jövő évre tervezett személyszaporitás, olyképen, mint a pénzügyi főtörvényszéknél történt, hogy a törvényszék föloszlattatása miatt a tagokat nyugdí­jazni kellett, terhelje az államot: ezt nem tartom a helyes államgazdászat érdekeivel megegyeztethetőnek. Áttérek most azon nagy reformok megbirálá­sára, melyekkel a minister ur hosszú idő óta ki­sérti az országgyűlést. Mik legyenek e reformok? A múlt költségvetés alkalmával az országgyű­lés által kiadott határozat következtében a tisztelt igazságügyminister által összehívott enquéte tanács­kozásaiból, amennyire azok eddig a nyilvánosság elé jutottak, az tűnik ki, hogy azok főleg egy kérdés körül forgottak, és ez az: vajon az osztrák törvény föltétlenül, vagy módosítva hozassék-e be? Ennél tovább nem mentek. Hogy miféle alapelvek lesznek azok, melyek a nemzet előtt egy meglehetősen gyűlölt törvénykönyv­ből újra inauguráltatni fognak, nem tudom : annyit azonban tudok, és ezt a tisztelt minister ur is, mint finom érzéssel biró szakférfiú, tudni fogja, hogy a magyar országgyűlésre nézve valóban a legvilágo­sabb arezuksapás volna. (Helyeslés.) Áz 1861-iki határozmány akkor egyszerűen az osztrák törvénye­ket kiküszöbölte, és ma már, mióta 1867-től kezdve az igazságügy alkotmányos törvényhozás- és kormányzatnak van kezében, a nemzet nem érezne magában annyi hivatást, hogy Magyarországnak ön­álló saját életéből merített törvénykönyvet teremtsen anélkül, hogy az osztrák törvényt megint vissza ne vegye: ez nem volna egyéb, mint arezulcsapása saját magának. Hogy a ministeri enquéte tekintélyes és tudós férfiai, részint elméleti, részint gyakorlati téren minden esetre el fogják találni azon eszmemenetet, azon rendszert és sorrendet, melyre Magyarország igazságügyének térnie kell: abban nem kételkedem; de az utat, melyet jelenleg követnek, részemről soha nem hiszem eredményre vezetőnek, miután a félté­kenység, önzés, hivatali alárendeltség látszik tuluyo­mólag befolyással lenni ezen enquétben, amely ta­lán a szünidő alatt is hivatva lesz arra, hogy ezen reformok szükséges alapelveit körvonalozza, Ma­gyarország justiciajának előmenetére nézve. Én ezen irányban több önállóságot és függetlenséget kívánnék nemcsak a ministerium kebelében, mely hivatva van, vezetni önállóan a codificalást. Nem elég,, hogy csak az alapelveket állítsa föl, nem elég az, hogy a törvény-előkészítő , vagy mint rendesen gya­koroltatik az akadémiában, törvény utókészitö bi­zottság működjék e téren; de legyen az egy szak­értő ugy az elméleti, mint gyakorlati téren jártas és tudós férfiakból összeállított testület, amely ezen alapelveket összeállítsa, és a rendszeres mun­kálatot kidolgozza, e nélkül sohasem fogunk e téren haladni és enélkül, tisztelt ház, valóban ok" nélkül tépelődünk hosszú időn keresztül azon, hogy Ma­gyarország igazságügyi calamitásainak mi az oka, és nevezetesen annak, hogy talán a legjobb szán­dék mellett is az igazságügyminister mindig rövi­det huz. Ennek oka az, hogy oly egyéneket hi oda, akik nem minden irányban hivatvák arra, hogy Magyarország jogi érdekeit szem előtt, tartva, sza­badelvű és a század színvonalán álló elvek alapján nyugvó törvényjavaslatot készítsenek. Én részemről ez irányban nem találok meg­nyugvást az eddigi munkálatokban és nagyon félek, hogy valamint eddig elpazarolt pénz az, mely ré­szint a birói kinevezési rendszer behozatala által adatott ki, midőn némely egyének a ministerium kebelében rendkívüli jutalmazásokat nyertek, részint midőn mintegy az igazságszolgáltatásnak arczulcsa­pására egyes oly birák neveztettek ki, kik se nem képesek, se nem gyakorlottak arra, hogy az igaz­ságügyet ugy kezeljék, minta z ezen idő szerint meg­kívántatik. Ily körülmények között valami lényeges javulást, valami gyökeres orvoslást legkevésbbé sem várok ; . de elvárom a minister úrtól, hogy fölemel­kedvén azon színvonalra, melyen mint jogtudós áll, Magyarország jogérzetét kiváló figyelemre méltatja, s e részben akár közvetlen maga ragadja meg a kezdeményezést, akár ministeriuma kebelében valaki,

Next

/
Oldalképek
Tartalom