Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-157
318 137. országos ülés június 'Mi. 1873. szaporítását, anélkül, hogy ezen szaporítást - három hó óta már annyiban foganatba vette volna, hogy a pályázatot kihirdetné, és mielőtt némileg ezen segélynek hatása az országgyűlésen tudva lenne: a jelen költségvetés alkalmával a jövő évre ujabb szaporítást tervezett. Nem tudom, hogy miben állhatnak azon rendelkezésre álló adatok, melyekből ezen személyszaporítás szükségét meríti; hanem annyit tudok, hogy épen itt a fővárosban, a kormány, illetőleg a minister ur szemei előtt akár hány törvénybiróságot és széket lehet olyat találni, ahol reggeli 10 órakor még nincs ott a biró, délutáni 4 órakor meg már nincs ott. Hogy mikor vannak ott, nem tudom; lehet, hogy a hivatalos órák az alkotmányos beosztás szerint rövidebbek; s igy nem kívánhatni tőlök, hogy mindig ott üljenek ; eltekintve attól, hogy vannak szorgalmas hivatalnokok és birák, kik a többiek helyett is dolgoznak, illetőleg azok helyett, akik vagy nem értik a dolgot, vagy dolgozni nem akarnak. De visszatérve arra, ami az államköltségvetésnél kiváló figyelmet érdemel: az igazságügy megbirálására ; valóban nem értem azon eljárást, hogy itt ismételve személyszaporítás, és ebből folyólag költség-többlet előirányoztatott. Ha az igazságügy valóban megkívánná, akkor nem szólnék ellene. De ugy látszik, hogy a minister ur nincs birtokában azon adatoknak, melyekből megbírálhatná e személyszaporítás szükségét. Mert hogy ok nélkül, akár a jelen évre megszavazott személyszaporitás, akár a jövő évre tervezett személyszaporitás, olyképen, mint a pénzügyi főtörvényszéknél történt, hogy a törvényszék föloszlattatása miatt a tagokat nyugdíjazni kellett, terhelje az államot: ezt nem tartom a helyes államgazdászat érdekeivel megegyeztethetőnek. Áttérek most azon nagy reformok megbirálására, melyekkel a minister ur hosszú idő óta kisérti az országgyűlést. Mik legyenek e reformok? A múlt költségvetés alkalmával az országgyűlés által kiadott határozat következtében a tisztelt igazságügyminister által összehívott enquéte tanácskozásaiból, amennyire azok eddig a nyilvánosság elé jutottak, az tűnik ki, hogy azok főleg egy kérdés körül forgottak, és ez az: vajon az osztrák törvény föltétlenül, vagy módosítva hozassék-e be? Ennél tovább nem mentek. Hogy miféle alapelvek lesznek azok, melyek a nemzet előtt egy meglehetősen gyűlölt törvénykönyvből újra inauguráltatni fognak, nem tudom : annyit azonban tudok, és ezt a tisztelt minister ur is, mint finom érzéssel biró szakférfiú, tudni fogja, hogy a magyar országgyűlésre nézve valóban a legvilágosabb arezuksapás volna. (Helyeslés.) Áz 1861-iki határozmány akkor egyszerűen az osztrák törvényeket kiküszöbölte, és ma már, mióta 1867-től kezdve az igazságügy alkotmányos törvényhozás- és kormányzatnak van kezében, a nemzet nem érezne magában annyi hivatást, hogy Magyarországnak önálló saját életéből merített törvénykönyvet teremtsen anélkül, hogy az osztrák törvényt megint vissza ne vegye: ez nem volna egyéb, mint arezulcsapása saját magának. Hogy a ministeri enquéte tekintélyes és tudós férfiai, részint elméleti, részint gyakorlati téren minden esetre el fogják találni azon eszmemenetet, azon rendszert és sorrendet, melyre Magyarország igazságügyének térnie kell: abban nem kételkedem; de az utat, melyet jelenleg követnek, részemről soha nem hiszem eredményre vezetőnek, miután a féltékenység, önzés, hivatali alárendeltség látszik tuluyomólag befolyással lenni ezen enquétben, amely talán a szünidő alatt is hivatva lesz arra, hogy ezen reformok szükséges alapelveit körvonalozza, Magyarország justiciajának előmenetére nézve. Én ezen irányban több önállóságot és függetlenséget kívánnék nemcsak a ministerium kebelében, mely hivatva van, vezetni önállóan a codificalást. Nem elég,, hogy csak az alapelveket állítsa föl, nem elég az, hogy a törvény-előkészítő , vagy mint rendesen gyakoroltatik az akadémiában, törvény utókészitö bizottság működjék e téren; de legyen az egy szakértő ugy az elméleti, mint gyakorlati téren jártas és tudós férfiakból összeállított testület, amely ezen alapelveket összeállítsa, és a rendszeres munkálatot kidolgozza, e nélkül sohasem fogunk e téren haladni és enélkül, tisztelt ház, valóban ok" nélkül tépelődünk hosszú időn keresztül azon, hogy Magyarország igazságügyi calamitásainak mi az oka, és nevezetesen annak, hogy talán a legjobb szándék mellett is az igazságügyminister mindig rövidet huz. Ennek oka az, hogy oly egyéneket hi oda, akik nem minden irányban hivatvák arra, hogy Magyarország jogi érdekeit szem előtt, tartva, szabadelvű és a század színvonalán álló elvek alapján nyugvó törvényjavaslatot készítsenek. Én részemről ez irányban nem találok megnyugvást az eddigi munkálatokban és nagyon félek, hogy valamint eddig elpazarolt pénz az, mely részint a birói kinevezési rendszer behozatala által adatott ki, midőn némely egyének a ministerium kebelében rendkívüli jutalmazásokat nyertek, részint midőn mintegy az igazságszolgáltatásnak arczulcsapására egyes oly birák neveztettek ki, kik se nem képesek, se nem gyakorlottak arra, hogy az igazságügyet ugy kezeljék, minta z ezen idő szerint megkívántatik. Ily körülmények között valami lényeges javulást, valami gyökeres orvoslást legkevésbbé sem várok ; . de elvárom a minister úrtól, hogy fölemelkedvén azon színvonalra, melyen mint jogtudós áll, Magyarország jogérzetét kiváló figyelemre méltatja, s e részben akár közvetlen maga ragadja meg a kezdeményezést, akár ministeriuma kebelében valaki,
