Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-156
260 156. országos ülés juaius. 25. 1873. Köztudomású dolog, (Ealljukl) hogy a legujabbi képviselő-választások alatt igen sok botrányos dolog történt országszerte. Történtek talán vastagabb visszaélések annál, amelyet én fölhozandó vagyok. De, amennyire tudom, talán azon egy esetet, — Boróczi aljárásbiró esetét — kivéve, mely iránt Győrffy tisztelt barátom interpellálta az igen tisztelt igazságügyminister urat, melyre azonban, ha jól emlékezem, mai napig sem kapott végleges választ: ezen eseten kivül birói közeg egyben sem compromittálta talán magát olyannyira, mint ebben az esetben. Tornamegyének görgői választó-kerületébon Lükő Géza és Wodianer Béla voltak a képviselőjelöltek. A többség az előbbit ültette a kerület képviselői székébe. Alig zajlott le azonban a választási tusa, az egyik párt részén történt megvesztegetések bíróság elé nyújtott keresetek, bíróság előtt indított perek által, tehát a hitelesebb módon napfényre jutottak. Pénz osztatott ki, kinek 40, kinek 50, kinek 100 forint ily tartalmú kötelezvényre, melyből egy példányt a kezemben lévő hiteles másolat szerint azóról-szóról leszek bátor fölolvasni. „Kötvény : mely szerint alólirt hitelesen bizonyítom, hogy én almási lakos, öreg Kelecsény János fölvettem 50 forintot, azaz: ötven osztrák értékű pénzben almási lakos Varga Jánostól, oly föltétel mellett, hogy ha én azon mostani állapot sorsán szavazatomat Wodianer Béla úrra ki nem mondanám, minden legközelebbi törvény utján minden ingó és ingatlan vagyonomat hozzákötvén, minden költségekkel rajtam megvehetendő. (Hosszas élénk mozgás s nyugtalanság.) Tisztelt ház ! Voltak ezen választók közt olyanok, akik e kötelezvény daczára (Hallfuk!) még sem szavaztak azon jelöltre, aki meg van nevezve a kötelezvényben. Ezeket perbe idézték, akadt is oíy ember, aki elvállalta a felperességet, és akadt oly ügyvéd, Nógrádi Józsefben, ki a per megindítását elvállalta; s találkozott biró, Ardényi Nándor tornai magyar királyi járásbiró személyében, ki a kötelezvény alapján eljárni, sőt akként eljárni, hogy az alperest el is marasztalja, birói kötelességével és lelkiismeretével meg tudta egyeztetni. (Mozgás és nyugtalanság bal felől. Fölkiáltások-! Gyönyörű birói) Ezen perek közül kettő bizonyos stádiumig előre lévén haladva, bátor leszek e kettőnek áílapotját röviden ecsetelni. Mert a többi e kettő eldöntésétől várja a maga sorsát. Az egyik épen a fölolvasott kötelezvény alapján idősebb Kelecsényi János, a másik Porubán Dániel almási választó ellen indíttatott. Az előbbit, kifogása daczára, elmarasztalta a járásbiró ; de a királyi tábla az alperes fölebbezése folytán kimondá, — rövidre vonva a határozatot — hogy mielőtt a. jelen perben érdemleges határozat hozatnék, a beperesitett okmány alapját képező vesztegetési cselekmény miatt előzetes bünfenyitő eljárás szükséges. De a királyi tábla ezen határozatának mai napig sem tétetett elég. A másik, a Porubán Dániel elleni per sorsa és lefolyása egészen más volt. Legyen szabad az igen érdekes védelemből csak egy-két momentumot röviden előadnom. Az alperesnek első kifogása épen az volt, ami a másik perben is szerepelt, hogy vesztegetési cselekmény miatt előbb bűnvádi eljárásnak van helye. Folytatólag még azon kifogást tette hozzá, hogy hiszen fölperesnek nincs is kereseti joga, mert tanukkal bizonyíthatja, hogy fölperes nem a maga pénzét osztogatta, és e tanuk közt megnevezi magát a járásbirót is, (Élénk mozgás.) s magát a kisebbségben maradt jelöltet, Wodianer Bélát is. (Élénk derültség.) Azonban a járásbiró ő felsége a király nevében hozott végzéssel, —- ismét szó szerint olvasom föl, — oda nyilatkozott, hogy ez ügynek fenyítő útra áttételének helyt nem ád, „mert e bíróság nem ismer oly törvény létezését, mely kárhoztató ugyan, de megfenyitését rendelné oly egyéneknek, kik másokat egyéni meggyőződéseik ellenére saját nézeteik érvényesítésére pénzigéret vagy adás által birni ügyekezik." Utasította továbbá ezen végzésben alperest,. hogy adja elő érdemleges védelmét. Alperes tehát kényszerült magát tovább védelmezni, s ismét kifogást tett a biróság ellen ; fölhozván, hogy itt a biró maga és családja anyagilag vannak érdekelv e f mert ők is osztogattak pénzt, még pedig többet, mint, amit a jelölttől kaptak; ennélfogva kárpótlásukat csakis épen ezen per s a többi ehhez hasonló perek szerencsés kimenetelétől várhatják. Most már az eljáró biró lelkiismerete még sem volt oly rugairyos, mint az előbbi végzés hozatalánál. S ámbár ugyan le nem szállította a maga bíráskodását, végzést hozott, melyben ízt határozta, hogy a kereket érdemleges tárgyalásának felfüggesztése mellett annak megbirálása végett: vajon van-e helye a biró-küldésnek, a magyar királyi igazságügyministeriumhoz terjeszti föl az ügyiratokat. Fölterjesztette-e vagy sem, azt nem tudom; de ugy vagyok értesülve, hogy mai napig sem terjesztette föl. Itt tehát csak azt vagyok bátor kiemelni, hogy miért tulajdonítok oly nagy fontosságot ezen ügynek, t. i., hogy itt egy magyar királyi járásbiró által ő felsége a király nevében látjuk szentesittetni a választásoknál megvesztegetés által a szabad választás meghamisítását.
