Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-156

260 156. országos ülés juaius. 25. 1873. Köztudomású dolog, (Ealljukl) hogy a leg­ujabbi képviselő-választások alatt igen sok botrá­nyos dolog történt országszerte. Történtek talán vastagabb visszaélések annál, amelyet én fölhozandó vagyok. De, amennyire tudom, talán azon egy ese­tet, — Boróczi aljárásbiró esetét — kivéve, mely iránt Győrffy tisztelt barátom interpellálta az igen tisztelt igazságügyminister urat, melyre azonban, ha jól emlékezem, mai napig sem kapott végleges vá­laszt: ezen eseten kivül birói közeg egyben sem compromittálta talán magát olyannyira, mint ebben az esetben. Tornamegyének görgői választó-kerületébon Lükő Géza és Wodianer Béla voltak a képviselőjelöltek. A többség az előbbit ültette a kerület képviselői székébe. Alig zajlott le azonban a választási tusa, az egyik párt részén történt megvesztegetések bí­róság elé nyújtott keresetek, bíróság előtt indí­tott perek által, tehát a hitelesebb módon nap­fényre jutottak. Pénz osztatott ki, kinek 40, kinek 50, kinek 100 forint ily tartalmú kötelezvényre, melyből egy példányt a kezemben lévő hiteles másolat szerint azóról-szóról leszek bátor fölolvasni. „Kötvény : mely szerint alólirt hitelesen bizo­nyítom, hogy én almási lakos, öreg Kelecsény Já­nos fölvettem 50 forintot, azaz: ötven osztrák ér­tékű pénzben almási lakos Varga Jánostól, oly föl­tétel mellett, hogy ha én azon mostani állapot sor­sán szavazatomat Wodianer Béla úrra ki nem mon­danám, minden legközelebbi törvény utján minden ingó és ingatlan vagyonomat hozzákötvén, minden költségekkel rajtam megvehetendő. (Hosszas élénk mozgás s nyugtalanság.) Tisztelt ház ! Voltak ezen választók közt olya­nok, akik e kötelezvény daczára (Hallfuk!) még sem szavaztak azon jelöltre, aki meg van nevezve a kötelezvényben. Ezeket perbe idézték, akadt is oíy ember, aki elvállalta a felperességet, és akadt oly ügyvéd, Nógrádi Józsefben, ki a per megin­dítását elvállalta; s találkozott biró, Ardényi Nán­dor tornai magyar királyi járásbiró személyében, ki a kötelezvény alapján eljárni, sőt akként eljárni, hogy az alperest el is marasztalja, birói kötelessé­gével és lelkiismeretével meg tudta egyeztetni. (Moz­gás és nyugtalanság bal felől. Fölkiáltások-! Gyö­nyörű birói) Ezen perek közül kettő bizonyos stádiumig előre lévén haladva, bátor leszek e kettőnek áíla­potját röviden ecsetelni. Mert a többi e kettő el­döntésétől várja a maga sorsát. Az egyik épen a fölolvasott kötelezvény alap­ján idősebb Kelecsényi János, a másik Porubán Dá­niel almási választó ellen indíttatott. Az előbbit, ki­fogása daczára, elmarasztalta a járásbiró ; de a ki­rályi tábla az alperes fölebbezése folytán kimondá, — rövidre vonva a határozatot — hogy mielőtt a. jelen perben érdemleges határozat hozatnék, a be­peresitett okmány alapját képező vesztegetési cse­lekmény miatt előzetes bünfenyitő eljárás szük­séges. De a királyi tábla ezen határozatának mai napig sem tétetett elég. A másik, a Porubán Dániel elleni per sorsa és lefolyása egészen más volt. Legyen szabad az igen érdekes védelemből csak egy-két momentumot röviden előadnom. Az alperesnek első kifogása épen az volt, ami a másik perben is szerepelt, hogy vesztegetési cselekmény miatt előbb bűnvádi eljárásnak van he­lye. Folytatólag még azon kifogást tette hozzá, hogy hiszen fölperesnek nincs is kereseti joga, mert ta­nukkal bizonyíthatja, hogy fölperes nem a maga pénzét osztogatta, és e tanuk közt megnevezi ma­gát a járásbirót is, (Élénk mozgás.) s magát a ki­sebbségben maradt jelöltet, Wodianer Bélát is. (Élénk derültség.) Azonban a járásbiró ő felsége a király nevé­ben hozott végzéssel, —- ismét szó szerint olvasom föl, — oda nyilatkozott, hogy ez ügynek fenyítő útra áttételének helyt nem ád, „mert e bíróság nem is­mer oly törvény létezését, mely kárhoztató ugyan, de megfenyitését rendelné oly egyéneknek, kik má­sokat egyéni meggyőződéseik ellenére saját nézeteik érvényesítésére pénzigéret vagy adás által birni ügyekezik." Utasította továbbá ezen végzésben alperest,. hogy adja elő érdemleges védelmét. Alperes tehát kényszerült magát tovább védelmezni, s ismét ki­fogást tett a biróság ellen ; fölhozván, hogy itt a biró maga és családja anyagilag vannak érdekelv e f mert ők is osztogattak pénzt, még pedig többet, mint, amit a jelölttől kaptak; ennélfogva kárpótlá­sukat csakis épen ezen per s a többi ehhez hasonló perek szerencsés kimenetelétől várhatják. Most már az eljáró biró lelkiismerete még sem volt oly rugairyos, mint az előbbi végzés hozatalá­nál. S ámbár ugyan le nem szállította a maga bí­ráskodását, végzést hozott, melyben ízt határozta, hogy a kereket érdemleges tárgyalásának felfüg­gesztése mellett annak megbirálása végett: vajon van-e helye a biró-küldésnek, a magyar királyi igaz­ságügyministeriumhoz terjeszti föl az ügyiratokat. Fölterjesztette-e vagy sem, azt nem tudom; de ugy vagyok értesülve, hogy mai napig sem terjesz­tette föl. Itt tehát csak azt vagyok bátor kiemelni, hogy miért tulajdonítok oly nagy fontosságot ezen ügynek, t. i., hogy itt egy magyar királyi járásbiró által ő felsége a király nevében látjuk szentesit­tetni a választásoknál megvesztegetés által a szabad választás meghamisítását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom