Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-155

252 155. orszítgos ülés juaius 24. 1873. kel foglalkozik. A tarifa kérdés a számvevőség hatáskörén kivül esik. Sokkal fontosabb is ez a kérdés, mintsem hogy ily alárendelt számvevőségre lehetne bízni annak megoldását. Tökéletesen osztozom azonban az előttem szólottnak a tarifa-kérdés iránti nézetében, és hogy osztozom, annak bizonyítéka az, hogy két engedélyezett vasút tarifa-kérdését, mely eldöntés végett előttem feküdt, olykép oldottam meg, hogy nem engedtem meg azt, amit az egyik akart, hogy t. i. elvonja az áruszállítást a másiktól; hanem mindkettő számára egyforma tarifa-rendszert állapítottam meg; mert én e részben azon elvet követem, hogy az ut rövidsége adja meg az előnyt az egyik vonalnak a másik fölött; azt pedig, hogy mesterkélt tarifa által eltereltessék az áru két oly vasút közt kifejlett verseny által amely vasutak állambiztositást elveznek: nem tartom egészségesnek. Nagy részben tehát osztozom a tarifára vonatkozólag a képviselő ur elveiben. Átalában volt alkalmam a tarifa-kérdésben már a tavaszszal itt a házban nyilatkozni és akkor igenis nagy súlyt fektettem arra, hogy azzal a kérdésnek csak egyik oldalát nézve, jelesen azt, hogy a kereskedelmen annál jobban segítsünk, mennél olcsóbbra szabjuk a tarifát: ne tegyük lehetetlenné uj vasutak keletkezését, oly terhet róván az államra, amelyet utóvégre nem lesz képes elviselni; de másrészt ne tegyük lehetetlenné a tarifa emelése által azt sem, hogy bizonyos áruk, amelyek mérsékelt tarifa mellett élelmeztetnek bizonyos vonalat az által, hogy igen magas a tarifa: azon vonalokon többé ki ne állják a vitelbért. A tarifára vonatkozólag tehát az én nézeteim nagy részt találkoznak a t. képviselő ur nézeteivel. Tagadhatlan , amit az előttem szóló mondott, hogy a közlekedési ministernek teljesen szabad keze intézkedéseiben nincs ; de ez, ha jól tudom, épen a t. háznak bölcshatározata folytán van igy, amennyiben minden vasut-engedélyezési törvény utolsó szakasza igy szól: „ennek végrehajtásával a közlekedési és pénzügyministerek bízatnak meg. * Én, megvallom, ezt helyesnek is tartom, mert van a dolognak kizárólag technicus, kizárólag vasiitforgalmi része; amelyet megítélni és kidolgoztatni a közlekedésügyi ministerium hivatása; de a dolognak pénzügyi oldalát véglegesen megítélni csakugyan az van hivatva, ki minden perczben bele iát az állampénztárba, és aki tudja, mennyi pénz van ott. Osztozom az előttem szólott azon nézetében is, hogy igen üdvös volna egyöntetű kezelést behozni a társulatoknál és ezáltal elejét venni a hivatalnokokra nézve az egyes társulatok közt gyakorlatban lévő licitátiónak. Addig is, mig e téren tökéletesen radicalis kúrához lehetne fogni, amilyet előttem szóló fölemiitett, és amely igen sok tekintetben általam is helyesnek tartatik s már Poroszországban keresztül is vitetett, még pedig igen kedvező eredménynyel, hogy t. i. az összes vasutak üzletét az állam vegye kezébe: addig is igyekeztem segíteni a bajon. Nagy dolgok keresztülviteléhez idő kell ; de bizonyos bajt enyhíteni lehet addig is, a mig azon nagy elvi dolgok megoldathatnak, és én szerény körömben igyekeztem, mig a nagy kérdések megoldathatnak, e bajon segíteni. Tettem pedig ezt az által, hogy akkor, midőn azon kellemetlen helyzetben voltunk, hogy a magyar állam-vasut hivatalnokai tömegesen hagyták oda állomásaikat, mert minden más vasút jobban fizette hivatalnokait: én az átlagos fizetési listát véve, megállapítottam a fizetéseket, és a fizetési szabályzatot és a táblázatot azon megkereséssel közöltem a többi vasut-társulatokkal, hogy átalában igyekezzenek e táblázatot szem előtt tartani és igy szervezkedjenek; mert az ettől való nagyobb eltérések a kormány által nem fognak elismertetni. Amint a Magyarországban létező vasutak közt a fizetések tekintetében egyöntetűség fog létrejönni, a licitátiónak eleje lesz véve. Azt értem, t. ház, hogy a kamatbiztositási számvevőség bárminemű alakjában utoljára is kellemetlen valami a vasut-társulatokra nézve. Nagyon természetes ez, mert elvégre minden controll kellemetlen. De tovább megyek, nem tartom helyesnek azt, hogy oly hatáskörben működő controll legyen ott, amely mintegy függetlennek érzi magát, a többi erre hivatott közegektől, hogy az engedélyezett vasutak fölött szintén más irányban is gyakoroljon controllt; értem az üzleti és az építészeti controllt illetőleg. Azt hiszem, az üzleti, építészeti és kamatbiztositéki controllnál egyetértve kell eljárni; és ha a dolog igy fog szerveztetni: akkor sokkal kevesebb kellemetlenséget fog a társulatoknak az által okozni, hogy ok nélkül örökösen kérdéseket intéz, rendeleteket bocsát, melyek talán a többi rendeletekkel nem egyeznek meg. Ez az amit értettem akkor, midőn jelentésemben azt mondottam, hogy jelen szervezetében nem elégséges ugyan a mostani teendők végzésére. De nem akarok ez iránt javaslatot tenni most, mert az egész szervezetet kívánom megváltoztatni. Ha a közlekedésügyi ministerium ez iránt egészen tisztában lesz: akkor lesz alkalma a közlekedési ministernek itt ne talán azokra bővebben megfelelni, melyeket Pulszky képviselő ur előadott. , Én tehát bátor vagyok, a t. ház türelmét arra kérni, hogy a kamatbiztositéki számvevőség iránt várja be annak idejében a ministerium javaslatát. Muslay Sándor előadó : Miután Pulszky képviselő ur a kamatbiztositéki számvevőségre vonatkozó tételt változtatni nem indítványozta, miután a ministeri jelentésnek azon részére nézve, melyszerint a kamatbiztositéki számvevőség mai szerve-