Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-155

228 155. országos ülés jiuiius 24. 1873. meglehet, könnyen beheged, de meglehet, hogykönynyen el is mérgesedik. Ami magát az interpellatió tárgyát illeti, hogy ne legyek kénytelen hosszasan szólani, s hogy a tárgy, mely egy praecedens folytán itt a házban már előfordult, annál világosabb legyen, és a háznak álláspontja constatiroztassék szemben azon esettel, amelyre a miniszter ur hivatkozott: bátor vagyok Pauler Tivadar akkori vallás- és közoktatásügyi minister urnák azon beszédéből néhány tételt fölolvasni, melyet a székesfehérvári ügyben tartott. Azt mondja, — felelvén az ez ügyben hozzá intézett interpellatióra — többek között az akkori minister ur: „Arról, hogy a pápa csalhatatlansági dogmájáról szóló közlemények az ország több egyházmegyéjében kihirdettettek volna: hivatalos tudomásom nincs. A székesfehérvári püspök boldogult elődömet fölkérte, hogy a vaticani zsinat határozatait tartalmazó és megyéje papságához intézett levelét pártfogása alá vegye, és szétküldését ne akadályozza. A levél kevéssel b. Eötvös József halála előtt érkezett meg, arról értesülvén, kötelességemnek tartottam a püspök figyelmét azon ministeri körlevélre irányozni, mely minden görög és latin szertartású püspökhöz augusztus 10-én intéztetett, s mely szerint ő császári királyi felsége megrendelni méltóztatott, hogy a tetszvényjog föntartása mellett a római zsinat és pápa ő szentségének semmi rendeletei vagy határozatai az országban ki nem hirdethetők és szé t nem küldhetők: hacsak azok előbb a kormány utján ő felsége elé nem terjesztettek, és általa azoknak közzététele okmányszerüleg meg nem engedtetett. Ebből — igy folytatta a minister ur — világosan kitűnik, hogy a kormány a placetumot elévültnek nem tekinti, annak érvényét elismeri, s annak foganatbavétele iránt intézkedett; mert a királyi tetszvényjogban azon módot látja, mely szerint apostoli királyaink az államjogokat védelmezték, melylyel azoknak védelmére éltek; azon módot, melynek érvényét legjelesebb publicistáink mindenkor elismerték, és amely alkalmasnak bizonyult arra, hogy az államnak érdekét megóvja, anélkül, hogy az egyháznak vagy egyeseknek lelkiismereti szabadságát érintette volna." A minister urnák e nyilatkozata, a Napló tanúsága szerint, köztetszéssel találkozott, miből világos, hogy a koronás király, a magyar kormány és a képviselőház a tetszvényjogra nézve tökéletesen egyetértenek. És ezek ellenére mégis mi történik? Mintegy két hónapra, interpellatióm beadása után a Deák-kör egyik értekezletén, még a napját is meg tudnám mondani, inert az összes hazai hírlapokban közöltetett, a cultusminister ur előadta interpellatiómra adandó válasz gyanánt, hogy mivel a rozsnyói püspök csak bizonyos nyomtatványokat^ röpiveket küldött szét megyebeli lelkészeinek^ s e szerint nem hirdette ki a zsinati csalhatatlansági határozatokat: vegyék egyszerűen tudomásul interpellatiómra adandó válaszát. Most már azt mondja az igen tisztelt minister ur, hogy a rozsnyói püspök igenis egy főpásztori levelet is intézett, és magukat a zsinati határozatokat küldte meg lelkészeinek, vagyis, hogy kihirdette a zsinati határozatokat. Én nem tartom föladatomnak, hogy a minister urnák kétrendbeli nyilatkozatát összeegyeztessem; azt sem keresem, mi történhetett ily hosszú idő alatt a minister ur és a püspök közt? Magára a tényre azonban, vagyis a kihirdetés, vagy ki nem hirdetésre nézve van szerencsém a tisztelt ház előtt Schopper püspök pásztori levelének egyik példányát fölmutatni, mely a „ Venerabiles fratres et filii in Christo dílectissimi"hez szólt, dátum Rosnaviae in festő S. Thoniae Apóst, anno millesimo octingentesimo septuagesimo secundo, die decembris vigesimo septimo, azaz: 1872. december 27-én. Nem fogom ezen főpásztori levél fölolvasásával a tisztelt házat untatni, sem annak hosszasabb ismertetésébe bocsátkozni nem fogok; mert hiszen annak ismertetését nálamnál sokkal szakavatottabb férfiú a tudomány világánál megtéve; hanem mindössze is csak egy pár tételét vagyok bátor fölolvasni. (Halljuk!) Azt mondja Georgius episcopus főpásztori levelében: „quam infirma et in omne absurditatis ac insaniae genus praeceps sit humana ratio, nisi vinculo auctoritatis superioris colligata in officio contineatur", vagyis azon forrás fordítása szerint, melyre előbb hivatkoztam, az emberi ész mily igen gyönge s minden otrombaságba és őrültségbe rohanó, hacsak felsőbb korlátok által nem kormányoztatik. Már hogy milyen világot vet ez egy főpap fölfogására, nem akarom megbírálni, hanem fölolvasom a levél egy másik tételét, mely egyenesen magára a kihirdetés tenyéré vonatkozik; nevezetesen : „Etsi enim Canones et Decreta Conc. Vaticani Anno 1870. valvis Basilicarum Urbis Romae affixa, urbi et orbi publicata, et in pagelíis orbis fere universi vulgata apud VV. FF. etc. FF. DD. seu notissima considerare nihil liceret, — ne tamen nonnullis fors de Venerabili Clero erroneos de publicatione et obligatione legum Ecclesiae universalis conceptus foventibus, per altum quod in praesentem diem hoc obtutu servatum fuerat in hac Dioecesi silentium, praetextum effugii praebeamus, silentium rumpendum et memorata Decreta et Canones ex editione authentica Actorum Goncilii Vaticani decerptos, ministerii nostri partes adimpleturi, ad singulos dimittendos judicavimus." vagyis hogy a leghitelesebb helyről megszerzett, meghozatott pél-