Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-154

154. országos ülés juniás 23. 1873. 221 Tekintve, hogy a képviselőház már két rend­beli, ugyanis 1871. deezember 12-én 4.693 sz. a. és 1873. márczius 11-én 1.520 sz. a. hozott hatá­rozat mellett a diósgyőri bányakerület számára elő­irányzott kiadásokat csak azon föltétel alatt sza­vazta meg, ha azok mindenesetre saját bevételei­ből födöztethetnek: alólirott a pénzügyministert az 1874-ik évre a vasművek iránt a ház elé terjesztett költségveté­sére nézve oda utasitandónak indítványozza, hogy a diósgyőri bányakerületnek rendes és rendkívüli költségeit egyedül ennek bevétele erejéig födöz­hesse; ha pedig azon föltételnek eleget nem tehet: az ottani munkákat szüntesse be, és erről a képvi­selőháznak jelentést tegyen. (Élénk helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügymi­nister : Én talán magam voltam az, aki annak idejében kifejezést adtam azon meggyőződésemnek, hogy jobb ha az állam azon jószágokat, melyek tulajdo­nában vaunak, haszonbérbe adja, mert magán-gaz­dálkodásra képesítettnek nem érzi magát; tehát meg­fordított eljárásnak tartanám, ha az állam sokkal complikáltabb vállalkozásba, iparűzésbe bocsátkozik, és igy én részemről sem a szén-, sem a vasterme­lésre az államot hivatottnak nem tartom. Ennek praktikus következménye gyanánt azonban nem azt tekintem, hogy, amiket már mint létezőket találtunk: azokatromlásnak engedjük át vagy bezárjuk, és szinte lehetőségét is elenyésztessük annak, hogy nagy kár nél­kül, vagy minimális kárral adhassak át magán vállal­kozóknak; hanem azt tartom, hogy ne kezdeményezzünk ilyesmit újból, semmit megszüntetni; a tisztelt ház beleegyezésével megszüntettünk egyet-mást; kezdeni, én nem kezdettem egyet sem, nem is kezdek; de azért most is azt mondom, hogy akár jól történt, akár nem, akár hibásan, akár helyesen: ha egy har­madfél milliónyi befektetés történt, nem tartanám megfelelőnek az előterjesztett indítványt azért elfo­gadni, mert tiz- vagy húszezer tulhaladás mutatko­zik, és különbözet áll elő. Én azt tartom, hogy jelentékeny és érezhető kár nélkül lehet folytatni az üzletet; természetesen mindig azon intentió mellett: átadni azt magán ke­zelésre, mihelyt csak alkalom és mód kínálkozik. Én egyébiránt azt hiszem, — az 1872. zár­számadások ma-holnap elkészülnek, hogy nem igen jelentékeny lehet azon összeg, mely netalán kellett azon vasművek üzletben tartására, saját bevételein tul, ha t. i. azon év kiadásait hozzá nem számít­juk, azon kiadásokat t. i., melyek már korábban tétettek; de azon évben kerültek kifizetésre. Ázt nem tartanám tanácsosnak én sem, hogy azért, mert harmadfél milliót beleöltünk : öljünk bele még más harmadfél milliót; de azt sem tartom, hogy ha nem sikerült nekünk, ami sok más uj vas­műnél, mint például a salgó-tarjáninál sem sike­rült, hogy haszonnal bírjunk dolgozni, mert minden vállalat megfizeti a gyermekkori tanulási idő árát, hogy 10—20.000 különbségért avult vassá te­gyük a fölszerelést, s mint olyat, mérték szerint adjuk el. Ha a tisztelt ház oly határozatot hoz, mely­ről még nem is tudom : vajon végrehajtható-e; mert hiszen csak bizonyos idő múlva látja meg az em­ber, hogy amit a legjobb reménynyel készít öt fo­rintos vasnak, a piaczi ár szeriut ötödfél, vagy hatodiél forint lesz-e? és igy a művelet folytán nem is lehet megítélni, elég lesz-e téve a követe­lésnek, vagy nem: én ily szorosan, határozott szá­mokra reducált felelősséget e tekintetben nem vál­lalhatnék, akár nekem kelljen ez idő szerint ezen dologgal vesződnöm, akár másnak. Jól teszi a tisztelt ház. ha másképen nem kí­vánja megszavazni ezen tételt mint ugy, hogy de­kretálja, hogy a gyár az év végén zárassék be, történjék, ami történik, mert máskülönben felelőssé­get őszintén nem vállalhat senki. Morális fe­lelősség igenis van a dologban; mert ha a minister tudja azon akaratát a háznak, hogy kész föntar­tani az üzletet, de nem tetemes áldozattal: nem fogja engedni oda vinni a dolgot, hogy tetemes áldozatokba kerüljön annak föntartása. Magam is tudok inconvenientiákat. Ismerem a létező bajokat, melyeket fölismerni sokkal könnyebb, mint elhá­rítani. In specie nem ismeretlenek előttem azon ba­jok, melyekre a Debreczen város képviselője által benyújtott kérvények vonatkoznak. Vannak ilyen bajok; de, mint mondám, könnyebb azokat fölismerni, mint elhárítani. Méltóztassék a képviselőház a legjobb belá­tása szerint határozni. ; én egy egész évre kiter­jedő üzlet folyamában, mikor a készítés és eladás két különböző évben történhetik, és a piacz árai­nak hullámzásai a leglelkiismeretesebb számításokon nyugvó rendelkezéseket e tekintetben meghiúsíthat­ják, én számokra redukált felelősséget elvállalni sem nem akarnék, sem nem bírnék; de azt hiszem, nem birna más sem. Vagy meg kell engedni azt, hogy a minister ismerje a ház akaratát teendője zsinórmértékéül, s attól nagymérvű eltéréseket le­hetetlenné tegyen; vagy ha épen máskép nem le­het: azon kívánt jelentésnek annak idejében meg­tétel által egyszerűen töröljük el az egész tételt, és határozzuk el az egész vállalat megszüntetését. De ha azt mondjuk, hogy amit márcziusban készí­tünk el. azt eladjuk júliusban, midőn meglehet, hogy a vas 20%-kaI alábbszáll], ugyanezen argumen­tummal minden vas- és szénművet be lehetne zárni. Péchy Tamás: Tisztelt ház! Ha csak I arról volna kérdés, amit a pénzügyminister ur mél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom