Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-154

216 154. országos ülés június 23. 1873. szerint nem egészen 4 millió, körülbelöl 3 és egy fél millió jöttbe az erdőkből, tehát 2 millióval kevesebb, mintelő­irányoztatott, de apénzügyminister ur fölvilágositása szerint azért jött be kevesebb,mint amennyi előirá­nyoztatott, mert a fakészlet nagy része átadó félben levén, csak a pótkezelés ideje alatt lesz az abból várható jövedelem az állam könyveibe bevezethető, és igy jóformán azon kevesblet, ami a kezelési kimu­tatás eredménye és az előirányzat között létezik, el fog tűnni. Amost emiitett összeg hasonlítva azon 400 ezer forinthoz, melyet az erdőségek 1868-ban hoztak, minden esetre meglehetős eredménynek mondható. Egyébiránt, ha ugy veszszük föl a kérdést, hogy ama négy és fél millió holdból, a mit az állam földbirtoka összesen kitesz, két millió határőrvidéki erdő, melynek jövedelme eddigelé a zárszámadások­ban nem is figuráihatott, tehát ott nem is keres­hető, hanem csak az előirányzatba volt fölvéve, igen csekély összeggel, körülbelöl 400 ezer forinttal, ezt az összeget leütve, és fölvéve azt, hogy az 5 és T / 2 milliónyi államföldbirtokból 2 millió magyarországi erdő, a mi ez idő szerint tízszerte annyit jövedel­mez, mint jövedelmezett 1808-ban és csak a fön­maradó utolsó fél millió a mezőgazdasági birtok, ez pedig, az 1871-iki zárszámadást véve alapul, a mely idő óta a viszonyok még kedvezőbbé váltak, hol­dankint 5 forint 45 krajczárt hoz: ezek oly ered­mények, melyeket, ismétlem, silányaknak s kedve­zőtleneknek valósággal mondani nem lehet. (Élénk helyeslés.) Lázár Állam : Tisztelt ház! Részemről sem találom oly jónak az államjószágok kezelését, és két körülmény, az, a mi ez alkalommal fölszó­lalásra késztet, melyeket a tisztelt pénzügyminis­ter ur figyelmébe ajánlani bátor vagyok. Az mon­datik ugyanis az államjószágok kezelésénél, hogy a 16-ik rovatnál a kezelési kiadás 2573 forinttal több, mert a birtokrendezés következtében több te­rület után adó fizetendő. Továbbá a birtokrendezési költség a folyó évihez képest apad 25.800 írttal, miután a földmunkálatok jobban előrehaladtak, és igy kevesebb a költség. Az örvendetes jelenség, hogy ha apadnak a birtokrendezési költségek. Részemről azt kívánnám, hogy a pénzügymi­nister ur az iránt méltóztatnék intézkedni, hogy miután különösen az erdélyi uradalmakban számos értékes birtokterület van jogosulatlan birtoklásban; ezek a törvényszabta módon az állam birtokába visszaszereztessenek. Hogy pedig ez nagyobb siker­rel történhessék, bátor vagyok a pénzügyminister becses figyelmét fölhívni, ámbár, ugy látszik, nem igen hajlandó szavaimra figyelni, (Kerkapoly Károly pénzügyminister: Figyelek!) hogy azon jószágokat érdeklő okiratokat, melyek a már tegnapelőtt meg­szavazott belügyministeri tárcza szerint Erdélyben az úgynevezett íiscalatusi levéltárban nagymérvhen' föltalálhatók: igyekezzék kikerestetni, hogy azon államjavak jogczimét megnyerhesse. Ha szivén fek­szik az államjószágok jövedelmezőségének emelése,, akkor bizonyára legkönnyebb és legbiztosabb útnak fogja találni azt, hogyha ezen okmányokat a nagy­szebeni íiscalatusi levéltárból az illető közegeknek kezére adja, hogy az államjószágokat illető perek minél hamarább lebonyolittatnának, és már ez által több mint 100.000 holdra menő birtok bizonyosan az állam érdekében visszaszereztethetnék. Csak azért voltam bátor fölszólalni, hogy mél­tóztassék ezen körülményt különös figyelmébe venni. Kerkapoly Károly pénzügymi­nister: Tisztelt ház! Részint a Horn képviselő ur által, részint a most előttem szólott tisztelt kép­viselő részéről mondottakra azok után, miket a pénzügyi bizottság előadója elmondott, némi kiegé­szítésül akarok még néhány részletet kiemelni, azon czélból, hogy újra bizonyítékát adjam annak, hogy az olyan nagy kérdés, miszerint az államjavak meg­tartassanak-e vagy elidegenittessenek-e : nemcsak fi­gyelmeztetést, hanem valóban gondos tanulmányo­zást is érdemel; különben ha egy-két ténynek ismere­téből kiindulva cselekednék az ember, figyelmen kivül hagyna egy özönt. Azokat, a miket az előadó ur elmondott, ter­mészetesen hallgatással mellőzöm,és csak azt jegyzem meg, hogy abban a 470.000 kat. hold valóban mező­gazdasági birtokban, a melyet ő emelt ki, és a mi tulaj donképen képezi az államjószágoknak igazi gaz­dászati értékét: ebben van több mint 70.000 hold, a mely a patronatusi jog és teher czimén lelkészek, iskolatanitók javadalmazásául szolgál, tehát termé­szetes, hogy az állam részére nem jövedelmez sem­mit, s igy még azon jövedelem is, a melyet az előadó ur fölhozott, nem a 470.000 holdra, hanem tulajdonképen 400,000 holdra esik, mi által a tiszta jövedelem holdankint még magasabbnak bizonyul. Ezen felül a 400.000 hold után bevett jövedelem­ből a tanítóknak és lelkészeknek adott készpénzbeli járandóságok, valamint az erdőségekből adott faja­randóságok százezerekre mennek. Igen sok urada­lomban magasabbra mennek ezen összegek, mint maga a közadó. Mellesleg megjegyzem azt is, hogy az előadó ur által megemlített jövedelem akkor marad meg, mikor már az adó épen ugy megfizettetett az állam birtokától, mint ha az magán kézen volna, és ha a tisztelt képviselő ur 20%-ra teszi a közadókat, és ezt a 20°/ 0-ot hozzászámítja az elért jövedelemhez: akkor az államjavak tiszta jövedelme kilencz mil­lióra emelkedik. Ezt csak a képviselő ur számítási módjának rectificálása czéljából emelem ki. Ide járul még az, hogy nemcsak azon okon nem magasabb ma ezen mezőgazdasági birtokok

Next

/
Oldalképek
Tartalom