Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-153

188 153. országos ülés június 21. 1873. minduntalan fölemlíteni hogy ezen ministerium fölösleges. És ha — mert nincs tárgyalás alatt, — az mindannyiszor elhallgattatik: utoljára annyiszor mondatik, hogy mindaz, aki állítja, mindazok, akik hallják: elhiszik, hogy ugy van. Én pedig határozottan nyilvánítom, hogy nem vagyok ezen véleményben. {Helyeslés jobb és bal felől.) Én e ministeriumot Magyarországnak s a magyar kormánynak fejedelem körüli kellő befolyása érdekében, Magyarország helyzetének ami jelen viszonyaink közt okvetlen következményéül tekintem. (Helyeslés jobb és bal felől.) Én legalább meg vagyok róla győződve, hogy az 1848-iki törvényhozók igen jól és bölcsen tudták, mit csinálnak, midőn ezt a ministeriumot fölállították. (Helyeslés jobb és bal felöl.) Hogy nem kell nagy személyzet hozzá: arról magam is meg vagyok győződve; épen azért, ha arról volna szó, hogy a ministeri tanácsos helyett, ismét államtitkári állomás szerveztessék: előre nyilvánítom, hogy ez, akár ma, akár holnap történjék, ellene szólnék, mert haszontalan nagy személyzetre szükség nincs; de magára a ministerre és annyi személyzetre, amely okvetlenül megkívántatik, igenis van szükség. (Helyeslés.) Igaz, hogy egy ember csak annyi munkát végezhet, amennyit tud; némelyik még azt a munkát is roszul végzi, mert igazán nem tud semmit. (Derültség és helyeslés.) Hanem az bizonyos, hogyha egyszer egy állam tisztviselő bizonyos helyre, bizonyos teendői körül az állam által kineveztetik, ha uj hatáskör rovatik vállaira .* nem lehet mondani, hogy nem volna méltányos, ha neki ezen uj teendőiért egy arányos, nem nagy, de ezen uj teendőit honoráló díjazás adassék. (Helyeslés.) De nem támadta meg ezt a tisztelt indítványozó sem, hanem csak a rovat ellen volt kifogása. Én azt tartom, hogy kár volna efölött soká időznünk; úgyis tökéletesen egyre megy, az országnak sem többe, sem kevesebbe nem kerül; szavazás által döntsük el a kérdést. (Helyeslés bal és jobb felől.) Irányi Dániel: Tisztelt ház! Egyet értek az előttem szólott tisztelt képviselő úrral arra nézve, hogy az ő felsége körüli ministerium föntartassék. Meg van ez állapítva az 1848-iki törvény által, és annak föntartása közjogi szempontból továbbra is szükséges. De bocsásson meg a tisztelt képviselő ur: abban már nem értek vele egyet, amit azon kérdést illetőleg mondott, melyet Heify tisztelt barátom a minister úrhoz intézett. Áz nagyon meglehet és igen könnyen megfogható, hogy e dolognak fölmelegitése nem kellemes a kormányra nézve. De az a képviselő, aki e padokon ül, nem azt kérdi, mi kellemes a kormányra nézve; hanem mit tart kötelességének, különösen, mint elr lenzéki képviselő. És én az hiszem, hogy igenis kötelessége a képviselőnek számon kérni a ministertől, ki a ház elnöke által a házban vádolva volt azzal, hogy a maga kötelességét elmulasztotta: miért mulasztotta azt el? Simonyi Lajos báró, midőn a képviselőházban előadta a Gizella főherczegasszony tiszteletére választott küldöttségnek történetét: kérdést intézett a tisztelt elnök úrhoz, ki egyszersmind a küldöttségnek elnöke volt, hogy miért nem gondoskodott arról, hogy a küldöttségen oly sértés, minő történt, ne követtessék el. A tisztelt elnök ur hivatkozott a tisztelt minister úrra és azt mondotta: ő bejelentette a küldöttségnek megérkezését, bejelentette neki egyúttal azt is, hogy a küldöttségnek véleménye szerint és egyúttal az én véleményem szerint is, őt nem illető hely jelöltetett ki bizonyos teremben, A tisztelt minister ur jelen volt és hallhatta a fölszólalást; most pedig azt mondja, hogy miután ő hozzá kérdés nem volt intézve, nem felelt, pedig kétségkívül tehette volna; de ha nem tartotta szükségesnek, hogy a ház elnöke által ellene emelt vád ellen magát a ház előtt védelmezze: hibásan fogja föl a ministeri felelősséget, midőn azt hiszi, hogy a költségvetés tárgyalásakor sem tartozik számot adni a maga tetteiről, ha azt hiszi, hogy csak interpellatiók alakjában van joga a képviselőnek számot kérni a kormánytól tetteiért. Hiszen akkor mirevaló a költségvetés, ha a ministerek nem adnak feleletet, valahányszor egész éven át folytatott működésök iránt intéztetik hozzájok kérdés ? Én részemről nem tapasztaltam, hogy egy-minister is megtagadta volna a fölvilágosítást, csak az ő felsége személye körüli minister kezdi f e gyakorlatot? Én ezt a ministeri felelősséggel öszszeegyeztethetőnek nem tartom. A tisztelt minister ur, ha nem tetszik neki, nem felel nekem sem; én a kisebbséghez tartozom, nincs módomban a tisztelt minister urat arra szorítani, hogy adjon feleletet kérdésemre; de ha nem felel a minister ur: akkor ne vegye rósz néven, hogy azt, amit az elnök ur mondott e dologban, valónak, bebizonyitottnak tekintsem, és ennélfogva a tisztelt minister urat is részesének tartsam azon sértéseknek, melyeket az országos bizottság Gizella főherczegasszony esküvőjénél tapasztalt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Miután a képviselő ur két izben hangsúlyozta előadásában azt, hogy azon alkalomból, midőn Gizella főherczegasszony esküvőjénél történtek iránt hozzám kérdés intéztetett, én az ő felsége személye körüli ministert vádoltam kötelesség mulasztással: kénytelen vagyok az akkor mondottaknak ismétlése, és a téves fölfogások rectííicalasa gyanánt előadni, miszerint én vádoltattam,-