Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-153

188 153. országos ülés június 21. 1873. minduntalan fölemlíteni hogy ezen ministerium fö­lösleges. És ha — mert nincs tárgyalás alatt, — az mindannyiszor elhallgattatik: utoljára annyiszor mondatik, hogy mindaz, aki állítja, mindazok, akik hallják: elhiszik, hogy ugy van. Én pedig határo­zottan nyilvánítom, hogy nem vagyok ezen véle­ményben. {Helyeslés jobb és bal felől.) Én e ministe­riumot Magyarországnak s a magyar kormánynak feje­delem körüli kellő befolyása érdekében, Magyar­ország helyzetének ami jelen viszonyaink közt ok­vetlen következményéül tekintem. (Helyeslés jobb és bal felől.) Én legalább meg vagyok róla győződve, hogy az 1848-iki törvényhozók igen jól és bölcsen tud­ták, mit csinálnak, midőn ezt a ministeriumot föl­állították. (Helyeslés jobb és bal felöl.) Hogy nem kell nagy személyzet hozzá: arról magam is meg vagyok győződve; épen azért, ha ar­ról volna szó, hogy a ministeri tanácsos helyett, ismét államtitkári állomás szerveztessék: előre nyil­vánítom, hogy ez, akár ma, akár holnap történjék, ellene szólnék, mert haszontalan nagy személyzetre szükség nincs; de magára a ministerre és annyi személyzetre, amely okvetlenül megkívántatik, igenis van szükség. (Helyeslés.) Igaz, hogy egy ember csak annyi munkát vé­gezhet, amennyit tud; némelyik még azt a munkát is roszul végzi, mert igazán nem tud semmit. (De­rültség és helyeslés.) Hanem az bizonyos, hogyha egyszer egy állam tisztviselő bizonyos helyre, bizo­nyos teendői körül az állam által kineveztetik, ha uj hatáskör rovatik vállaira .* nem lehet mondani, hogy nem volna méltányos, ha neki ezen uj te­endőiért egy arányos, nem nagy, de ezen uj teen­dőit honoráló díjazás adassék. (Helyeslés.) De nem támadta meg ezt a tisztelt indítvá­nyozó sem, hanem csak a rovat ellen volt ki­fogása. Én azt tartom, hogy kár volna efölött soká időznünk; úgyis tökéletesen egyre megy, az or­szágnak sem többe, sem kevesebbe nem kerül; sza­vazás által döntsük el a kérdést. (Helyeslés bal és jobb felől.) Irányi Dániel: Tisztelt ház! Egyet értek az előttem szólott tisztelt képviselő úrral arra nézve, hogy az ő felsége körüli ministerium fön­tartassék. Meg van ez állapítva az 1848-iki tör­vény által, és annak föntartása közjogi szempont­ból továbbra is szükséges. De bocsásson meg a tisztelt képviselő ur: abban már nem értek vele egyet, amit azon kérdést illetőleg mondott, melyet Heify tisztelt barátom a minister úrhoz intézett. Áz nagyon meglehet és igen könnyen megfogható, hogy e dolognak fölmelegitése nem kellemes a kor­mányra nézve. De az a képviselő, aki e padokon ül, nem azt kérdi, mi kellemes a kormányra nézve; hanem mit tart kötelességének, különösen, mint el­r lenzéki képviselő. És én az hiszem, hogy igenis kötelessége a képviselőnek számon kérni a minis­tertől, ki a ház elnöke által a házban vádolva volt azzal, hogy a maga kötelességét elmulasztotta: miért mulasztotta azt el? Simonyi Lajos báró, midőn a képviselőházban előadta a Gizella főherczegasszony tiszteletére választott küldöttségnek történetét: kér­dést intézett a tisztelt elnök úrhoz, ki egyszersmind a küldöttségnek elnöke volt, hogy miért nem gon­doskodott arról, hogy a küldöttségen oly sértés, minő történt, ne követtessék el. A tisztelt elnök ur hivatkozott a tisztelt minister úrra és azt mon­dotta: ő bejelentette a küldöttségnek megér­kezését, bejelentette neki egyúttal azt is, hogy a küldöttségnek véleménye szerint és egyúttal az én véleményem szerint is, őt nem illető hely jelöltetett ki bizonyos teremben, A tisztelt minister ur jelen volt és hallhatta a fölszólalást; most pedig azt mondja, hogy miután ő hozzá kérdés nem volt in­tézve, nem felelt, pedig kétségkívül tehette volna; de ha nem tartotta szükségesnek, hogy a ház elnöke ál­tal ellene emelt vád ellen magát a ház előtt vé­delmezze: hibásan fogja föl a ministeri felelősséget, midőn azt hiszi, hogy a költségvetés tárgyalásakor sem tartozik számot adni a maga tetteiről, ha azt hiszi, hogy csak interpellatiók alakjában van joga a képviselőnek számot kérni a kormánytól tetteiért. Hiszen akkor mirevaló a költségvetés, ha a minis­terek nem adnak feleletet, valahányszor egész éven át folytatott működésök iránt intéztetik hozzájok kérdés ? Én részemről nem tapasztaltam, hogy egy-mi­nister is megtagadta volna a fölvilágosítást, csak az ő felsége személye körüli minister kezdi f e gya­korlatot? Én ezt a ministeri felelősséggel ösz­szeegyeztethetőnek nem tartom. A tisztelt minister ur, ha nem tetszik neki, nem felel nekem sem; én a kisebbséghez tartozom, nincs módomban a tisztelt minister urat arra szo­rítani, hogy adjon feleletet kérdésemre; de ha nem felel a minister ur: akkor ne vegye rósz né­ven, hogy azt, amit az elnök ur mondott e dolog­ban, valónak, bebizonyitottnak tekintsem, és ennél­fogva a tisztelt minister urat is részesének tartsam azon sértéseknek, melyeket az országos bizottság Gizella főherczegasszony esküvőjénél tapasztalt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Miután a képviselő ur két izben hangsúlyozta előadásában azt, hogy azon alkalom­ból, midőn Gizella főherczegasszony esküvőjénél történtek iránt hozzám kérdés intéztetett, én az ő felsége személye körüli ministert vádoltam köteles­ség mulasztással: kénytelen vagyok az akkor mon­dottaknak ismétlése, és a téves fölfogások rectííi­calasa gyanánt előadni, miszerint én vádoltattam,-

Next

/
Oldalképek
Tartalom