Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-151

144 151. országos ülés június 19. 1873. tentalisok utján kívánta kiállittatni, azt példa gya­nánt nem hozhatjuk föl; mert hiszen ezt 1826-ban maga a fejedelem megbánta és ezt ki is jelentette. De azonkívül mindig az országgyűlés ajánlotta meg az ujonczokat. így történt ez 1825-ben, 1830-ban és 1840-ben. Hogy mily föltételek mellett adattak meg az ujonczok, azt a rendi országyülés határozta meg. De menjünk tovább. Azon kérdés, hogy ki üzen hadat, ki köthet békét. (FölUáltúsok: A tárgyra!) Én bizony nem sokat gondolok vele, mert nagy vá­gyam a beszélésre nincs ; de én, tisztelt ház, nem akarom, hogy Horn tisztelt képviselőtársamnak ily értelemben mondott szavai, melyek a naplóba bele­jönnek és a hírlapok utján terjesztetni fognak, senki által meg ne czáfoltassanak, és hogy ki ne mutat­hassák, hogy ő nem ugy fogta föl a tényállást, amint az van. E tekintetben kívántam némely ada­tokat fölhozni a tisztelt ház engedelmével. Mondom tehát, hogy a hadüzenet és békekötés föltételeinek megállapítási joga is a törvényhozás jogaihoz tar­tozik ; az kötötte meg a békét; ott van a bécsi, ott van a linczi békekötés, méltóztassanak megnézni ezen békekötéseket, melyek a törvénykönyvbe bele­foglalvák: vajon nem magyarok hozzájárulásával, Magyarország által megválasztott kiküldöttek hoz­zájárulásával történtek-e? Hadat üzcnhetett-e va­lamikor a fejedelem a nemzetnek hozzájárulása, az országgyűlés beleegyezése nélkül? Nem üzenhetett. Erre törvénykönyvünkben egyetlenegy czikk sem hozható föl bizonyítékul. Törvény szerint nem is tehette. Ha tehát a nemzetnek a béke megkötésében, a hadizenetben oly közvetlen része volt, melynél­fogva a királynak vagy akárkinek hadat izenni, vagy békét kötni törvény szerint jogában nem állott : akkor azt állítani, hogy a nemzet képviselői nem voltak erre jogosítva, mint Horn állította, egyáta­lában nem lehet. De tovább megyek, vajon a külügyek vezetése, a küludvarokhoz küldendő követek és az idegenek­kel való szerződések megkötése nem-e a törvény­hozás által gyakoroltatott-e? Ha kell, száz és száz példát lehet erre fölhozni. így volt ez a hadsereg fölötti rendelkezéssel is, a mint megajánlotta az országgyűlés az ujonczokat és a hadsereget, melylyel háborút viselni, vagy békét létrehozni lehetett és kellett, ugy rendelkezett a fölött is, minők legye­nek a magyar hadnak tisztei, kimondván, hogy má­sok nem lehetnek, mint magyarok. Ez van a tör­vénykönyvbe beirva, mely el nem töröltetett soha: de nézzük a magyar hadsereget. A magyar hadsereg a közös ügyes alkuban is benne van, mégis a kor­mány és pártja a nemzetnek megmutatta, hogy az nem valami nagy horderejű pactum conventum, melyen változtatni nem lehet; azt is megváltoztatták, mert érdekük ugy kívánta ; vagy talán, mert Bécsből valami intést nyertek. Ennek következtében most már magyar hadsereg sincs és a honvédségre vo­natkozólag is azt olvasom a költségvetésben, hogy csapatnak van czimezve, pedig a csapat szót csak a juhoknál szokás használni. (Derültség.) Ez e a független állás, az önállóság, amely azelőtt nem volt, hanem amelynek a közös-ügyes alku létrejötte óta örvendhetünk? Kégi törvényein­ken, melyek 1848 előtt fönállottak, azok lényegén az 1848-iki törvények egy betüváltoztatást sem tet­tek, egyedül csak azoknak világosabb értelmezését adták; de lényegükben változtatást nem tettek; azok megvoltak, mióta a haza fönáll, és meg tudták azokat őseink védelmezni. És azon táblabírák, kiket a mai világ épen azért, mert nem érti, kigúnyol, meg tudták a hazát védeni századokon keresztül; soha idegen hatalomnak magukat alá nem rendelték, soha az ország pénzügyeit idegen hatalomnak rendelke­zésére nem bízták; e haza vérével és vagyonával idegent rendelkezni nem engedtek; ezen táblabírák, ha kellett szóval és írással, ha szükség volt rá, karddal is megvédték e haza jogait. Most az önál­lóság és függetlenség korszakában mi marad kezeink közt? Csak árnyéka az előbbinek, csak üres hang, mely önámitásnál egyeben nem alapszik. Ehhez képest, nem akarván tovább kiterjeszkedni Horn képviselő ur előadására, kijcnlentem, hogy az 1874. költségvetést, mint ez az általam is aláirt határo­zati javaslatban is foglaltatik, a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Elnök: A mai ülést bezárom. A holnap 10 órakor tartandó ülésben folytatjuk a költségvetés átalános tárgyalását. (Az ülés végződik d. u. 2 í / i órakor.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom