Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-151

142 151. országos ülés juaius 19. 1873. nister ur azt mondotta, hogy a budget vitatásának elhalasztása oda lévén értelmezhető, mintha az ország félne, hogy annyira meg vagyunk ijedve, hogy hudgetjét most tárgyalni nem merjük, mi hitelünknek ártani fog; mondom, midőn a minister ur ezt mondotta : én részemről ugy állítottam és ugy állítom magam elé maisa kérdést, hogyha ez a kérdés egyfelől nem ministeri kérdés ; — mert ha arra nézve, hogy ma tárgyaljuk-e a budgetet, vagy három hónap múlva, a ministerium leszavaztaíott volna is, semmi törvényben vagy tapasztalatban, vagy parlamenti szabályban nincs megírva az, hogy ez ministeri kérdéssé válik, amennyiben nem a budget megtagadásáról, hanem a napirendnek későbbre kitűzéséről lett volna a szó; de mivel, még ha valaki erre nagy súlyt fektetett volna is, ezt ki nem vihette volna: ugy állott előttem a dolog, hogy, midőn a czélt, ha elég fontosnak tartottam, vagy tartotta volna is valaki, elérni nem lehet: akkor a czél elérése nélkül helyes, szabatos lenne-e olyas valamit tenni, amiről — alappal vagy alap nélkül, nem vitatom — azon hit él az országgyűlés tagjainak egy részében, s a ministerben, hogy az az ország hitelének ártaná? (Helyeslés.) Azt gondolom, hogy ez vezette legalább azokat, akik e tekintetben velem együtt jöttek ujabb megállapodásra. (Élénk helyeslés bal felől.) Nem is kérte a minister, hogy mentsük meg, és mi nem is mentettük meg ; mert nem volt a helyzet olyan, hogy a ministernek megmentését kérni, nekünk pedig őt megmentenünk kellett volna. De nem akartunk, midőn a czélt ugy sem érhettük volna el, oly eljárást követni, mely, némelyek szerint, árthatott volna az ország hitelének. (Helyeslés bal felöl.) Ezt nem akartuk s nem akartam részemről két indokból; először nem akartam, mert, ha igaz az, hogy ez ártott volna az ország hitelének : akkor nem volt szabad tennem; másodszor, ha nem volt helyes ez a fölfogás, azaz, ha nem lett volna is igaz, hogy ez ártott volna az ország hitelének, amint én azt hiszem, hogy nem ártott volna : akkor meg nem akartam oly eljárással, mely által czélomat ugy sem érhettem volna el, annak, kit, meglehet, fogok még valaha az ország hitelének sülyedése miatt vádolni, módot adni kezébe arra, hogy azt mondhassa, hogy az ellenzék föllépése volt az, mely az ország hitelét megrontotta. (Helyeslés bal felől.) Ennek megmondása után a budgetet az átalános tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyniinister: Tisztelt ház! Azt hiszem, hogy tartozom a képviselő urnák, előadásának egy pontjára, nem válaszszal, de szavaim értelmezésével, nem az én érdekemben, hanem az ügy miatt, melyet érinthetne. Azt hiszem, és e hitemnek kifejezést is adtain Irányi képviselő úrral szemben, hogy igenis itt lehet az idő, amikor a kötelesség parancsolja, pártkülönbség nélkül, közrehatnunk egy kérdésben, L i. az államháztartás ügyének a lehetőségig jobb karba emelésének tekintetéből. Mondottam ezt annak világos hozzátételével, ha mindazon félelmek, ha mindazon aggodalmak, amelyek ma a hirek alapján többek részéről tápláltatnak, a legnagyobb mérvben megvalósulnának: akkor igenis a pénzügyi helyzet nehéz volna; és nem egészben, de azon egy irányzatban, amiben ez lenne a döntő, véleményem szerint, közrehatásunkra lenne szükség, hogy a nemzet teste azt a csapást, amely ezen aggály, ezen félelem teljes megvalósulása által reá mérve lenne, tartós szenvedés tartós következmények nélkül el is viselhesse. Nem szólottam máról; szólottam azon időről, melyben ezen félelmek, ezen aggodalmak igazoltaknak bizonyulnának. Csiky Sándor: Nem szándékom a tisztelt házat hosszas előadással untatni. (Halljuk \) A Madarász tisztelt képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslatot magam is aláirtam, nem azért, mintha a minister urak személyiségének egyike ellen nehezteléseim volnának, vagy hogy a minister urak egyikét hivataluktól való megválásra akartam volna tehetségem gyönge hatásához képest elősegiteni. De aláirtam, még pedig lelkem teljes meggyőződéséből, mert teljesen meggyőződtem tapasztalat nyomán, arról, mert nem voltam már akkor kiskorú, hogy a közös-ügyes alku által országunknak nem jóléte, hanem bukása és enyészete fog előidéztetni, amennyiben az hazánknak a világ előtti tekintélyét és becsülését lerontotta, pedig meg kell adni és el kell ismerni, hogy a közösügyes alku megkötése előtt hazánknak a külföld és a világ előtt magasztos becse volt. Megszerezte azt magának, ha a régibb korra nem akarunk viszszamenni, az 1848 — 1849-iki években kitüntetett hazafisága, vitézsége, szabadságra való törekvése, akkori fiainak és lelkes honvédjeinek vitézsége által. Én a hazának tekintélyét féltem, s azért az Austriávaí való összekapcsoltatást a közös-ügy által , és ezen közös-ügy fönállása folytán azon suprematiát, melynélfogva Austria pénzünk és vérünk fölött rendelkezik: elismerni nem fogom soha, mert az a haza függetlenségét eltemeti. S mit mond a tapasztalat ? Amint a hírlapokból kivehettem, mind meg annyi azt mondja, hogy néhány, ami zsírunkon hizott tőzséremberek tetszését s kegyét kell hajhászni, csakhogy a legszükségesebb napi kiadásokat fedezhessük. (Derültség.) Nem is beszélek iparunk és kereskedelmünk fölvirágzásáról; mert arról szó sem lehet ily helyzetben, ahol a nemzet sem vagyona, sem vére fölött nem ren-