Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-151

136 151. országos ülés jimiuis 19. 1873. ur nyilatkozata, másrészről igazolta azon pártnak működését, melyhez tartozni szerencsém van, működésünket, kik következetesek maradtunk az 1861diki második föliratban kimondott elvekhez; igazolta igenis hazánk önállóságának, függetlenségének viszszaszerzésére irányzott politikánkat. Tisztelt ház, amint fönebb említettem s kinyilatkoztattam, hittem, hogy a jelenlegi kormány, okulva a legközelebbi multak történetén, változtatni fog politikáján; azonban sajnálattal vagyok kénytelen kinyilatkoztatni e helyen, hogy én, a ki figyelemmel kisértem a kormány működését: a kormány politikájában semmi változást sem lehetek szerencsés föltalálni. Sőt, a mint látszik, magának a mesternek, Deák Ferencznek szavai is elhangzottak a pusztában. Pedig, tisztelt ház ,sohasem lehetett volna jobb alkalma a kormánynak arra, hogy szakítson a múlt politikájával; mert ugy látszik, maga az idő, inség és nyomor nyújtott volna segédkezet a kormánynak, hogy az eddig is már elviselhetetlenné vált nagy adóterheket legalább oly mérvben szállítsa le, hogy csakis azon költségeknek megszavazását kérje a képviselőháztői, melyek nélkül kormányozni nem lehet. Uraim ! ha valaki végig olvassa a költségvetési, meggyőződhetett arról, hogy múlt évi követeléseiből a kormány egyátalában mit sem engedett, és hogy oly összegeket is kér, a melyek nem nélkülözhetetlenül szükségesek. Hogy ezt tette, nem szükséges másra hivatkoznom, mint az állandó pénzügyi bizottság munkálataira, mely, ha emlékezetem nem csal, 10 millió forintnál nagyobb összeget törült a kormány által előterjesztett költségvetésből. Én azt vártam a kormánytól, hogy csakis a legszükségesebb kiadásokat fogja kérni az országgyűléstől, és vártam tőle, hogy a bevételekhez alkalmazza a kiadásokat, hogy a mellőzhető kiadások ne is jöjjenek a költségvetésbe a lejebb szállíthatók pedig szállíttassanak lejebb. Kérdem én: vajon minő indulattal fogja a nép venni azt, hogy a hazaárulók, a muszka vezetők, a Bach és Schmerling átkos rendszer hivatalnokai nyugdíjaztatnak, midőn a népnek egyrésze éhhalállal küzd. Kérdem én: vajon nem lehetett volna a költségeket alább szállítani már csak az által is, ha a sorhadi csapatoknál hasonló rendszert hoznak be mint a honvédeknél, hogy csak az évnek bizonyos szakára hivassanak be az őszi gyakorlatra, mi által nemcsak sok milliót takaríthatna meg az államkincstár , de a munkáskezek százezrei ajándékoztatnának vissza az iparnak és a gazdaságnak. Én azt vártam a kormánytól, hogy e jelenlegi pénzzavart föl fogja használni arra, hogy törvényjavaslatot terjeszszen elő egy létesítendő jegybank iránt. Miért nem tette azt ? Talán azért, mert akkor félt, hogy Bécsben rósz néven fogják venni; mert azt hitte, hogy ezt az önállóságra való törekvésnek fogják tekinteni? Marha önök, uraim, az alárendeltségnek, a szolgaságnak annyira barátai: köszönjenek le a kormányról, melyen nem képesek a nemzet érdekét megvédeni és oltalmazni. Midőn a tárgyalás alatt lévő költségvetést a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el: fölkérem a tisztelt házat, fogadja el az általam is aláirt javaslatot, illetőleg indítványt. Kerkapoly Károly pénzügyin!-* Itister : Tisztelt ház! Irányi képviselő ur csalódásának adott kifejezést, melynek az által lett részese, hogy ama hitében, miszerint én az előttünk fekvő költség előirányzatot kimerítő részletes exposéval kisérendem, nem valósult meg. Kötelességemnek tartom pár szóval indokolni, miért nem tettem azt. Én, tisztelt ház, ugy vagyok meggyőződve. hogy azon legkisebb követelés, melyet az állam ön maga, következőleg minden egyes adóköteles polgára irányában is formálni kénytelen: abban áll, hogy az államélet rendes működésében megtartassák, hogy az arra elengedhetlenül szükséges segédeszközök annak megadassanak; ezt mindig, minden körülmények között követelni kell, ha mint állam élni és fönállni akar. Ezzel azonban tartósan megélni nem lehet; nem lehet kivált ami gyorsabb fejlődésü korszakunkban; mert nemcsak egyesekre, hanem az államokra nézve is igaz, hogy: aki nem halad, az elmarad, vagy eltapostatik. Tehát az államélet rendes működésben tartására való szoritkozás, — mi még a haladást magában nem foglalhatja, — csak kivételesen engedhető meg minden államnak, legkivételesebben pedig olyannak, amely előtt még oly nagy az ut, melynek meghaladására hivatva van, hogy némileg megközelíthesse a sokkal előbbre haladt államokat, a sokkal előbbre haladt népeket. De a józanság kívánja és parancsolja, hogy a haladás érdekében áldozatok oly időben és mérvben követeltessenek, amilyenben megbírhatok. Az idők és azok járása, mint sajnosán tapasztaljuk, nem egyforma; időnkint változik. Épen azért a józan kormányzás és a józan állampolitika parancsolóan igényli, hogy az idők ezen járásához alkalmazzuk mi is önönmagunkat, alkalmazzuk intézkedéseinket. Ezt eléggé megbeszéltük a folyó évi költségvetés tárgyalása alkalmával. E házban átalánosan elismerve lön azon tan, hogy mi távolról sem vagyunk még ott, hogy azon boldog hitben ringathassuk magunkat, mintha mi megmaradhatnánk azon a ponton, amelyre már eddig eljutánk; hogy még igen messze vagyunk azon czéltól, mely felé törekednünk kell; messze vagyunk, bármily rohamosan indultunk is meg afelé. De egyszersmind átalános lett azon meggyőződés is, hogy ezen rohamos tö-