Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-151
126 151. országos ülés június 19. 1873. biztosan fog bennünket vezetni; mert a rendes kiadások és bevételek közt a hiány ezen javaslat alapján ma már nem nagy, iy 2 milliót sem tesz. De ami aggaszt, tisztelt ház, kétségtelenül: az, (Haljuk !) hogy ezen rendes hiányon kivül ott van Achilles sarka és ráksebe minden költségvetésünknek: a rendkívüli hiány, melynek, daczára, hogy a rendkívüli kiadásoknak tetemes összege az 1873. költségvetésben áthelyeztettek a rendes kiadások közé: nem lehet tagadni, hogy vannak még oly tételek is, melyek nemcsak a megkezdett egyes befektetési munkálatok végbefejezésére vannak fölvéve, hanem melyek az országnak oly állandó terhét képezik, amely bizonyos hosszú idők során nem lesz elodázható, sem kevesbíthető nem lesz. Értem ezalatt a rendkívüli kiadások közt főleg azon összeget, melyet az évi kamatbiztositások igénybevesznek, miután az többet, mint felét teszi azou hiánynak, t. i. 20 millióból 12 milliót, mely a rendkívüli kiadások közt muatkozik. Hogy azon rendkívüli beruházásoknak befejezése, melyek megkezdettek, s melyeket még ezen költségvetés is tartalmaz és fog még az országnak egykét költségvetése tartalmazni, okvetlenül hitel utján fedezendő: ez, gondolom, mindenki előtt világos. A hitelviszonyoknak remélhető átalános rendezése után ezen összegekre kölcsön utján megteremteni a fedözetet : elkerülhetlen föladatai közé fog tartozni Magyarország financziális kezelésének. Hogy azonban a kamatbiztositások összegét és ezenkívül még azon terheket, melyek nem ideiglenesen szerepelnek s nem közvetlenül gyümölcsöző beruházások és oly természetűek, hogy a költségvetésben évenkinti terhét képezik az országnak, ezeket mindig évről-évre egyes apró kölcsönökkel födözni nem lehet; ennek elkerülését én Magyarország államháztartásának rendezésére nézve elutasithatlan követelménynek tartom. (Élénk helyeslés.) Ezekről gondoskodni kell tervszerűen, rendszeres födözet alantján, hogy ezen, még több éven át előkerülő kiadások födözetét állandó forrásból meríthessük, hogy ne legyünk kénytelenek évről évre előforduló részleges és speciális kölcsönökkel a pénzvilághoz fordulni és az átalános pénz és hitelviszonyok bekövetkezhető megzavarása által zavarba ne essünk; föltétlenül szükségesnek tartom erről komolyan gondoskodni, és nézetem szerint vannak az államnak érintetlen gazdag forrásai, melyek ez irányban talán czélszerüen igénybevehetők ; az államvagyon egy részének elidegenítése, és ezen forrásnak tervszerű, rendszeres, észszerű, óvatos és gondos fölhasználása, mely minden körülményt számba vesz, s a rendkívüli hiány állandó födözésére szolgálhat talán és így az évenkint bekövetkezhető zavarok elmellőzésével gyökeres javítást lesz képes ez irányban előidézni. Ami, tisztelt ház, a pénzügyi bizottságnak eljárását, — ha szabad ugy neveznem — a költségvetés revisiója alaki részének tekintetéből illeti: legyen szabad mindenekelőtt azt kiemelnem, hogy a bizottság a költségvetésnek egy igen fontos részét. a födözeti részt, ezúttal nem vélte alaposan revideálhatónak, s ez iránti javaslatát most nem terjesztheti a ház elé. Hogy ezt nem tette, véleményem szerint megczáfolhatatlan indokok szolgáltak a bizottság eljárásának alapjául. A bizottság ugyanis teljes meggyőződésem szerint, alaposan nem állapíthatta volna meg az 1874. év bevételeit anélkül,, hogy ezen átvizsgálásnál az 1872. évnek eredményei mérvadó tényezőkül föl ne vétessenek. Ezen eredmények pedig még ma ismeretlenek. Az 1872, évről csak a kezelési eredményeket ismerjük a pótkezelés betudása nélkül, ezen kezelési eredmények pedig a revisionál biztos útmutatást és szilárd alapot nem képesek szolgáltatni. Más ország költségvetésénél nem föltétlenül szükséges az utolsó év zárszámadása; de mi e tekintetben — meggyőződésem szerint még ma legalább —• teljesen abnormis helyzetben vagyunk, mert nálunk a jövedelmek fokozásánál, a jövedelmek aránylagos természetszerű fejlődésénél, nincs még meg azon megállapodás, mely megvan más országoknál. Nálunk a bevételi előirányzat egy pár igen fontos részénél, igy az állaraerdőknél, dohányjövedéknél, az egyenes adóknál, de az indirect adóknál mindenesetre, az utolsó év mutatja meg azt, hogy mily arányban, mily mérvben lehet ezen előirányzatot megállapítani. És ha egyátalában áll azon tétel, — pedig mindig áll — az 1872. év kiválólag azok közé tartozik, melyre nézve nézetem szerint ezen elvet szem elől téveszteni, ha alapos birálatról van szó, lehetetlen. Lehetetlen pedig azért, mert az 1872. év eredményei lesznek teljesen mérvadók arra nézve, mily alapossággal és mily pontossággal készült a megelőző évek előirányzata; mert különösen az 1872. év lesz az, mely bizonyos jövedelmi ágaknál, ezek közt legyen szabad ismét csak az államerdőkre mutatnom, — lesz képes kimutatni, hogy nem voltak-e tulvérmesek azon számitások, melyek alapján az államerdők előirányzata a múlt évben fölvétetett. Ez lesz képes kimutatni, hogy a megelőző években történt beruházások gyümölcsei mily eredményeket mutatnak föl, mert ezen eredményeket legelőször főleg az 1872. év fogja szinre hozni. (Helyeslés.) Ezenkívül közgazdasági átalános viszonyainknál fogva, azon bizonytalansággal szemben, melyet ma az ez évi termés iránti kilátások nyújtanak, semmi biztos támpont nincs az 1874-ik évi közjövedelmek megállapítására. Mi termelő ország vagyunk, épen azért ennek eredményétől függ közjövedelmeink állása is, főleg ma, midőn nyomasztóbban fogna sújtani az bennünket. De hozzájárul ebez még egy körülmény, ami ezen költségvetés megállapításánál
