Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-151
124 151. országos ülés június 19. 1873. ház tárgyalásaiban oly kimerítően, oly részletesen és nézetem szerint, oly alaposan történt: természetesen azon eredményből vonhatta csak le következtetéseit, melyeket a múlt szolgáltatott, Azon factorok, tisztelt ház, melyekből a birálat akkor egyedül történhetett, ma is fönállanak; a tényezők, melyekből az ország pénzügyi helyzete megítélendő, nézetem szerint, ma teljesen azonosak azokkal, amelyekből ezen megítélés történt az 1873-iki költségvetést illetőleg. Ujabb positiv tényező, mely ma a birálat alapjául vétethetik, ezekhez nem járult; mert az 1872-ik évi eredmények zárszámadásilag constatálva nincsenek; azok előttünk még teljesen ismeretlenek. Áz ország pénzügyi helyzetének állapota tehát fővonásaiban ugyanaz, ami volt akkor, midőn azt a ház az 1873. évi költségvetés tárgyalásánál egy igen kimerítő kritika tárgyává tette. Azóta kétségtelenül mostoha körülmények következtek be, amelyek a pillanatnyi helyzetet, az állampénztárnak állapotát nyomasztóbbá teszik, mint volt az 1873. év elején. Ez kétségtelenül igaz ; de ezen körülmények, a megrázkódtatott hitel és pénzviszonyok, a kedvezőtlen aratási kilátások, remélhetőleg csak átmeneti befolyással fognak birni, és ezek valóságos eredményeinek constatálása előtt azoknak hatását megítélni nem lehet, és igy ezen időpontnak bevárása előtt, és ezeknek pillanatnyi, még nem positiv eredményekre támaszkodó hatása alatt a pénzügyi situatiót megítélni, én sem időszerűnek, sem czélravezetőnek nem tartom. Ami pedig, tisztelt ház, magának a költségvetésnek az előbb emiitett magasabb szempontokból való átalános elemzését és megbirálását illeti: azt sem tartom a mai föladatok közé tartozónak, és pedig tisztelt ház, nem mintha ezen költségvetés, mely a ház asztalán fekszik, véleményem szerint minden irányban kielégítő volna; nem mintha ez lenne azon költségvetés, melyet mindenki azon elvek alapján kivan, melyeket a ház a múlt költségvetés tárgyalása alatt megállapított. Ismerem én, volt szerencsém elmondani hoszszas-abban a múlt költségvetési tárgyalás alatt, ismeri mindenki költségvetéseink hiányait. Annak oka, amiért e költségvetésre nézve ezúttal nem tartom szükségesnek a bírálatot, átalános szempontból érvényesíteni : abban áll, hogy ezen költségvetés természetszerűleg azon határok közé illeszkedik, és azon keretekhez alkalmazkodik, amelyek között az 1873. évi költségvetés megállapittatott. Az 1873-iki költségvetés folyó évi április 29-én lett szentesítve; tehát alig hat-hét héttel a mai nap előtt, midőn már az 1874. évit tárgyaljuk és alig egypár héttel előbb, mint a minísterium az 1874. évi költségvetést előterjesztette. Ebből már természetszerűleg az folyik, hogy ezen költségvetés charaktere, annak alapjai, nagyon nem térhetnek el az 1873-dik évitől. Ezen költségvetés eredményei csakugyan fővonásaiban, habár a részletekre nézve itt-ott eltérnek is : de átalában véve, megegyeznek az 1873-diki költségvetéssel. Azon elvek és határozatok, melyek, teljes meggyőződésem szerint, egyedül képesek alapját lerakni államháztartásunk rendezésének, az 1873. év elején hangsuíyoztattak mindnyájunk részéről, és kifejezést nyertek a hozott határozatokban: akkor én is hoszszasabban voltam bátor ezeket fejtegetni. Ezen elvek, kell hogy megtestesülést nyerjenek az ország minden költségvetésében. De kívánhatjuk- e ma, midőn alig néhány héttel azon elvek kijelölése és azon határozatok meghozatala után fekszik e költségvetés előttünk; kívánhatjuk-e ma, hogy ezen költségvetés legyen az, melyben mindazok kifejezésre legyenek juttatva. Sokkal rövidebb volt az idő arra. hogy sem ez megtörténhetett volna és igy azt hiszem, hogy azon határozatoknak végrehajtása iránt számot kérni a ministeriumtól nem az 1874-ik évi költségvetés tárgyalásánál lesz méltányos és egyúttal helyes eljárás. Ezen 1874-dik évi költségvetés az 1873-dik évi költségvetés kereteihez alkalmazkodik, és habár még nem kereshető is benne a hozott határozatoknak érvényesülése: azt kétségtelenül constatálni lehet és magam részéről konstatálni kötelességemnek tartom, hogy az oekonomiaí költségvetésen is meglátszik a kijelölt iránynak hatása, s az e költségvetésnek végeredményeiben is világosan észlelhető. Az 1873. évi költségvetés tárgyalása alkalmával nem volt képes a ház rendezni a háztartást ugy, hogy abból a hiányt kiküszöbölte volna, de kijelölte az utat és megmutatta azon útnak, a helyzet fölismerésének élő tanuságaként, helyességét az által, hogy az állami jövedelmeknek fokozása által az akkor előirányzott 8 1 / 3 millió hiányt felénél kisebbre, mintegy 3,400.000 frtra szállította le. Az akkori intézkedéseknek hatása e költségvetésen is megvan, mert annak kiadási része tetemesen eltér az eddigi költségvetések irányától, mert a kiadásoknak emelkedése sokkai mérsékeltebb, sokkal kisebb, mint az előbbi években, ugy, hogy a rendes előirányzatban mutatkozó hiány, a pénzügyi bizottság által megállapított kiadásokat és a pénzügyminister által tett bevételi előirányzatot vévén föl alapul: ma már csak 1,394.000 frtra megy, a tavalyi 3,400.000 frtra menő rendes hiánynyal szemben. A rendkívüli előirányzat is mutatja a helyesnek talált [irány hatását és befolyását, mert a rendkívüli szükséglet is. sokkal szerényebb, sokkal természetesebb határok közt mozog, mint az eddigi költségvetéseknél. Én tehát, tisztelt ház, azért, mert az ország pénzügyi situatiójának beható megitélése 1873-ban részletesen, kimcritőleg megtörtént, és azóta az uj-