Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-148

106 148. országos ülés június 14. 1873. rendeletet a magok közegeinek követés végett hagy­ják meg. Én nem tudom, hogy találkozott-e több tör­vényhatóság, mint Békésmegye, amely a tisztelt belügyminister urnák ezen rendeletét nem fogadta el, és az ellen föllépett. Igen sajnálnám, ha csak egy vármegye talál­kozott volna akkor, midőn a régibb időben, mikor fogságra vettettek, kik a kormány rendeletei ellen tiltakoztak, sokkal több vármegye találkozott. De tisztelet Békésvármegyének, hogy ez ellen fölszólalt. A belügyminister azonban ragaszkodott előbbi ha­tározatához, és Békés törvény iránti tiszteletének ujabb bizonyságát adván, — miután az uj törvény meghagyja, hogy ha a belügyminister a második föl­irat után is ragaszkodik rendeletéhez, az végrehaj­tassak. — végrehajtotta a rendeletet; de most ugyanazon törvény értelmében, kérésével a törvény­hozás elé járult. Én, tisztelt ház, azt hiszem, hogy alkotmányo­san gondolkozó férfinak, annálinkább a nemzet kép­viselőinek, lehetetlen ez eljárásban nem törvénysér­tést, sőt alkotmánysértést látni, s én ennélfogva ellenkezőleg azon inditványnyal, melyet a kérvényi bizottság terjeszt a ház elé, azt vagyok bátor in­dítványozni: mondja ki a ház, hogy a belügymi­nisternek panaszolt rendelete törvénytelen. Szapáry Gyula gr. belügyminis­ter: Tisztelt ház! A dolog érdemére nézve, mi­után már azokat, miket mondani akartam, az elő­adó ur elmondotta, nem szólok; hanem azokra, mi­ket Eördögh képviselő ur emiitett, kívánok néhány szót szólani, annak föltüntetése végett, miért bo­csátotta ki az igazságügyminister ur e rendeletet csak követésre méltó példakép, a belügyminister pedig rendeletként. A különbség oka abban rejlik, hogy azon fejezetek, melyek az igazságügyminister, illetőleg a törvényszékek hatáskörébe tartoznak, sok uj intézkedést tartalmaznak, melyek eddigi törvé­nyeinkben nem fordultak elő; ellenben azon fejezet, mely a belügyministerre, illetőleg a közigazgatási tisztviselőkre tartozik, az előnyomozásra vonatkozik, s többnyire csak az eddig fönálló gyakorlatot tartja fön. Amennyiben pedig az ott tartalmazott intézke­dések attól eltérnek, annyiban erre vonatkozó tör­vényeink határoznak, nevezetesen a birói felelős­ségről szóló törvény, mely a közigazgatási tisztvi­selőknek meghagyta, hogy a királyi ügyészek föl­szólitásának eleget tegyenek. Minthogy tehát e ren­delet semmi ujat nem tartalmaz, csupán csak a régi gyakorlatot alkalmazza, vagy a hozott törvényekkel megegyez: kérem a tisztelt házat, méltóztassék a kérvényi bizottság véleményét elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Pauler Tivadar igazságügymi­nister: Irányi tisztelt képviselő urnák röviden akarok válaszolni azokra, miket az igazságügymi­nister akkori körlevelére tetszett mondani. Mi in­dította az igazságügyministert azon rendelet kibo­csátására : az mindenki előtt tudva van, aki az or­szág bűnvádi eljárásának helyzetét ismeri. Mindenki tudja, hogy életbevágóbb kérdések, melyek az egyéni szabadságot legközelebbről illetik, úgyszólván, sza­bályozva nem voltak. Hogy tehát bizonyos elv és zsinórmérték legyen, mely szerint lehessen eljárni: indíttatva érezte magát az igazságügyminister arra, hogy azt, mint körrendeletének szavai mondják, nem kötelező szabályként, de amennyiben a fönálló törvényekkel és törvényes gyakorlattal ellentétben állónak nem találtatnék, az egyöntetűség érdekében követésre ajánlható zsinórmérték gyanánt közölje (Élénk helyeslés jobb felől.) Az igazságügyminister tehát nem tett egyebet, minthogy a szétágazó praxist, mely az egész or­szágban különböző irányban indult meg, mintegy összesíteni és ugyanazon egy mederbe igazítani óhaj­totta, mi által, ugy hiszem, nem a törvénynyel el­lenkezőleg, hanem a törvény szellemének megfelelő­leg cselekedett. (Helyeslés jobb felől.) Helfy Ignácz: Tisztelt ház! Tapasztala­taim szerint az absolutismus és alkotmányos rend­szer között egy különbség van, ami abból áll, hogy az absolutismus ministeri rendeletekkel kormányoz, alkotmányos országban pedig a törvényhozás által hozott törvények parancsolnak és uralkodnak. Kétségbevonhatlan, hogy itten egy oly minis­téri rendelet bocsáttatott ki, amely a törvényen nem alapszik ; ugyanis hivatkozás történt olyan törvényre, melyet a kormány törvényerőre emelni remélt. -Ez igen veszélyes praecedens. Veszélyes azért, mert ugyanazon belügyminister, aki most már, hála Is­tennek, mint egyszerű képviselő ül itt velem szem­ben, (Éljenzés jobb felől, derültség bal felől.) ugy lát­szik, nagyon rendszeresen követte ezen módot, oly­annyira, hogy ma tulaj donképen ezen körülménynek köszönhetik önök, hogy itten, a házban, majoritás­ban vannak. Ugy járt el ő a választási törvényja­vaslattal szemben; s mert nem birta azt keresztül­vinni, ministeri rendelettel parancsolt a hatóságokra, hogy a keresztül nem vitt választási törvény sze­rint ejtsék meg a választásokat. Azon rendeletet ugyan mi nem láttuk, de a hazában szerteszét bi­zonyítják a tények, hogy a keresztül nem vitt s törvényerőre nem emelt választási törvény szerint hajtattak végre a választások; azért Békésmegye helyesen jár el akkor, midőn kérvényében nemcsak orvoslást kér a múltra nézve, ami ugyan nehéz do­log ; hanem arra is kéri a képviselőházat, utasítsa a minister urat, hogy jövőben ily rendeletet ne bocsásson ki. Én azt hiszem, hogy ezen egy kéré­sét Békésmegyének nem tagadhatjuk meg; de mivel ezt csak ugy tehetjük meg, hogy ha a múltra nézve

Next

/
Oldalképek
Tartalom