Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-148
94 148. országos ülés június 14. 1873. tes jogokat élveztek a határőrvidéken lévő államerdőkben. Ezen jogok, amennyire emlékezem, a következők: Kaptak ők saját használatukra az államerdőkből épület- és tűzifát ingyen; jogosítva voltak saját marháikat a tisztásokban legeltetni és hizlalni, ingyen szabadságukban állott és áll mindaddig, míg a segregatio meg nem történik, az államerdőkből hetenkint háromszor a galy- és hulíadékfát kihordani; meg volt, illetőleg meg van engedve, hogy a tölgy- és bükk-makkot és gesztenyét az erdőkből saját marháik használatára kihordják; meg van engedve, hogy az erdőkből a harasztot kaszálják, és eaját marháik számára fölhasználják. Ezenkívül még talán némi apróbb jogokat és kiváltságokat éheztek. Mint a tisztelt ház méltóztatik látni, ezek igen nevezetes kedvezmények voltak, — melyeket a határőrök a legrégibb időtől fogva, mint mondani szerencsém volt, privilegumaik alapján élveztek. Ezen kedvezmények megváltásául, mondta ki ő felsége, hogy az összes határőrvidéki államerdők kétfelé osztandók; egyik rész a szolgalmak megváltásául adatván a határőröknek, a másik az állam teljes birtokában marad. De mint kezdetben szerencsés voltam mondani: kik azok, kik ezen jogokat élvezték? Egyedül a határőrök, azaz a határőrvidéknek azon lakosai, kik az ottani katonai kötelékben voltak, s katonai szolgálatokat tettek. Ennek ellenében a városok, mint itten a tisztelt képviselő ur maga is mondotta, csak némi szolgalmakat élveztek. A városok azon fölterjesztésekben és folyamodásokban, melyek már részint kezemben vannak, nem tudnak egyebet állítani, csak azt, hogy ők a határőrvidéki erdőkből kaptak fát a fönálló taksa szerint, és hogy a szegényebb sorsú lakosságnak időnkint megengedtetett, hogy az erdei hulíadékfát és galyat ingyen kihordják. Mindössze ennyiből áll, mit a városok fölhozhatnak, mint olyant, minek élvezetében voltak. Tisztelt ház! Ebből méltóztatnak átlátni, hogy a városok és a szorosan vett határőrök szolgalmai közt — föltéve, hogy szolgalmaknak lehet nevezni azt, mit a városok éheztek, igen nevezetes különbség van és méltóztatnak átlátni azt, hogy a határőröket méltán megilleti a kárpótlás azért, mit elvesztettek, t. i hogy ingyen kaptak épület- és tűzifát, ingyen legeltethessék marháikat, elhordhatták a galyat és hulladékfát, valamint a makkot és gesztenyét, s kaszálhatták otton a harasztot, Most ezen jogokról kénytelenek lemondani, és azok fejében kapják az erdőknek egyik részét. Nem ajándékról van tehát itt szó, hanem valósággal élvezett jogok megváltásáról. A városok mit hozhatnak föl? Azt, hogy kaptak fát taksa mellett. Ezt ezentúl is fogják kapni, és azt, hogy időnkint a város szegénysorsu lakosainak megengedtetett, hogy a hulladék és galyfát kihordják, ugy hiszem, közigazgatási utón ezentúl is meg lehet adni. Nincs tehát semmi, aminek kárpótlását a városok kívánhatják. Ha a városok kapnának erdőt, ez pusztán ajándék volna. És miből lehetne ezt az ajándékot adni ? Már pedig, ugy hiszem, hogy a tisztelt képviselő urak közül nincsen senki, ki a tegnap elfogadott törvényjavaslatokat meg kívánná változtatni, melynek egyike azt rendeli, hogy a határőrvidéki államerdők megosztatnak kétfelé, t. i. az állam és a határőrök között. A munkálatok e tekintetben már megkezdettek, és részben már be is fejeztettek. Ha tehát a városokat részesíteni akarnók az erdőknek azon részében, mely a határőröknek adatott: akkor kevesbíteni kellene azon mennyiséget, mely egy-egy határőri családra, illetőleg egy-egy községre esik. Azt hiszem, hogy nincs senki, aki azt kívánná, hogy azt, ami egyszer a határőröknek megígértetett, illetőleg részben már át is adatott, most uj fölosztás alá vonassék. (Helyeslés.) Nem maradna tehát más hátra, mint, hogy az állam részére visszatartott félből kapjanak a városok egy részt, amire, amint szerencsém volt előadni, joguk egyátalában nincsen. Tudom azt is. hogy vannak egyes városok, mint például Eellovár és Ivanics, melyeknek más jogaik voltak. Van egy más város, Kosztagnicza, mely egy erdői kérdésben fölterjesztést intézett a kormányhoz, mely iránt a tárgyalás már folyamatban vau. Be ezen kérdések nem oly természetűek, hogy a törvényhozás által intéztessenek el; ezek közigazgatási utón dönthetők el. Egyébiránt meg lehet a tisztelt képviselő ur győződve, hogy a kormány — és e tekintetben azt hiszem, hogy a tisztelt ház minden egyes tagjának, pártkülönbség nélkül, támogatására számithat,— hogy a kormány meg fog tenni mindent, mi a határőrvidéki városok jogos panaszai orvoslására és méltányos kivánatainak kielégítésére vezethet; meg fog tenni mindent, hogy az uj viszonyokat a határőrvidékkel megkedveltesse, és hogy ezen századok óta elhanyagolt városok fölvirágoztaíására, szellemi és anyagi fejlesztésére mindent el fog követni. (Helyeslés.) De hogy a kormány azzal kezdje azon vidéken alkotmányos működését, hogy az államjavak egy részét oda ajándékozza : azt hiszem, senki sem kívánhatja. (Helyeslés.) Ez válaszom a tisztelt képviselő ur mterpellatiójára. Berlics Ignácz s (Horvátul felel) Tombor Iván jegyző: Tisztelt barátom az jelentette ki, hogy a válaszszal egyelőre meg van elégedve. Elnök í Az interpellatióra adott válasz tehát tudomásul vétetik. %
