Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-140

140. országos ülés május 24. 1878. 23 Mocsonyi Sándor és Wahrman kéjrnselő urak azon kéréssel járulnak a tisztelt ház elé, miszerint megrongált egészségi állapotuk tekintetéből hat heti szabadságidőt méltóztassanak számukra engedélyezni. (Megadjuk!) Megadatott. Az elnökségnek egyéb előterjesztése nincs. Tombor Iván: Van szerencsém benyújtani Vinkoviczi horvát-szlavón határőrvidéki város kereskedői és iparosai kérvényét, melyben az uj-gradiska-brod-mitroviczai vasút kiépítését tárgyazó 1870. XXXVIÍI-ik t. czikkiiek mielőbb végrehajtása iránt folyamodnak. Elnök s A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Csillagh László i Tisztelt ház : Van szerencsém Zalamegye közönségének kérvényét benyújtani, melyben a katonai beszállásolási rendszert illetőleg Pest-Pilis és Soltmegyének föliratát a t. ház figyelmébe ajánlja; továbbá kérvényét az iránt; hogy az árva vagyon leltározásával a törvényszéki végrehajtók helyett a községi jegyzők bízassanak meg. A másik kérvény a katonák beszallasolásara vonatkozik, és e részben a megye közönsége a teher aránylagosabb fölosztását kéri. Dobsa Lajos l Van szerencsém benyújtani Makó város képviseletének kérvényét, melyben uj közmunkatörvény alkotását kéri. Ajánlom ezen fontos tárgyat a tisztelt ház és a tisztelt kormány figyelmébe. Csiky Sándor: Tisztelt ház! Megkerestetésem folytán kötelességemnek ismerem, Paul Péter nevű sörszállitónak kérvényét a tisztelt ház elé terjeszteni. Ez azt panaszolja, hogy a magyarországi pénzügyőrség visszaélve állásával, oly hatalmat gyakorol, mely minden rendezett országban a törvényes hatóságok és a büntető igazságszolgáltatás köréhez tartozik. Ugyanis a kérvényezőre ráfogták, hogy bizonyos mennyiségű sör szállítását be nem jelentette, illetőleg a hatóságnál a fogyasztási adó fizetése alól magát kivonta volna. E miatt bizonyos Schermann nevű pénzügyi titkár őt pénzügyőreivel elfogatta és a helybeli kapitányi hivatalnál mint rabot letartóztatta. Azóta, 1872. szeptember 22-ike óta. ott ül a tömlöcz fenekén, anélkül, hogy valaki szólt volna hozzá, és ügye vizsgálat alá vétetett volna. Ez a személyes szabadságnak tökéletes elnyomását képezvén, és a hivatalos visszaélésnek példányképe lévén, bátor vagyok a tisztelt ház elé, mint a legfelsőbb hatóság elé, mely ezen visszaéléseken segíthet, ezen kérvényt azon kéréssel benyújtani, hogy az a kérvényi bizottsághoz utasíttassák. Bogdán Vincze: Bátor vagyok a következő interpellatiót intézni a vallás- és közoktatási minister úrhoz (Olvassa:) „ Interpellatio a vallás- és közoktatási minister úrhoz. A f. évi január hó 20-án Lubrich Ágost egyetemi tanár úrtól megjelent ily czimü röpiratban : „Nyilvános életünk és a sajtó," a szerző előrebocsátva azt: mikép „az országos közoktatási tanácsnak jegyzőségét azért vállalta el, hogy alkalma legyen a haza jövőjére nézve nagyfontosságú gymnasiumi tanárképezdének szervezete ügyében alapos indoku meggyőződése érvényesítésére munkálnia, „a tanárképezde szervezetére és az abban alkalmazott egyes tanárokra vonatkozólag ezeket mondja az első oldal végén: „De a képezdét a közoktatási tanács mellőzésével a paedagogia legvilágosabb elveivel ellenkező módon szervezték, mind belsőleg, mind külsőleg.' A második oldal kezdetén így szól:. Azért az elvállalás alkalmával kijelentett föltételemhez hiven, deczember hóban beadtam lemondásomat; beadtam annyival inkább, mert a képezde czélját meghiúsítva látám, midőn — egyebet nem említve — oly egyént neveztek ki oda minta-tanárnak, kit legfölebb elrettentő például lehetne oda állítani, a romlatlan tanárjelöltek elé, hogy lássák, minő jellemmé nem szabad nekik kialakuluiok, ha az apa és anya név után a legtisztességesebb nevelő és tanár névre méltók akarnak lenni." Továbbá a 14-ik és 15-ik oldalon uey folvtaíja: „Mert ha föltennők, — aminek ellenkezője áll — hogy t. i. ezen urak — a tanárokat értve — alaposan tanult tudósok, akkor is tudnunk kell a történelemből, hogy a sziv és jellem nélküli tudomány mindenkor csak átkára volt az emberiségnek és egyeseknek. Erkölcs önmaga is föntart országokat, de tudomány önmagában soha! A tanár bizonyos mértékben eszménye, mintaképe tartozik lenni tanítványainak, melyen tisztelettel csüngnek szemeik. Az antik mentori alakok helyett nem visszautasító, elidegenítő lélek képét látja-e ily tanárokban a növendék? s. a. t." Aztán tovább: „Ha az erkölcsi eszközök megsemmisítésében még nevelők és tanárok is közreműködnek: mi lesz képes maholnap a riasztó mérvben szaporodó erkölcsi kihágásoknak, feslettségeknek ellentállani? s. a. t." Tekintve, hogy — ha ezen vádak, mik e röpiratban a gymnasiumi tanárképezde bel- és külszervezete, a tanárok alapos képzettsége, jelleme és erkölcsisége ellen a nyilvánosság előtt emeltetnek, csak kis részben is alaposak: a nevelés és közoktatás terén alig kezdeményezett, és pedig nem csekély áldozatokkal kezdeményezett reformok üdv és áldás helyett csakugyan — mint a szerző maga is megjegyzi — átkot fognak hozni hazánkra és a jövő nemzedékre; tekintve, hogy a szóban forgó tanárképezdével, gyakorlati értékének emelése tekintetéből, minta-gymnasium is tétetett összeköttetésbe, hogy annálfogva