Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-111

111. országos ülés márczius 15. 1873. 85 Á mi azt illeti, hogy átalánosságban nyilatkozott Németh Albert tisztelt barátom, hogy ő semmi adófölemelést el nem fogad, erre nézve is kötelességemnek tartom nézetemet röviden megmondani. Azt tagadni nem lehet, hogy helytelen, meggondolatlan politikának eredménye az, ha a béke idején egy ország oda jut, hogy a különben is nem csekély adó terheit még fölemelni is kell; (Helyeslés bal felől) du viszont azt tartom, hogy ha ezen helyzet előidézve van, akkor, ha költséglevonásokkal a bajon segíteni nem tudnák: átalánosságban azt mondani, hogy adófölemelésbe semmi esetre bele nem egyezünk, nem lehet. Mert utoljára is mindenek fölött áll az államnak íönállhatása és létezése; és bizonyosan e ház kebelében, ahol ez rövid idővel ezelőtt minden oldalról oly ékesen hangoztatott, kétségbe nem fogja vonni senki, hogy a mely állam rendes kiadásait nem birja rendes bevételeiből fedezni, annak rövid időn el kell pusztulnia. Azért tehát én részemről kimondhatónak nem tartom, hogy elutasítsunk átalában minden adóemelést. (Helyeslés.) Érzem azon nagy súlyt, mely abban fekszik,ha valaki ezen nézetét kimondta. Nem tettem ugyan soha éltemben — és ebben eltérő a helyzetem — választóimnak olynemü ígéretet, s minőről Németh Albert képviselőtársain szólott: de a nélkül, hogy tettem volna, mégis érzem mélyen, hogy csakis a legnagyobb szükség esete az, mely igazolhatja, hogy a terhek, nem mondom ugyan, hogy az ország szegény népénél, hanem az ország összes lakóinál édes mindnyájunknál szaporittassanak. Én mindezen szempontból, mind, ha tetszik, egyéni szempontból is óhajtom, hogy az adó terheit emelni ne kelljen. Mert hiszen, uraim, utoljára is, hála Istennek, ma már nem beszélhetünk szegény adózókról és nem adózókról; az országban fizetjük az adót mindannyian; de mégis, én legalább részemről, nem fogom azt mindaddig, mig más módját nem tudom a szükségletek fedezésének, kimondani, hogy soha semmi adófölemelésbe bele nem egyezem. (Helyeslés jobb felöl.) Én érzem, mondom, nehézségét ennek, de ha eljön azon két évnek elmulta, melyre itt hivatkozás történt, én legalább nyugodt lélekkel fogom azt mondani választóimnak — ők azután ítéljenek joguk szerint fölöttem — hogy kénytelen voltam beleegyezni, hogy terheinket, és így a tieiteket is szaporítsuk; de rendeztük Magyarország pénzügyeit; mig ellenben nem tudnám nyugodt lélekkel elmondani azt, és tudom el is ítélnének érte, ha azt mondanám: az igaz, zavarba hoztuk Magyarország pénzügyeit, de egy krajczárral sem fizetünk többet. (Helyeslés.) Ezt tehát, tisztelt ház, átalánosságban kimondhatónak nem tartom; hanem meggyőződésem, hogy minden egyes törvényt saját értéke szerint kell megítélni; egyiket elfogadni, a másikat visszautasitani. Ezen szempontból kívánom a most szőnyegen lévő törvényjavaslat iránt elmondani nézeteimet. Én azt nem merném állítani egészen, a mit az előttem szólott pénzügyminister ur mondott, hogy itt adőfölemelésről egyátalában szó nem lenne és ne lehetne; mert midőn a felsőbb fokon a maximumot fölemeljük, azokra nézve bizonyára lesz némi adófölemelés ; (igaz! bal felől) tehát, hogy egyátalában nincs adófölemelés, azt mondani nem lehet. Különben megjegyzem még, hogy én most csak a módosításokra reflectálhatok. melyek ezen jövedelmi adótörvényben tapasztalhatók, mert ha magáról az egész jövedelmi adótörvényről kellene szólanom, én ugyan egy általam mindjárt jelzendő hibája miatt, ezen törvényt soha el nem fogadnám; de szólok most csak a módosításokról; mert ha azokat nem fogadjuk is el, a törvénynek legnagyobb bűne. mint a mely nem a módosításokban, hanem az eredeti törvényben fekszik, épen ugy életben fog maradni. Hogy többet ne említsek, értem épen azt, a mit előttem szólott tiszteit képviselőtársam helyesnek, indokoltnak tartott; értein, hogy a jövedelmi adó a szállásbér-összeg után van kivetve. Már engedelmet kérek, én tudom, hogy az ujabb államgazdászat eltér azon régi nézettől, mely szerint a családos emberi jutalmazni és a családtalant büntetni kell; de ínég sem hiszem, hogy oda jutott volna és oda jusson valaha, hogy a családos embert kelljen jobban terhelni, mint a nőtelent; már pedig, ha a szállás után vettetik ki a jövedelmi adó, ugyanazon egy keresettel biró családos ember többet fizet, mint a nőtelen, mert a dolog természeténél fogva nagyobb szállást kell tartania, mint a nőtelennek. És ha tovább megyünk ezen az utón, ugyan kérdeni, minő igazolását lelheti más szempontból az, hogy a szállásbér után vettessék ki a bérlőre a jövedelmi adó; mi az eredménye ennek? Egy városban fölmegy a szállásbér; az az ügyvéd, orvos is, mert főleg azokra vonatkozik ez, a ki szállásért 5—6 év előtt 600 frtot fizetett, most, hogy ne mondjak sokat, ugyanazon szállásért, fizet 1000 frtot, — már hogy neki abban haszna volna, hogy 400 frttal többet kell fizetnie a szállásért, azt állítani bajos volna, és a törvény ezen szövege szerint ezen 400 írt kár után még adót. is fizet az államnak. Én tehát jövedelmi adótörvényünket ezen szempontnál fogva, eltérőleg az előttem szólott tisztelt képviselő úrtól, oly rosznak tartom, hogy nagyon is járulok a pénzügyi és központi bizottság azon nézetéhez, hogy ezen törvényt minél előbb gyökeresen reformálni kell. (Helyeslés.) De miután, ha nem fogadjuk is el a jelen javaslatot, épen ugy megmarad ezen hiány, mintha elfogadnók: részemről most