Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-110
60 110. országos ülés inárczius 11. 1873. 13. tétel alatt 5.000 írt. visszaállítandó. A 13-ik a) betű alatt lugoldára Felsőbányán 30 ezer forint. 13. b) betű alatt oláhláposbányán szintén lugoldára 30.000 frt volna megszavazandó. Kerkapoly Károly pénzügyminister! T. ház! Hogy én a nékem adott informatiók alapján ezen kiadásokat indokoltaknak, esetleg hasznosaknak találtam, annak bizonyítékát adtam azáltal, hogy az előirányzatba fölvettem. Azonban én nem vagyok oly szerencsés, hogy oly erős hitem és bizodalmam lenne, mint az előttem szólott tisztelt képviselő urnák, hogy tudniillik a ház színe előtt állítani merném, hogy ezen költségek, ha teljesíttetnek, az ezek segélyével eszközölhető megtakarítások által már egy évben is födöztethetnek. Ellenben igen szomorú tapasztalásaim vannak, és tények szólanak a mellett, hogy a bányászoknak egyik nagy betegsége az igen vérmes remény. Nagyon sok befektetéseket tett az ország és tett az egyik kormány a másik után, ilyen reménységre alapítva. Én ismétlem, hogy azok után, amelyek nekem előterjesztettek, amelyek előadattak, szintén azon meggyőződésben voltam, hogy a kiadás indokolt, hogy az ottani viszonyokra való tekintettel szükséges és helyes; hanem azon indokkal, melylyel azt Stoll képviselő ur támogatta, én részemről támogatni nem merném, mert ha egy vagy két esztendő múlva a dolog másként üt ki, — amint anynyi bányánál máskép ütött ki, nem szeretném, ha azon ígéretre emlékeztetnének, mely azután be nem volt váltva. Én a tisztelt ház bölcs belátásától várom ezen előirányzott tétel viszszaállitását. vagy ez időszerinti törlését, csak annak a meggyőződésnek akarok kifejezést adni, hogy bármi helyesnek, és az ottani viszonyok közt szükségesnek is véltem e beruházásokat, de jövedelmezőségéről, oly mérvben, mint azt a tisztelt képviselő ur, én legalább nem mernék kezességet vállalni. Széll Kálmán előadó: Épen azon indokok alapján, melyeket a tiszteit pénzügyminister most hozott föl, s melyekről a pénzügyi bizottságnak is tudomása • volt, a pénzügyi bizottság, tekintettel arra , hogy a kiadásokat lehetőleg szűkebbre kell szorítani, azoknak minden ágazataiban, itt is ezen tételek törlését ajánlja, s ezen törlés mellett vagyok kénytelen most is megmaradni a tisztelt ház előtt. Paczolay János s Tisztelt ház! A fönforgó kérdésre nézve csak azon megjegyzésem van, hogy ha a múlt országgyűlési tárgyalásokra vissza méltóztatik emlékezni, alig volt a bányászatra vonatkozó költségvetési tétel, ahol az előttem szólott tisztelt képviselőtársam Stoll Károly nem emelt volna szót s mindannyiszor előterjesztette külön véleményeit, észrevételeit, melyek a bányászat emelésére szándékolt, valósággal azonban haszontalan költségek törlésére voltak irányozva. Ha a tisztelt képviselő ur visszaemlékezik Stoll Károly képviselő ur előadásaira, azt fogja találni, hogy ő volt az> aki ellenezte, hogy a diósgyőri bányák s a Nagybányán fölállitandó vizemelőgép számára ismét annyi haszontalan költség szavaztassák meg, s mi ekkor Stoll képviselő ur előadásának sohasem akartunk hitelt adni, daczára annak, hogy esztendőről-esztendőre bekövetkezett azon szomorú állapot, hogy a kiadások folyton emelkedtek anélkül, hogy azon kiadások, melyeknek megszavazását ő ellenezte volt, jövedelmeztek volna. Most az egyszer oly inditványnyal lép a tisztelt ház elé, amely a szegény bányászok jólétének vagyonosodásának előmozdítását czélozza, s ekkor a tisztelt pénzügyminister azzal áll elő, hogy tudja isten ezen indítványozott lugolda, lesz-e oly jövedelmező vagy sem? Hiszen, ha már annyi milliót adtunk ki, akkor midőn Stoll képviselő ur előre megmondta, hogy haszontalan kiadás, hogy semmi esetre sem nevezhető jövedelmező beruházásnak, hogy az államnak soha sem fog hasznot hajtani; itt volna az alkalom tisztelt ház, most az egyszer egy sokkal csekélyebb összeg megszavazása által, ama szegény bányászok javát előmozdítani; mert hiszen, amit a tisztelt ház a bányászat részére szavaz meg, azt* az állam visszanyeri másutt, miután azon vidék ahol a bányavárosok feküsznek, ha a közellevő helységek lakosainak nem nyújthat kereseti módot, mondhatni, hogy az állampénztár sokkal nagyobb veszteséget szenved, mint szenvedne azon egy pár ezer forint kamatának elvesztése által, mely a kívánt czélra szavaztatik meg. Csak egyetlenegy példát akarok fölhozni. Ha Hontmegyében fekvő Selmecz városa nem művelné tetemes veszteséggel és áldozatokkal a bányászatot, hogyha azzal fölhagyna, a körülötte fekvő községek lakosai azon naptól kezdve elvesztenék kenyérkeresetöket, az élelmük megszerzésére szükséges munkát, elvesztenék azon adóképességöket, mely jelenleg a tisztelt pénzügyminister ur elismerése szerint is örvendetes. Én tehát a bányászat érdekéken a Stoll Károly képviselő ur által beterjesztett javaslatot pártolom. Széll Kálmán elaadö: Tisztelt ház! Előbbi felszólalásomban csak arra voltam bátor kiterjeszkedni, a mit tisztelt képviselőtársam Stoll a pénzügyi bizottság véleménye ellenében, de magát az előirányzathoz tartva, indítványba hozott, t. i. azon 5000 frtra, a melyet a pénzügyi bizottság a rendkívüli kiadások 13. tétele alatt törült; de &z
