Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-133
394 133. országos ülés május 14. 1873. azon okokat, melyek engem arra birtak, hogy nem ugyan Steiger Gyula tisztelt képviselő ur indítványát egész mivoltában, hanem azt mégis ezen formájában elfogadásra ajánljam. Egyet minden esetre jogosnak tartok; jogosnak tekintem azt, hogyha szabályszerüleg lombard-üzletre lesz e bank intézet utalva, ne adjunk szabad praemiumot annak, aki irányában vállalt kötelezettségét meg nem tartja. A tisztelt képviselő ur igen helyesen mondta el, hogy mi történik, ha a zálogba adott papírok folyama visszamegy, hogy t. i. az illető fölszólittatik az utánpótlásra; de elfelejtette tovább folytatni, hogy mi történik akkor, ha nem pótolja: akkor az történik, hogy vagy eladatnak, vagy várakozik az intézet. Várakozni akkor szokott az intézet, ha az üzlet tekintetéből erre utalva van, és teszi is; de ha nem várakozhatik, mi történik akkor: eladatnak a zálogba adott papírok árverés folytán a borsén és akkor meglehet, hogy az intézet a nyomott cursus miatt, be nem kapja a maga pénzét és vészit a papirokon ; holott, ha netán lehető volna neki a papírokat megtartani, mig a cursus ismét emelkedik az egyik vagy másik papirosnál: ezáltal veszteségét elkerülhette volna. E szövegezés épen nem olyan homályos, sőt kizár minden visszaélést, mert kényszeríti a bankot, minden oly esetben, midőn a zálogbaadó szerződésileg vállalt kötelezettségének eleget nem tesz, vagy prolongálni, vagy várakozni, vagy megkísérlem az eladást, és csak ha a börséu való eladás alkalmával senki annyit nem ígér, mint amennyi előleget adott: akkor jogosittatik föl, hogy azt megtarthassa. Ez, gondolom, elég tiszta, ez minden visszaélésnek elejét veszi és csak lehetővé teszi a zálogüztetet anélkül, hogy a szerződést meg nem tartó félnek praemiumot helyezne kilátásba. (Helyeslés.) Ghyczy Kálmán: Némelyek fönakadnak a központi bizottság által bemutatott szerkezeten azért, hogy e szerkezet tartalma szerint a zálogba vevő jogosítva lenne a zálogot tulajdonának megtartani. Az mondatik ugyanis, hogy minden magánjogi törvény szerint tiltva van, hogy a zálogbavevő a' zálogot tulajdonának megtartsa, a szerint azonban, amit a pénzügyminister ur most mondani méltóztatott, lehetne talán ezen jogi ellenvetést is megszüntetni azáltal, ha a szövegben ez mondatnék: „és az igy zálogba vett értékpapírokat tulajdon számlára árverés utján, mint legtöbbet ígérő megtarthatja" — a szöveg többi része azután el is hagyathatnék. Kerkapoly Károly pénzügyminister : Én az eszmét elfogadom; de még rövidebb lenne, ha a „megtartani" helyett az mondatik: .megvásárolni"; mert hogy árverés utján történik az, már az előrebocsátottakból következik. Azt minden esetre világosan akarnám stipulálni, hogy az árverésnek meg kell történnie és a bank csak akkor tarthatja meg a papirt, ha nem kaphatja meg a pénzt, melyet érte adott. Wodianer Béla : Azon eljárás, melyet a pénzügyminister ur és Grhyczy Kálmán ur is ajánl, a tőzsde-szabályokba ütközik. A tőzsdének vannak bizonyos szabályai, melyeket mindenki köteles megtartani. A tőzsde főhivatása az, hogy aki papírokat akar értékesíteni, ezt nem árverés utján, hanem a biztos vagy sensál által a tőzsdén eszközli. Ott nincs árverés, hanem ott tőzsdei vásárlás van. Van szerencsém tehát a következő módositványt beadni: „és igy zálogba vett értékpapírokat, ha azok elárverése azáltal szükségessé válnék, hogy az azokra szabályszerüleg kölcsön adott összeg az eladás utján különben elérhető árban fedezetét nem találná, a tőzsdén tulajdon számlájára megvásárolni. " Kerkapoly Károly pénzügyminister : Ugy hiszem, hogy a tisztelt képviselő ur aggodalma megszűnik, ha e szó helyett „elárverelése" „tőzsdeszerü elárverelése" tétetik. (IIelyeslés.) Helfy Ignácz : A dolog lényegére nézve nincs észrevételem ; hanem arra kérem a tisztelt központi bizottságot, fogalmazza ezen §-t ugy, hogy azt minden magyar ember megértse. Méltóztassanak csak meghallgatni ezen mondatot, és ítélni: vajon megértheti-e ezt minden magyar ember. A mondat igy szól: „s az igy zálogba vett értékpapírokat tulajdon számlára megtartani azon esetre, ha azoknak elárverelése szükségessé válván, az azokra szabályszerüleg kölcsönadott összeg az eladás utján különben elérhető árban fedezetét nem találná.' Ennek megértéséhez valóságos stúdium szükséges; az a sok „az", „ha azoknak", ,az azokra" következtében magának a tisztelt előadó urnák nyelve is megakadt az ^olvasásban. Pulszky Ágost előadó: A központi bizottság szövegezésének védelmére azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a dolog igen complicált, és az ily rövid szerkezetnél csak a mondatok többszörösitése által lehetséges azt ki p ejezni. Ha a dolog egyszerűbb volna, a mondatot is egyszerűbben lehetne szerkeszteni. Nem azért nehezen érthető, mert roszul van szerkesztve, hanem mert a gondolat nehéz, s megértése némi megerőltetést kivan. Eötvös Károly : Bizonyos tartózkodással szólok e kérdéshez, mert, őszintén megvallva, egészen jól nem értek a dologhoz; hanem van egy aggályom, amelyet kötelességemnek tartok kifejezni. Mi oda törekszünk, hogy az úgynevezett börzeüzlet a maga következményeivel ezen különös kiváltságokkal ellátott escompte banknál meg ne honosuljon, vagy annak jövendő existentiáját a börze-
