Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-130

130. országos ülés május 3, 1873. 353 kül döntsön Magyarország kül- és hadügye fölött — tehát legfontosabb ügyei fölött, — hogy akkor a hátramaradó 399 képviselő ne bírjon annyi hatalommal, hogy a benső házi dolgok fölött hatá­rozzon : az ily méltányosságot — megvallom — nem értem. (Helyeslés bal felől.) Aut-aut! Vagy szüntessük meg a delegatiót; vagy tanácskozzunk nélküle. Ennyit akartam megjegyezni arra, ami az időt illeti. Én íehát azt hiszem, hogy semmi akadály nem áll útjában annak, hogy mi hétfőn megkezdjük az érdemleges rendes tanácskozásokat. Nem tudom, hogy a tisztelt kormány ragasz­kodik-e magához a tárgyalásra vonatkozó napirend­hez, mert arról a tisztelt ministerelnök ur nem beszélt; •— de ha ez igy van: kénytelen vagyok kijelenteni, hogy amenynyire óhajtom, miszerint egy­szer a budget rendjén legyen, és kikerülhessük az indemnityt: nagyon óhajtanám, hogy az 1874-ki költségvetést még a nyár folytán megvitathassuk és erre szívesen reá is állottam, mikor arról volt szó, hogy múlt hó 22-én kezdjük meg a tárgyalá­sokat; de ma lehetetlennek tartom ezt, inert ez annyit jelentene, hogy bennünket nem azért hívnak össze, hogy megvitassuk a budgetet; hanem egysze­rűen azért, hogy azt megszavazzuk, pedig megval­lom, nem láttam a kormánynak semmiféle oly tet­tét az utolsó időben, mely öt feljogosítaná, ily nagy mérvben igénybe venni a törvényhozás bizalmát. Megszavaztuk — akik megszavazták, — a folyó évi költségvetést azon reményben, és a kormány azon ígérete folytán, hogy szakítani fog a múlttal, és jövőben jobb irányt fog követni; ennek azonban semmi jelét nem láttuk és igy nincsen semmi alap arra, hogy az uj budgetet megvitatás nélkül sza­vazzuk meg. (Helyeslés bal felől.) Déák Ferencz : Tisztelt ház ! Minthogy Helfy Ignácz tisztelt képviselőtársam, mielőtt szó­lottam volna, azt, mit mondani akartam, czáfolgatta : kénytelen vagyok felelni neki, miután ő szólott, ő azt mondja, hogy nem látja be azon nézetnek he­lyességét, mely szerint akkor, midőn 40 tag hiva­talosan távol van, kiküldve az országgyűléstől, ne lehessen tanácskoznunk. Én az ő fölfogásának ki­igazítására nem akarok philosophiai argumentumok­kal élni, hanem azt tudom, hogy parlamentális életben igen nagyon szabályozó a folytonos gyakor­lat. Ez a folytonos gyakorlat pedig az volt, hogy mikor a delegatió tagjai itt nem lehettek Pesten, mert a delegatió Bécsben tartatott : akkor országos ülések nem tartattak, annyival kevésbbé folytak pe­dig érdemleges tanácskozások. Hiszen, ha azt akar­tuk volna, hogy az ő távoliétökben is érdemlegesen végezzünk : akkor kár volt ápril elején szétereszteni az országgyűlést; mert akkor még a nagy hét köze­KÉPY. H. KAPLÓ. 18:*. VI. KÖTET. péig folytathattuk volna a tanácskozásokat és né­mely tárgyat bevégezhettünk volna. Egyébiránt nem is csekély kérdés ez. Az or­szággyűlések még a korábbi időben is azt az elvet követték, hogy ha az országgyűlés valamely tagja nincs jelen az üléseken, ha az ország valamely része nem küld képviselőket, azért az országgyűlés tanácskozhatik, végezhet, határozhat; de midőn az ország valamely része nem küldött követeket, mert nem küldhetett, mert meghivanem volt, vagy midőn az országgyűlésen nem jelenhettek meg a tagok nem tőlök függő akadályok miatt : akkor nem tartatott az országgyűlés képesnek arra, hogy tanácskozzék érdemleges tárgyak fölött. Példa erre a paríiumbeli ügy 1840-ben. Akkor is egyik partiumbeli megye nem küldött követet; de mivel meg volt híva, tehát az akadály egyenesen magától a megyétől eredt, megidézték a törvényes büntetésre, de azért a ta­nácskozásokat folytatták. Én azt hiszem, hogy ez magában a dolog ter­mészetében is fekszik. 40 tag távol van és a mi factumunk által van távol ; mi küldöttük ki őket ; minő joggal fosztjuk meg mi azon 40 kerületet attól a jogától, hogy a közügyekben határozhasson képviselői által ? Minő joggal fosztjuk meg mi azon 40 képviselőt, hogy az országgyűlés érdem­leges tanácskozásaiban résztvehessen ? Én tehát teljesen osztozom azon nézetben, hogy midőn a delegatió nem itt tartatik, s igy a képviselők a tanácskozásokban részt nem vehetnek: akkor érdemleges tárgyalásokba ne menjünk bele. El lehet az összeütközést kerülni, és az idén is el­kerültük volna, ha az országgyűlés nagyrészének s magának Helfy képviselő urnák kivánata szerint is két budgetet nem akartunk volna egymásután most tár­gyalni, valamint eddig is ez az összeütközés soha­sem történt meg. Most két budgetet akarunk tár­gyalni, és a delegatió még nem végezte be inunkál­kodását. Ebből azt a következtetést húzni, hogy a delegatió akadályozza törvényhozói munkálkodásun­kat, én legalább nem merném ; mert akár mit sub­stituáljunk a delegatiók helyébe, ha országos kül­döttségeket is, amelyek egyes esetekben érintkez­zenek és értekezzenek: ugyanazon helyzetbe jut­hatnánk. Egyébiránt ami a képviselő urnák azt az állítását illeti, hogy azért hivatnak össze a képvi­selők, hogy megszavazzák a budgetet : ez kérdésen kivül igy van ; hanem nem ugy hivatnak össze, hogy tanácskozás nélkül szavazzák meg. Helfy képviselő ur oly soká beszélhet, amed­dig akar, majd tanácskozás alá veszszük a dolgot; senki nincs abból kizárva ; szólási jogában korlátolva senki nincs ; mindenki elmondhatja véleményét és ez a discussio. Azt hiszem, az 1873-iki költségvetés tárgyalása eléggé megmutatta, Hogy bizony nem csak 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom