Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-122

122. országos ülés márraius 29. 1873. 325 igénybe vétele nem történhetik meg rögtön, s me­lyeknek fölhasználása beható tárgyalást, gondos el­intézést s néhány függőben lévő kérdésnek előzetes megoldását követeli. Azért a bizottság a födözetről szóló szakaszban azt hozza javaslatba: mondja ki a ház, hogy ezen mutatkozó különbözetnek végleges fedezetéről terjeszszen a ministerium az év folytán törvényjavaslatot elő. így a ház nem praeoccupálja a kérdést; a mi­nisterium javaslatot fog tenni, s akkor minden kö­rülmény meggondolásával, az eddig szerzendő ta­pasztalatoknak érvényesitésével a ház a végleges in­tézkedésről gondoskodhatni fog. Hogy ez megtörtén­hetik, annak indokolására csak azt vagyok bátor fölhozni, hogy a rendkívüli előirányzatban vannak oly positiók, melyekről határozottan lehet állítani, hogy nem fognak kiadatni. De föl kellett azokat venni, mert a közmunka­minister előirányzatában benne vannak, az illető vállal­kozóknak szerződésszerüleg a munkálatok befejezésére ez összegek le vannak kötve, s igy azon nem várt esetre, ha a munkálatok befejeztetnének, ezen ösz­szegek kiadhatására a fölhatalmazást minden esetre meg kell a törvényben adni, és ezért a költségve­tésbe föl kell őket venni. Bizton lehet mondani, hogy tekintve az 1872-ről 1873-ra maradt 18 millió hitelmaradványt, melyet csak most adhat ki, s hogy mintegy 18 millió van részére fölvéve a rendkívüliekben: előre lehet látni, hogy akkor, mikor az annyira kedvező 1872-ik évben nem volt képes a ministerium többet, mint ennek 2 /3-át elkölteni, 1873-ban bizonyosan nem lesz képes többet kiadni. Hogy azonban az eshe­tőségekkel szemben is biztosítva legyen az állam­kincstár : fölvette a bizottság a 4-ik szakaszban azt, hogyha addig, míg a törvényhozás e különbözet vég­leges fedezetéről gondoskodhatik, ezen összeg fede­zésének szüksége előállana: fölhatalmaztatik a pénz­ügyminister arra, hogy az állam ingó értékei alap­ján, ideiglenes előlegezési kölcsönt köthessen, vagy az államnak a sorsolási kölcsönből rendelkezésére lévő pénzeiből előlegezhesse ideiglenesen a szüksé­ges kiadásokat, melyek az államnak majdan vissza fognak adatni. Ezek folytán tehát a törvényjavas­lat 4. szakaszát is, mint amely sajátlag az egye­düli uj, mely ezen törvényjavaslatban meg­vitatás alá kerülhet, az egész háznak van szeren­csém elfogadás végett ajánlani. (Helyeslés jobb felől.) Ghyczy Kálmán: Az 1873. esztendei költségvetés tárgyalása befejeztetett. Ezen tárgya­lásnak alkalmával hozattak több határozati javasla­tok, amelyeket elvbarátaimmal együtt én sem he­lyeseltem. {Halljuk f) Előadtuk ellenészrevételeinket mindazon alkalommal, midőn a házban lévő pártál­lásunknál fogva kilátás volt arra, hogy indít­ványaink talán mégis elfogadtathatnak; de egyáta­lában nem tettünk és nem gördítettünk semmi aka­dályt az elé, hogy az ország szükségletei a tisztelt ház bölcs belátása szerint niegállapittassa­nak, és azoknak fedezéséről is annyiban, amennyi­ben ezt a ministeriumnak e részben hiányos javas­latai engedik, gondoskodás történjék. Most a költségvetési törvényjavaslat is a ház asztalán fekszik, amelynek elfogadása után bármely kormány folytathatja a kormányzatot; de a törvény­javaslatnak ezen elfogadására nézve is, miután az indemnyti-törvény a képviselőházban már elfogadta­tott, az országnak négy heti rendelkezési ideje van. Ha tehát eddig óvakodtunk bármely oly föllé­péstől, mely a költségvetés befejezését gátolhatta és megakaszthatta volna : tettük azt azért, hogy a közigazgatás és államháztartás rendes kezelésének folytonossága meg ne szakittassék. Most ezen ag­gály megszűnvén, a maga helyén és idején van, hogy a tisztelt ház higgadt kedélylyel, de komo- . lyan fontolóra vegye azon kérdést, hogy vajon a megállapított költségvetés foganatosítása, az ország minden jövedelmeinek és kiadásainak kezelése a jelen kormány kezében, oly államférfiak kezébe van-e letéve, akiktől közigazgatásunk helyes vezetése, az állam háztartásának czélszerü kezelése, s a törvény­hozástól megoldást váró nagyfontosságú reformkér­désekben a törvényhozásnak kellő vezérlete, egész megnyugvással biztosan remélhető? Sajnálattal kell azonban kimondanom, hogy részemről ezen kér­désre nemmel felelek. (Bal felől élénk helyeslés) Én sem a közigazgatás helyes vezetését, sem a reformkérdéseknek üdvös megoldását, sem roska­dozó pénzügyünknek regeneraíioját a mostani kor­mánytól nem várom. {Bal felni helyeslés.) Nem aka­rok, tisztelt ház, reeriminatiokba bocsátkozni; nem akarom ismételni azokat, amik több hetek és hó­napok lefolyása alatt részint általam is, részint má­sok által, s ezek által sokkal jobban és kimerítőb­ben elmondattak. Kimutattatták a közigazgatás és állami életünk csaknem minden ágában közbejött tetemes hibák. jeleztettek azon mulasztások, melyek ugy a közigaz­gatásban, mint különösen a kormánynak a törvény­hozás körébeni teendőire nézve közbejöttek; ez utóbbi mulasztások jelzése és bebizonyítására elég legyen csupán azon kérdésre szorítkoznom, hogy vajon ezen egész országgyűlésnek lefolyása alatt hány törvényjavaslat adatott be a kormány részéről, mely valamely valóban reform-kérdés megoldását tárgyazta volna. Többször hallottuk: „ ez a tör­vényjavaslat is kész," „ez az utolsó revisiotól függ", de a törvényjavaslatok nem terjesztettek be. Nem szolgálhat mentségül a kormánynak az, hogy a tör­vényhozás talán különben sem tárgyalhatta volna ezen törvényjavaslatokat, mert az elsőbben is kér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom