Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-116

208 116. országos ülés márczhis 21. 1873. ellen már eddigelé is annyi mulasztás, ha nem vétek történt, aki tudja, hogy egy nemzet függetlengégének egyik faetora, a kereskedelem függetlenítése', aki tudja, hogy ezen szerződés épen azon időben terveztetett és köttetett, melyet oly dus jövedelmező négy év előzött meg, mely szerint minden bőséges levonások s a 8 frt kamatfedezésen fölül is 4.029,191 frt tiszta haszon mutatkozott: az nem szabadulhat meg azon gyanútól, hogy e garantialis szerződés minden ároni megszüntetése Bécsben oly czélok elérése szenrpontjából határoztatott el, melyek Magyarországra alig lesznek üdvhozók. Ezen egyezmény 1870. május havában nyújtatott be, és azután egy évvel később, 1871-ben júniusban tárgyaltatott a múlt országgyűlés pénzügyi bizottsága által, mely azt el nem fogadta, és a háznak elfogadásra nem ajánlotta. Aki a múlt országgyűlési pénzügyi bizottságnak mély belátással párosult, és buzgósággal készült jelentését figyelemmel olvasta, nagyon észrevehette, hogy az elfogadás ellen kifejtett indokok és elősorolt adatokra fektetett vélemény bármily sima lett légyen, eltitkolt negatioja azon föltevésnek, hogy ezen szerződés által Magyarország anyagi érdekének előmozdítása czéloztatott volna. Azonban a kilencz osztály előadóiból alakult kilenezes bizottság némely csekély módosítással elfogadta a szerződést, és a pénzügyministert annak megkötésére határozatikig utasította; ezen egyezmény tehát már a mnlt országgyűlés tartama alatt a parlamentalis laboratórium minden retortáján keresztül csepegtettetett, és mégis, bár egy egész év volt hátra, tárgyalás alá nem került; hanem másfél évi nyugalom után 1872. november havában ismét elővétetett, és folyó évi február hóban az újonnan választott pénzügyi bizottság tárgyalta; ez azon nézetből indulva ki, hogy mindazon körülményekben, melyek ezen egyezmény előnyének és hátrányának megítélésénél mérvadók lehettek volna, azon időtől sokban változtak, hivatkozva egyszersmind a pénzügyminister jelentésében kifejtett indokra : ennek becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat elfogadását a háznak ajánlni elhatározta. A tisztelt pénzügyminister ur indokolásában ezen egyezmény hasznosságának mintegy dönthetlen alapjául vesz föl bizonyos hypothesist , midőn ismételvén elődjének azon nyilatkozatát, hogy a négy évi gazdag jövedelem csak történetes volt, azért, mert 1870. és 1871-ikévekben az üzlet deficitet mutatott, fölteszi, mint bizonyost, hogy folytonos deficit fog előállni egész 1880. évig, s az állambiztositás nemcsak 4,029.591 forintot fog fölemészteni, hanem a társaság utoljára egy krt sem lesz képes visszafizetni. Sajnálom, hogy a tisztelt pénzügyminister ur nem reflectált, vagy számításból kifelejtette azon ellen-hypothesist, mely csak annyi, ha nem több valószínűséggel bír, hogy az üzlet oly kedvezőre fordulhat, mely szerint a társaság nyolcz millió ötszáz néhány ezer frt tartozását, mely eddig kamataival együtt közel 12 milliót, teszen, megtéríteni képes lesz. A pécs-mohácsi vasutvonalat pedig azért ajánlja az üzlet kezdetétől 30 évig, és igy 1888-ig a társaság kizárólagos tulajdonában átbocsáttatni; mert az annyira megterhelt kincstár, az ipar és forgalomra egyiránt azon kedvező kötelezettséget vállalta magára, hogy kőszénbányait a szerint fogja fölszerelni, miként a pécs-barcsi vasúttársaságnak évenkint másfél millió mázsa köszénszállitást biztosit; vagy ha azt nem tenné, az ezen mennyiség szállításából eredő, mázsánkint hat krajczárban megállapított hasznot, s ekként évenkint 90.000 forintot fog fizetni mindaddig, mig a pécs-mohácsi vonal állambiztositékban részesül. Ezek az egyezmény lényeges pontjai. Elhiszem, tisztelt ház, hogy a pénzügyminister ur jó lélekkel, tiszta meggyőződése szerint, a haza érdekében ajánlja ezen egyezmény elfogadását; de viszont engem is táplál azon remény, hogy nekem is el fogja hinni, miszerint én is hazám érdekében, meggyőződésem szerint ajánljam a háznak szigorú ragaszkodását továbbra is az 1857. május 23-ki garantialis egyezmény föntartásához, mely bármily terhessé vált légyen is successive az 1861 —1867. júliusi pótszerződések által, mely utolsóhoz az akkori pénzügyminister urnák a képviselőház tudtán kívül, annak beleegyezése nélkül, segédkezet nyújtani szabad nem lett volna : sokkal előnyösebb kereskedelmi érdekeinkre nézve, mint annak megszüntetése, s azáltal a társaságnak azon egyezményben praecisirozott kötelezettségek alóli fölmentése. Hasonlókép hazánk érdekében eljöttnek látom az időt arra, hogy az 1853-iki építési szerződés 8-ik §-ban föntartott azon jogot érvényesítse az állam, melynek értelmében a pécs-mohácsi vasútvonal félévi fölmondással minden évben visszaváltható. Azon pécs-mohácsi vasútvonal, mely a pécsbarcsi vonal kiépítése óta többé nem egyedül azon társaság szükségletére használt közlekedési eszköz, hanem kiegészítő része azon óriási nagyfontosságú vonalnak, mely a Dunát az Adriával összeköti, és kulcsa a bács s bánáti gabona-kereskedésnek Triest és Bécs felé. A fölszerelés megváltása és a 8-ik §. értelmében ez ideig még le nem irt törlesztési summán fölül fönmaradt építési költség is koránt sem fog annyira rúgni, mint sokan gondolnák ; mert én kétségbe vonom a duna-gőzhajózási társaság kimutatásainak hitelességét és valódiságát, mely szerint 1870-ben 900 és néhány ezer forint deficitje lett volna. Azt hiszem, hogy tisztelt képviselőtársaim nem veszik rósz néven, ha azt mondom, hogy igen kevesen ismerik e házban az ily nagy vállalat igaz-