Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-116

204: 116. országos ülés Tisztelt ház! Az nem szenved kérdést, hogy azon szerződés, mely a társulat és állam közt fönállt, nem fekszik egészséges alapon; már egyfelől azért, mert ezen közkereseti társulatnak minden egyéb társulat irányában igen nagy privilégiumot nyújt, amennyiben a tiszta jövedelemnek 8 százalékát biztosítja amellett, hogy igen tág tért nyújt a társulatnak a nyers jövedelemből nagy összegeket leszámítani leírásokra, kölcsön-töríésekre és egyéb ily czimen. Nem szenved kétséget, hogy e szerződés, míg egy felől az államra terhes, más felől megköti a társulat kezeit is; mert a társulatnak biztosítva lévén jövedelme egy felől, de más felől kötelezve lévén a társulat, hogy a jövedelem fölöslegeit a kapott előlegek visszatérítésére fordítsa, és az államnak adja : a társulatnak nincs ösztöne arra, hogy nevezetes tőkét fektessen vállalatába, és hogy takarékosan járjon el üzletében; mert hiszen azt, amit megtakarít, és amit a befektetett tőkén fölül nyereségkép megkapott, az az állam iránti tartozásának lerovására szolgál első sorban. így ítélte meg a múlt országgyűlés pénzügyi bizottsága is ezen szerződést. Kimondta, hogy ezen viszonyt nem tartja helyesnek, egészséges alapokon nyugvónak, és ezen viszony fölbontását kívánatosnak tartja; de akkor nem fogadta el a szerződést; és pedig nem elvi szempontból, de tisztán financiális szempontokból, mert az akkor előterjesztett szerződést azon időben és azon körülmények közt előnyösnek nem hitte; nem hitte pedig előnyösnek két okból: első az, hogy akkor, 1870-ben, még sokkal nagyobbra rúgott azon összeg, melyet ezen társulat tiszta jövedelme fölöslegéből az államnak visszatéríteni tartozott; még akkor ezen összeg, az 1870-diki veszteséget leszámítva, nagyon meghaladta azon összeget, melyet, a szerződés szerint, a társulat egyszer mindenkorra az államnak visszatéritem" tartozott volna; mert akkor csak még 4 millióra ment azon összeg, melyet a társulat visszatérítendő volt, mert tartozott volna visszatéríteni mintegy 4 millió frtot; ez volt az első ok. A második ok, amiért akkor a pénzügyi bizottság elfogadhatónak nem tartotta a szerződést, az volt, hogy nem látta a társulat részéről a viszontszolgálatot kikötve azon nevezetes előny fejében, melyet az állam a társulatnak nyújt az által, hogy 30 évre lemond azon jogáról, miszerint a pécsbarcsi vasutat visszaválthassa. Ma a helyzet máskép áll, és a szempontok különbözők azoktól, melyek mérvadók voltak a pénzügyi bizottság előtt a szerződés megítélésére 1870-ben. Most a pénzügyi bizottság, és annak véleménye alapján A ház osztályai, ezen törvényjavaslatot elfogadták. Változott a helyzet két irányban: első irányban, hogy akkor bekövetkezett az 1871 és 1872-iki tetemárczius 21. 1873. mes deficit, és bizonyos kilátásba van helyezve, hogy az 1873-ki év első felejs a társulatra semmi esetre jövedelmező nem lesz, és igy ezen év is csökkenteni fogja azon jövedelmi fölösleget, melyből a társulatnak vissza kell térítenie az államtól kapott összeget. Ha tehát ma a társulat 2,750.000 frtot viszszafizet: ugy áll a kérdés, hogy nem fizet kevesebbet annál, amit visszafizetni tartoznék, hanem annál, a mit visszafizetett volna, ma már többet fizet. A pénzügyi bizottság irányadó eszméje 1870-ben az volt, hogy oly szerződés, melyben a szerződő fél azt sem fizeti vissza, aminek visszafizetésére köteles volna, nem fogadható el. Ma a kérdés nem áll igy; mert ma a társulat többet fizet annál vissza, mint amennyit kapott és jövedelmi fölöslegéből visszafizetni tartoznék. A másik szempont, mely szerint ezen szerződés előnyösebb annál, mely a múlt országgyűlés alatt köttetett, és a ház elé terjesztetett az, hogy az állam számára ezen társulat, azon jogról való lemondása fejében, melyet az imént emiitettem, egy előnyt biztosit; azt t. i., hogy a pécs-barcsi vasúton évenkint másfélmillió mázsa kőszenet fog szállítani, s ha nem szállítaná ezen mennyiséget: akkor megtéríti azon szállítmányi bért, amely ebből befolyna. Ezen összeg kitesz körülbelől 90.000 frtot; tehát 90.000 írttal csökkenne azon jövedelmi összeg, melyet az állam a pécs-barcsi vasútnak fizetni tartozik. Ezen két szempont az, melynél fogva a helyzet megváltozott, s amelynélfogva a szerződés elfogadása mellett ma már más okok szólanak, mint két évvel ezelőtt; ezeket tekintetbe véve, a pénzügyi bizottság nevében a szerződést a tisztelt háznak elfogadás végett ajánlom. Csak azt vagyok bátor még hozzátenni, hogy akkor , midőn a társulatot feloldjuk visszafizetési kötelezettsége alól, e két millió 750 ezer frt lefizetése után egyszersmind föloldatik az állam is azon kötelezettség alól, hogy e társulatnak jövedelem-biztosítási összegeket fizessen azon években, midőn nem fogja a tiszta jövedelem kifutni az egy millió 960.000 frtot. Ha pedig azt veszszük, hogy a következő év is oly kedvezőtlen lehet, minő az utolsó három év volt: igen könnyen megtörténhetnék, hogy jövedelem-biztosítás fejében készpénzt is kellene a társulatnak szolgáltatni. A másik, mit a tisztelt ház figyelmébe ajánlok, az, hogy ha azon békók leesnek e társulat működéséről, melyek azt jelenleg meglehetősen korlátozzák : a társulat jövedelme öregbedhetik és ezzel azon jövedelmi adó is, melyet a társulat fizet, s melyből,— tekintve azon törvényjavaslatot, melyet a tisztelt ház tegnap elfogadott, — Magyarországot mintegy 60 százalék fogja illetni. Mindezen szempontokat összevéve, e szerződést ugy a társulatra, mint az államra nézve a mai viszonyok és esélyek közt előnyösnek