Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-114

172 114. országos ülés sőbb biró a fölebbezést konok perlekedésnek vehetné, arra a büntetést kiszabhatja, de hogy már előre rásüssük, decretáljuk a büntetést az által, hogy a fölebbezés kétszeres bélyeggel láttassák el, én ezt igazságosnak részemről egyátalában nem tartom. De van, tisztelt képviselőház, még egy másik ok is, mely elég fontos arra, hogy a tisztelt háznak becses figyelmébe ajánljam. Ha ma rendezett törvénykezésünk lenne, ha meg lehetne bírálni akármelyik értelmes, lelkiismeretes ügyvédnek, bírónak azt, hogy a mi törvényes és igazságos dolog, akkor azt mondanám: nem tartom helytelennek; de a fönforgó körülmények szerint ez indokolható. Törvénykezésünk hézagos,codificatiónk nincs, ugy. hogy nem merem állítani, hogy akármelyik lelkiismeretes ügyvéd vagy bíró, annál kevésbbé törvényt nem tudó fél, meg tudná bírálni, vajon jó lélekkel, anélkül, hogy konok perlekedőnek bélyegeztessék, fölebbezhet-e valamely ítélet ellen, vagy nem? Ott, hol codificalt törvények nincsenek, hol nem tudom azt, hogy vajon jogom két egybehangzó ítélet által megvan-e sértve, vagy nincs, itt ily módon büntetni, még pedig azért, hogy valaki sértett jogát keresi, és a legfőbb törvényszéktől várja Ítéletét: ezt nem tartom igazságosnak, és azért az 5-ik szakasz megszavazásához nem járulok. Kérem tehát, hogy az ő-ik szakaszt kihagyni, vagyis a mostani fönálló rendszert helybenhagyni méltóztassék, melynélfogva a konok perlekedő nem a bélyeg, hanem a perrendtartásban előirt büntetés alá esik. (Helyeslés.) Kerkapoly Károly pénziigymiisisícr: Az én kérésem is az, — de hisz ez kérés nélkül is megtörténik, mivel annak változtatása ez idő szerint nin >s napirenden, — hogy a perrendtartásban a konok perlekedőkre megszabott büntetés tovább is föntartassék, hanem ennek, véleményem szerint, a most kérdésben lévő tárgygyal semmi köze. A tisztelt képviselő ur, fölfogásom szerint, téved, ha azt hiszi, hogy itt büntetés megszabásáról van szó. Hisz ha ez volna az intentio, akkor kimondanék, hogy ha két egybehangzó ítélettől fölebbez valaki és nem kap igazságot: akkor nagyobb büntetés legyen kiszabva, mint volt eddig. Nem arról van itt a szó. Amint nem büntetés az a bélyeg, mely eddig ki volt róva, amint nem büntetés az, mit az első biró ítéletétől appellálónak kell fizetnie : ugy nem büntetésből történik, ha fokozott bélyeg kívántatik attól, aki két egybenhaugzó ítélet ellen is fölebbez, és így háromfoku bíróságot foglalkoztat, három bírónak ad dolgot, míg különben egyet vagy kettőt foglalkoztatna. Történik ez tehát ugyanazon elmélet alapján, amely némi arányt akar hozni a kívánt munka és a teljesített szolgálat között az analógiának némileg továbbvitelével és tekintettel inárczius 19. 1873. az állam szükségleteire, melyeket valahonnan csak mégis kell fedezni. Azt hiszem tehát, nem helytelenül történik, ha némileg fokoztatik a bélyeg ott, hol fokoztatik az igény is az állam orgánumai, a bíróságok irányában. Eszünkben sincs ezt, mint büntetést tractálni; épen ugy nem büntetés ez, mint nem büntetés az eddigi bélyeg, mint nem büntetés az első bíróságtól való fölebbvitelre kiszabott bélyeg. Én részemről tehát indokoltnak tartom a fokozást. Ha nem lennének azon körülmények, melyeket a tisztelt képviselő ur fölhozott, talán a perrendtartásban az illető helyen kimondottuk volna azt, amit kimondottak mások, mit más jól rendezett államokban megengedhetőnek tartottak : hogy két egybenhangzó ítélettől nincs fölebbvitel. De mivel, részben legalább, fönforognak a képviselő ur által érintett körülmények: ezt meggátolni eddigelé közölünk senkinek sem jutott eszébe. Ne méltóztassék tehát ezt büntetésként tekinkinteni és méltóztassanak a szakaszt kegyesen elelfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Lázár Ádám : Ugy látszik, a pénzügyminister ur megfeledkezett indokolásában arról, midőn a bélyegek ily tetemes fölemelésére czélzott, mikor azt mondta: Az állam fokozott szükségletei, különösen pedig a legutóbb szervezett törvénykezés költséges volta és azon körülmény, hogy ezen költségek mérvére a perlekedési szenvedély tetemes befolyással van, sürgősen követeli, hogy az eddigi illetékszabályokon oly változások történjenek, melyek a perlekedési szenvedélynek, s a bíróságok elhalálozásának és azon szükségnek, hogy a bírósági személyzetet egyre szaporítani kelljen, gátot vetni alkalmasak. Nem tudom azon különböztetést fölfogni, melyet a t. pénzügyminister ur az előbb fölállított, hogy t. i. a perlekedési szenvedély egyértelmű lenne a konok perlekedéssel. Azt mondja a tisztelt minister ur, hogy a törvénykezés módosítása nem tartozik ide. De ép oly kevéssé tartozik ide az, hogy a perlekedési szenvedélynek korlátozása végett a bélyegdijakat, melyeket 1868., 1869. és 1870-ben is szükségesnek láttak fölemelni, most megint fölemeljük. De továbbá nem látom át a pénzügyminister urnák azon okoskodását, hogy két egyhangú ítélet elleni fölebbezést kétszer akarjon sújtani. Megengedem, a vagyonos osztály ez által kevésbbé suj tátik; úgyde bizonyára a minister ur sem fogja tagadni, hogy a kevésbbé vagyonos osztály ez által el van zárva az igazság keresésétől, holott a kevésbbé vagyonos osztálynak, legyenek róla meggyőződve, számtalan esetben ép oly fontos perei vannak, melyeknél a két egyhangú ítélettől harmadik folyamodásu birósághoz a fölebbvitel szintúgy jogos. Én , ezt az igazsággal és az állameszmével megegyez-