Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-114
114. országos ülés márczius 19. 1873. 3G3De hiszen ezt a részletes tárgyalás alkalmával kellenék és lehetne elmondani; azonban, tisztelt ház, én átalánosságban az egész törvényjavaslatot elvetni kívánván, a részletekhez hozzá nem szólhatok; ebből a tekintetből bocsásson meg nekem a tisztelt ház, miként most szóljak azon hibáiról, melyeknél fogva alaki tekintetből sem vagyok képes e tőrvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Tisztelt ház! Ezen törvényjavaslatnak tartalma szerint egyszersmind a kereskedési rendszer is meg vau állapítva, mert ott följelentéseket kelletik tenni épen ogy, mint a személyes kereseti adónál tervezve volt, és csakugyan el is fogadtatott. De én a kémkedési, egymás elleni árulkodási, föladási rendszert sem a nemzet természetével, sem a haza köznyugalmával, sem az erkölcsiséggel öszbangzásban levőnek lenni nem tartom. Ezeket, tisztelt ház, óhajtottam kimondani, magára, a törvényjavaslatnak alaki tartalmára nézve; lényegére tekintve pedig: hiszen mit mondjunk hozzá? Előadta itt előttem szólott egyik tisztelt képviselőtársam, hogy ezen bélyegtörvénynek életbeléptetése esetén, ha csekély összegről szóló keresetet — ő épen talán 30 frtot hozott föl, tehát, — hogy ha 30 fríos keresetet akar formálni valaki, azon terheltetések és költségek mellett, melyek most az ideiglenes törvénykezési szabály és ezen bélyegtörvénynek alkalmazása mellett fölmertilendenek, ötször annyira megy a költség, mint a mennyi az egész összeg. — Kiszámította itt, amit utána számítva mindnyájan tudunk, miszerint ugy áll, hogy 30 forintos kereset mellett 165 forintos költségek fordulnak elő. — Az ilyen igazságszolgáltatást, tisztelt ház, amely igazságszolgáltatás mellett, ha valaki valami kis összegért, annyival inkább a nagy összegért, megidéztetik, ilyen terheket viselni kénytelen : nem mondhatjuk az ilyet igazságszolgáltatásnak, hanem az igazság és méltányosság elnyomásának, így tehát, mondom, a lényegét tekintve sem fogadhatom el ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Tarnóczy tisztelt képviselőtársam szavaira óhajtok még feleletet adni, tisztelt ház. (Halljuk!) Ő ugyanis azt állította, hogy az absolut uralkodó kegyenczei által századok óta nem az ország javára, hanem az ország kárára fordíttattak azon adók, amelyek a nemzet által fizettettek. Én, tisztelt ház, szeretném azt tudni, hogy honnan merítette -azt, hogy itten, ebben a hazában, századok ótaabsolut uralkodók voltak? Én, századokig absolut uralkodókat ebben a hazában nem ismerek, én csak azt tudom, hogy 1849 után volt absolut uralom, és 1861-től 1865-ig. De hogy ezen uralkodás századokig tartott volna, azt nem látom át, s ehhez képest azt, hogy a nemzet által kezeibe juttatott pénzeket az absolut uralkodó nem a nemzet javára, hanem kárára fordította volna, nem tudom, honnan merítette. Előttem ezen állítás újság. Egyébiránt, tisztelt ház, az az aggodalom, hogy absolut uralkodó által nem ez ország javára, hanem a nemzet kárára és elnyomására fordittatik azon pénz, mely adó utján behajtatik, nem egészen alap nélküli, mert fájdalom, ma is abban a hínárban evezünk, most is azon helyzetben nyögünk, amiben századokig ugyan nem voltunk, mert 1848-ig és 1849-ik év aug.haváig sem fordíthattaabsolnturalkodó a nemzet pénzeit a haza kárára es romlására. Mi volt akkor? 1848-ig a nemzetnek minden adója kitett összesen 4,395.000 forintot. Ezen 4,395.000 írtból a katonaságnak szükségletei is fedeztettek. Azt mondja a tisztelt képviselő ur ? hogy azelőtt idegenek rendelkeztek a katonaság fölött. Én erre azt mondom : ez nem áll; mert 1848-ban a törvényhozás szavazta meg, ha ujonczra volt szüksége a fejedelemnek, a királynak. Hogy mennyi adót kajjjon a király, azt az ország határozta meg, s hogy azon kicsinység hová fordíttatott, már előbb volt szerencsém említeni; mert azon 4,3 95.000 írt a jelenlegi 300,000.000 ítboz képest, ámbár ez nincsen egészen a költségvetésben, kicsinység. Nem állítom ugyan, hogy a jelenlegi adók összege épen 300 miíiió, de ha összeadjuk az 1873-iki tényleges kiadásokat azon összegekkel, amelyek a póthitel utján kívántatnak, ez a 300 milliót nagyon megközelíti. Tisztelt ház! Én azt, hogy absolut uralkodó által a nemzet pénze minden ellenőrzés nélkül az ország kárára, nem pedig javára, és oda fordíttatott volna, ahová neki tetszett: el nem ismerem. Ez nem áll, és nem ugy van. Ellenőre volt a törvényhozás, de egyszersmind ellenőre volt a kormányszék, amely szinte törvény által léptettetett életbe, melynek, s különösen a helytartótanácsnak és magának a kanczelláriának, az ország javára történendő fölügyelet törvényileg kötelességévé volt téve, s ezt gyakorolták is. Azt is mondja a tisztelt képviselő ur, hogy mivel jelenleg ott állunk hogy majdnem mindent a kormánytól követelünk, várunk, hogy a kormány fedezze a nép minden szükségletét: szükséges, hogy a kormány rendelkezése és kezelése alá elegendő pénzt is szolgáltassunk, melyből ezen szükségleteket fedezni képes legyen. Igaz, hogy azo pénzekből, melyek adóképen, mint az ország jövedelmei, kezezeink közé jönnek, a közigazgatás és egyéb költségeket kell fedeznünk; de épen az a baj, hogy ezen, közvetlen az ország javára szolgáló kiadások semmi arányban sem állnak azokkal, miket az országon kivül idegen czélokra fordítunk. Nem akarok közjogi kérdéseket szőnyegre hozni; de nem hagyhatom említés nélkül azt, hogy ott oi *
