Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-113
113. országos ülés márezius IS. 1873. 145 zett államban a rendes kiadásokat, a rendes bevételekből fedezninélkülözhetlenül szükséges j avaslatként fölhivandónak vélte a tisztelt penzügyminister urat, hogy az 18 7 5. évre kitüntetett hiányt bizonyos adónemek fölemelésével igyekezzék fedezni. A penzügyminister ur sietett is ez irányban négy rendbeli törvényjavaslatot a ház asztalára letenni, melyeknek egyike a jelenleg szőnyegen lévő bélyeg és illeték módosítási, és illetőleg fölemelési törvényjavaslat. A pénzügyi bizottság azon nézetében, hogy a rendes kiadásokat a rendes bevételekből szükséges fedezni, én részemről teljesen osztozom; de nem oszthatom a budget egyensúlyozására ajánlott adófölemelési javaslati módozatot. Mert nézetem szerint bármely adónemnek fölemelése csak akkor igazságos és helyén lévő, há nincs más nt a rendes budgetet egyensúlyozhatni. Ha a mi kormányzási rendszerünk átalában és pénzügyi rendszerünk különösen akkint volna szervezve és kezelve, hogy ennél jobbat, czélszerübbet és olcsóbbat előteremteni, és fölállítani nem volnánk képesek; ha az adónemek arányosak, igazságosak és méltányosak lennének, és azok némelyike a földmüvelés és ipar fejlesztését nem gátolnák; ha szóval az adónemek ugy az állam, mint az egyesek igényeit minden irányban biztosítanák, és kielégitnék : az esetben én részemről bármely adónemnek fölemelését igen szívesen megszavaznám. A tisztelt pénzügyi bizottság, pénzügyi rendszerünket nem is érintvén, följogosit föltételeznem azt, hogy a rendszert és pénzügyi politikánkat helyesnek és jónak találja. A pénzügyi bizottságnak e nézete nézetemmel merő ellentétben áll. Hacsak egy kevéssé figyelembe vette , és ítészét alá vette volna pénzügyi rendszerünket, és e rendszer kezelésének számos milliókra menő összegét, bizonyára nem adófölemelést, hanem a pénzügyi és illetőleg kezelési rendszer rögtöni átalakítását ajánlotta volna. Ez az egyetlen mód a rendes budget egyensulyozhatására, a nélkül, hogy bármely adónemnek fölemelése szükségeltetnék. Annyival kevésbbé ajánlotta volna a bélyeg és illetékek fölemelését; mert ez már azon fokon áll, hogy nagyobbra fokozása majdnem lehetetlen, és ha csakugyan eszközöltetnék, ez valóban csakis az igazságkeresésnek és az egyesek érdekének meggátolásával eszközöltetnék. Ha már nélkülözhetetlenül szükséges a bélyeg és illetékekből befolyt jövedelmeket az állam javára fokozni: akkor nem a bélyeg és illeték átalános fölemelését, hanem a már meglévő bélyegtörvény arányosítását kellett volna czélba venni, és ezt anynyival inkább lehet megkívánni; mert én nagyon méltányosnak és igazságosnak tartom, hogy minden olyan törvény, a mely bizonyos terhet ró a népre, hogy ezen teher a lehetőségig igazságosan, és arányosan osztassék föl. KÍJPY. H. NAPLÓ 18~. VI. KÖTET. Bélyegtörvényeink, különösen a peres ügyeknél bizonyos összegig, oly aránytalanok és nagyok, hogy különösen a kisebb ügyeknél fizetendő bélyeg- és illeték-dijak nagysága a kereseti összeget majdnem felülhaladja. Támogatná ezen nézetemet a perek statistikája, ha ilyennel bírnánk a perek különböző nemeit illetőleg. Habár a bélyegfokozás átmeneti intézkedésként csak ideiglenes tartamú, mégis azon nagyszerű mérvben, melyben a fokozás czéloztatik, nem engedi meg ezen törvényt helyeselhetnem; mert azon arány a jelenlegi fokozással szemben körülhelől 70°/ ü-ot tesz, különösen a beadványoknál és peresügyeknél. Ezen törvény, azon arányhoz képest, ha igaz az, hogy nincs több mint 8,500.000 írt deficit, épen ezen arány már maga elegendő volna arra, hogy az 1873-iki hiányt teljesen fedezhesse, föltéve, hogy a fokozás daczára ugyanazon mérvben fogyasztatnék a bélyeg, mint most, a mit én részemről kétségbe merek vonni; mert a bélyeg túlságos fokozása gátolni fogja a fogyasztást és mintegy ösztönözni fogja a perlekedőket a bélyeg-törvény kijátszására, a mint ez, sajnosán, már eddig is történik. Ez egyik indoka annak, hogy én a beterjesztett törvényjavaslatot nem helyeselhetem; annyival kevésbbé helyeselhetem, mert, hibár ezen beterjesztett törvényjavaslat el is fogadtatnék, sehol sem látom jelenlegi pénzügyi politikánk és pénzügyi rendszerünkben azon megnyugtató biztosítékot, hogy bizonyos adónemek fokozása által ugy a jelen évi, mint a jövő évekre beterjesztendő budgetek egyensúlyozva lennének vagy lehetnének. Igen jól tudom, hogy midőn valamely intézkedés czélba vétetik, nem elég arra azt mondani, hogy ezen intézkedés rósz, szükséges, hogy annak helyébe egy más ajánítassék. Ha meg méltóztatik engedni, ez irányban, néhány szóval bátor leszek előterjeszteni nézeteimet. Hogy nálunk a rendes budget nem egyensúlyos: én részemről annak okát rósz, ezélszerütlen pénzügyi rendszerünkben, annak rósz kezelésében, aránytalan és czélszerütlen adónemeinkben találom. Pénzügyi rendszerünket illetőleg, a mi kormányunk a lehető legnagyobb ellentétben áll. Még 18bl-ben egy képviselő, az akkori képviselőházban, határozottan nemcsak állította, hanem alaposan be is bizonyította, hogy az osztrák kormány által behozott és fölállított pénzüg}d rendszer nemcsak drága, hanem hogy ez az országot végkép tönkre is juttatja. És mégis ugyanazon képviselő, midőn 1867-ben ministeri tárczát nyert, az általa kárhoztatott rendszert nemcsak egészben elsajátította, hanem azt a már meglevő rósz alapon még bővebben kifejlesztette. Ugyanazon rendszert követi a jelenlegi tisztelt penzügyminister ur is, s az adónemek fokozásával ezen átalánosan rosznak elismert rendszert még bővebben ki is fejleszti. Hogy ily rendszer az 19
