Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-109

109. országos ülés márczius 10. 1S73. 5 togy a tárgyalások bizonyos mérvig be legyenek fejezve. Ez az oka annak, hogy mindeddig nem válaszoltam. Most válaszolok. A kérdés első pontja az: „ való-e, hogy az erdélyi vas-, réz- és kőszénbányák eladóvá tétettek a frankó-magyar banknak, vagy más consortiumnak 6 millió forintért?" Nem való, nem tétettek eladóvá; hanem igenis való az, hogy szerződés köttetett ezekre vonatkozólag oly czélból, hogy itt nagyobbmérvü befektetés eszközöltetvén, részint a vasérez kibányászása, részint annak földolgozása, részint a szénnek nagyobbmérvü termelése lehetővé váljék, és pedig anélkül, hogy mindazon nagyobbmérvü befektetéseket, melyek azzal egybefüggenek, az állam a magáéból legyen kénytelen eszközölni anélkül, hogy az administratio és nemcsak az administratio, de a manipulationak is aprólékos gondjai az államkormányra nehezedjenek, az állam bureauiból vezettessenek, amit sajnos tapasztalataim után előnyösnek én legalább nem mondhatok. (Helyeslés.) Egyébiránt egy másik oka, amiért az interpellatiora. későbben feleltem : az is, mert én megvallom, az ilyen tárgyat nem tartom alkalmasnak, hogy egy interpellatiora adott felelettel elüttessék nlykép, hogy csak a kérdést intézett képviselőnek van joga észrevételt tenni, azután senki másnak hozzá szólani joga nincs. Ezen kérdés megvitatását, megvilágítását sokkal alkalmasabbnak tartom a költségvetési előirányzat illetékes pontjánál, ahol a képviselőház minden tagja a discussiohan résztvehet, ha nem volna kellőleg fölvilágosítva; nem pedig csak a kérdő képviselő. Azért halasztottam a választ szándékosan azon időre, mikor a kérdéses dologgal tisztába jöhetünk, mert ez a czél, nem pedig az, hogy a minister válasza és a kérdő képviselő fölszólalásából a dolog akár erre, akár arra elüttessék. (Helyeslés.) Hogy : „ kikérdeztem-e a kolozsvári bányászati igazgatóságot, mint competens közeget, a nagymérvű vásár előnyössége vagy hátránya iránt", arra nézve azt felelem, hogy miután vásár nem forog fön, tehát annak sem előnyei, sem hátrányai iránt nem kellett kérdést tennem. Egyébiránt a kolozsvári igazgatóságot nem kérdeztem meg; mert részemről legutoljára mennék azon igazgatósághoz, melynek, ugy szólván, léte függ attól, hogy az állam saját kezelésében tartja-e azon bányászatot vagy nem, (Helyeslés) és azt hiszem, ez a legutolsó fórum, melyhez ezen tárgyban kérdést intéznék. (Helyeslés.) Végre kérdi a képviselő ur: szándékozom-e ezen nagymérvű vásár megkötése előtt vagy egyidejűleg, a kolozsvári bányászati igazgatóságnak erre vonatkozó tüzetes véleményét a ház asztalára letenni? Nagyon természetes, hogy a mondott oknál fogva nem szándékozom; de igenis, ha kívántatik, kész vagyok mindazon actákat, melyekben ezen dolog mibenállása minden részletében teljesen megvilágittatik, a ház asztalára letenni; annyival inkább kész vagyok erre, mert a vonatkozó szerződést a törvényhozás jóváhagyásának föntartása mellett kötöttem. Épen mivel e dolog igen fontos, és minden körülmény nagy megfontolást igényel: talán a pénzügyi bizottsághoz lehetne az ide vonatkozó szerződést utasitani, hogy annak véleményével tétessék ide, mikor az első pont a költségvetés tárgyalásánál előjön. A költségvetésben ugyanis kétféleképen fordul elő ezen ügy; először az által, hogy a szükséglet rovataiban ezen bányákra ezen évre semmi sincs előirányozva; mert azt gondoltam, hogy a szerződés megkötése folytán azok társulati kézbe kerülnek, s igy kiadásra már nem lesz ott szükség. Másodszor előfordulnak a fedezet rovatában, miután a zsilvölgyi bányákba történt befektetések refundálásából jelentékeny bevétellink lesz azon hiány fedezésére, melyet ugyanily adótörvénynek czélba vett módosításával még ez évben nem vélem eszközölhetni. Ez válaszom az interpellatiora. Buda Sándor S A t, minister ur által adott válaszszal nem vagyok megelégedve, mert a t. minister ur azt mondta, hogy azért nem adott eddig feleletet, mert meg akarta várni a költségvetés együttes tárgyalását. Ezt megmondhatta volna a t. minister ur ezelőtt is. és megnyugtathatott volna engemet. Ami pedig a tárgyat illeti: örömmel veszem tudomásul a t. minister urnák azon nyilatkozatát, hogy örökre el nem idegenittetnek e vagyonok; de másrészről ugy vagyok értesülve, hogy az örökös eladással e haszonbér csaknem egyforma, mert én azt hallottam, hogy 50 évre haszonbérbe adta, ami annyi, mintha eladta volna. (Zaj.) Különben föntartom jogomat, hogy annak idején tüzetesen hozzászóljak. Elnök : Tudomásul veszi a t. ház a választ ? (Igenl) Tehát tudomásul vétetik. Luksics Bódog : Három rendbeli törvényjavaslatot vagyok bátor a t. ház asztalára letenni. Az első az italmérésről szól, ezt a múlt országgyűlésen már beadtam volt, most megújítom. A második a tulajdonjogok gyakorlását gátló vagy korlátozó örökösödési jogviszonyok megszüntetéséről szól. A harmadik az országgyűlési képviselők napi dijáról intézkedik. Ezeket ajánlom a t. háznak kinyomatás és további intézkedés végett. Elnök í A benyújtott törvényjavaslatok ki fognak nyomatni, szétosztatni s fölvételök iránt a t. ház intézkedni fog. Pauler Tivadar igazságügyminister s Gyulay Sámuel kérvényét van szeren-