Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-112
114 112. országos ülés márezius 17. 1873. épen ezen balhiedelem, ha csakugyan, mint én hiszem, helyt foglalna a világ közvéleményében; helyet foglalna pedig a rósz akarat által is támogatva. Magán ember, ha eladja jószágai egy részét, vagy kölcsönöket vesz fel, nem rontja meg hitelét, ha a fölvett kölcsönöket, eladott jószágának árát, vagy más jószágok vételére, vagy javainak beruházására fordítja; de tönkreteszi tökéletesen hitelét, ha háztartása rendes költségeinek fedezésére kezdi eladni jószágait, vagy vesz föl kölcsönöket. Ez áll, t. ház, az államra nézve is. Én tökéletesen hiszem, hogy csakugyan semmi inkább, semmi annyira meg nem ronthatná államunknak már megingatott hitelét, melyre oly nagy szükségünk van, mintha a kérdéses törvényjavaslatoknak, miután azok már be vannak terjesztve, elvetése azon balhiedelemre szolgáltatna okot, és alkalmat, hogy mi továbbá is azon az utón akarunk haladni, amelyen eddig haladtunk és hogy nem jövedelmeinkből, hanem folyvást tőkénkből akarjuk rendes költségeinket fedezni; mig viszont teljesen meg vagyok győződve, hogy hitelünk megszilárdítására legegyenesebben az vezet, ha az egész világ meg lesz arról győződve, ha az egész világnak tudomása lesz arról, hogy mi sok pénzt veszünk kölcsön, de beruházásokra fordítjuk; hogy sokat költünk beiigazgatásunkra, mert javítani akarjuk, de ha beruházásainkra kölcsönöket veszünk is föl, saját államháztartásunk költségeit saját emberségünkből akarjuk és képesek is vagyunk fedezni (Helyeslés.) Mondhatnék még többet azokra, amik e tárgyban itt előadattak. Én azonban, mint említem, csupán szavazatomnak indokolására voltam bátor fölszólalni, s azért még csak egyet említek meg. Én azt hiszem, t. ház, ha mi ezúttal az állam rendes költségvetésének hiányát, részben legalább, rendes jövedelmeink fokozásával nem fedeznők, hanem ismét akár kölcsön utján, akár az államjavak eladása utján szerzett összegekkel fedeznők: megerősítenék polgártársaink keblében azon balhiedelmet, hogy egy nagy, egy alkotmányos államnak háztartása adók, súlyos adók fizetése nélkül föntartható. Nem történhetik ez meg Európaszerte sehol. Nekünk ezen hiedelmet ki kell irtani polgártársaink kebeléből. Nehéz föladat ez; de meg kell tennünk előbb-utóbb, ha azt akarjuk, hogy Magyarország állam maradjon, állam maradhasson. (Helyeslés.) Én, t. ház, bizom a magyar nemzet józan gondolkozása módjában; hiszem, hogy e hazának minden polcára be fogja látni, hogy valamint saját szerény háztartásának költségeit aránylag súlyos kiadások nélkül nem fedezheti, ugy az állam is saját nagy háztartását csak nagy költségekkel képes föntartani. Én meg vagyok győződve, hogy az illetők, tapasztaláson okulva, befogják látni, hogy azon adófölemelés, amely most terveztetik, amellett, hogy elkerülhetlenül szükséges, nem oly súlyos, mint első tekintetre látszik, s meg vagyok arról is győződve, bizván a magyar nemzet hazafiságába, hogy polgártársaink belátandják azt, hogy e hazát nemcsak vér-, hanem pénzáldozattal is fon kell tartani, és megvédeni. Én, mint mondám, a ház asztalán fekvő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk tetszés.) Mukits Ernő : Tisztelt ház ! Előre ígérem, hogy igen rövid leszek, és azon rövidséggel fogok élni, melylyel eddigelé fölszólalásaim alkalmával mindig élni szoktam. Csakis azért szólalok föl, hogy saját egyéni meggyőződésemnek adjak kifejezést, s igazoljam azon álláspontot, melyet elfoglalok egyátalában szemben minden adófölemeléssel, kiválóan pedig a kérdéses törvényjavaslattal. (Halljuk! bal felől.) Én nem tartozom azon képviselők közé, ha volnának olyanok, kik választóik irányában bármely szin alatt annyira lekötelezvék, hogv ne merjem egyéni meggyőződésemet nyíltan és függetlenül nyilvánítani. Én választóimnak igenis tettem egy ígéretet, hogy t. i érdekeiket önzetlenül és hiven fogom képviselni, kapcsolatosan a haza érdekével, s én teljesen osztozom Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur azon múltkori nyilatkozatában, mely szerint ő kész az adót fölemelni akkor, hogy ha szükséges, hogy ha a hon java megkivánja. Ezt elismerem, és ez kötelessége minden képviselőnek ; de más részt kötelessége egyszersmind a képviselőnek ellenőrizni, s akadályozni minden oly intézkedést, pénzmüveietet. melyek következményei eleintén talán még tűrhetők, később azonban már nyomasztók, végre pedig elviselhetlenekké válnak. Tisztelt ház! Vannak többen, és — ma is egy tisztelt képviselő ur a túlsó oldalon ezen véleményben volt, a mire Vidliczkay képviselőtársam is reflectált, — a kik azt állítják, hogy ha egyszer a törvényhozás a költségvetést elfogadta, annak kiadási tételeit megszavazta: természetes következménye az, hogy a fedezetről is kell gondoskodni; ezt pedig máskép elérni nem lehet, csakis adófölemeléssel. Megengedem, hogy utólagosan ily nyomasztó következményt kellett elfogadni; más részt azonban kérdem, vajon helyesen járt-e el a kormány akkor, midőn oly költségvetést terjesztett be, melyet az ország pénzügye meg nem bir, és melynek kiadási tételeit az ország nem képes fedezni ? Csekély véleményem szerint államháztartásunk kiadásai és bevételei közt az öszhangzás, és teljes harmónia csak ugy érhető el, hogy ha kiadásainkat arányosítjuk bevételeinkhez, éa nem megfordítva.
