Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-112

112. országos ülés márczius 17. 1873. 105 Megvolt ennek oka azon időben, midőn a fe­jedelmet az egész állam teljhatalmú urának nézték, kinek engedelme nélkül még élni és keresetet űzni sem volt szabad; megfizették tehát neki ezen kegyes engedelmet. Ez volt a fejadónak jogczime Európá­ban századokon át, ez a jogczime ma még a keleti országokban. Mi, hála Istennek. íul vagyunk ezen államszervezeten. Megfizetjük — mint mondám — keresetünk után járó adónkat az egyenes adók kü­lönféle nevezetei alatt; hozzájárulunk ezenkívül az állam költségeihez a közvetett adók, jövedékek, bé­lyeg és illetékek megnevezése alatt. Ezentúl a sze­mélyes kereseti adó nem más, mint az elavult, föltétlen alattvalóság bélyegét magán viselő, a kor­szerű iránynyal homlokegyenest ellenkező intézmény, mely ezen alakban csak minálunk és Trans-Lajthá­niában létezik ma. Igaz ugyan, tisztelt ház, hogy nem ennek megteremtéséről, nem ennek behozataláról van szó, jól tudom én is; magam is hozzájárul­tam már két-három izben ezen törvény meghosz­szabbitásához; de föntartottuk és föntartjuk a Bach­rendszer ezen kedves hagyatékát, mint eltűrjük ideiglenesen ezen szomorú emlékezetű rendszer. sok más hasonnemü áldásait. De midőn a kormány ki­vánatának engedve, mi ezen törvényt gyökeresen át­alakítják, akkor a magyar törvényhozás bélyegét rá­sütjük, megadjuk neki törvénykönyveinkben az indi­genatust. Ez egészen más; én legalább részemről nem akarnék hozzá járulni azon megszégyenítő cse­lekményhez az ujabb alkotmányosság hat évi fön­állása után, hogy a törvényhozó-testület ily képtelen anachronismussal kezdje meg adó-reformálási tevé­kenységét. És ha még javítás volna! ha az ho­zatnék javaslatba, hogy ezen adótörvény képtelen­ségeit, igazságtalanságait valamiképen javítsuk ! El­lenkezőleg megnehezítésről, adófölemelésről van szó. Elismeri az igen tisztelt pénzügyminister ur, elismeri a pénzügyi bizottság, hogy csak ez tervez­tetik, hogy ez egyedüli indoka az előterjesztésnek. Szívesen elismerem, hogy a pénzügyi bizottság lényegesen javított a minister ur előterjesztésén, de ami a fölemelésekből, a megnehezítésekből fönma­rad, elegendő arra, hogy a, törvényjavaslatot minden szabadelvű ember előtt elfogadhatlanná tegye. Kern akarom újra fölolvasni, mindenki meg­tette az összehasonlításokat a régi és ujabb tételek között és meggyőződött arról, hogy főkép a mun­kásokra, cselédekre, napszámosokra nézve a tételek majd ötven, majd száz, majd 150°/ 0-kal fölemeltet­nek az ujabb törvény által. Tisztelt ház! amíg kétszer kettő négy marad, ezen különbség a régi és uj tételek közt soha nem jelezhet mást, mint adófölemelést. Tudom ugyan, hagy a nagyon tisz­telt pénzügyminister ur — és talán ezt jegyezte föl magának e perczben — más helyen bizonyos össze­KÉPV. H. NATLÓ 18;?. VI. KÖTET. állításokat közölt és utána közölte több itteni lap, mely összeállítások szerint beállhatnak oly es­hetőségek, ahol az adózók járuléka vagy csak igen csekély mértékben emelkedik, vagy még alacsonyabb lesz, mint a mostani tételek mellett. Eltekintve at­tól, hogy a nagyon tisztelt pénzügyminister ur maga ezen eshetőségeket csak bizonyos iparos- és bizonyos birtokosokra tudta kiszámitani: összeállításainak még azon hibája is van, hogy kizárólagosan soktagu családokra alkalmazhatók; azaz, minthogy az uj törvényjavaslat bizonyos adózókra nézve a család­tagok után járó fizetést leebb szállítja, ennek kö­vetkeztében minél nagyobb a családtagok száma, annál inkább kiegyenlittetik a fölemelés, mely a családfő után fizetendő adóban életbe léptetett. Itt például — és ez a t. minister ur kiszámítása — a nőtlen munkás falun fizet56krajczárt, fog fizetni e törvény után 1 forintot, tehát a különbség 44 kr. Gyermek után fizet ma 56 krt szintén, de fizetni fog ezentúl csak 50 krt, tehát vesztesége 6 krral leebb száll és minél több gyermeke lesz, annál na­gyobb mérvben csökken vesztesége. Megvallom, hogy én reám szintén bizo­nyos hatást tett első perczben a tisztelt minister ur számítása ; mert azt sejtem, hogy titkos szándéka is van e törvényjavaslatnál. (Derültség.) Tudjuk mindnyájan, hogy Magyarországnak egyik legérzé­kenyebb baja a munkás erő hiánya, és hogy ezen hiány onnan ered, hogy a népesség nálunk lassab­ban szaporodik, mint Európa bármelyik államában ; a minister hihetőleg elő akarja segíteni a szaporo­dást (Élénk derültség) az által, hogy kilátásba he­lyezi a népnek azt: hogy minél több gyermeke lesz a családnak, annál kisebb lesz aránylagosan fejadója. Ez valóban igen szép czél, és ha eléri a pénzügy­minister, akkor bizonyosan lesz neki azon nagy di­csősége, hogy soha nagyobb czél ilyen csekély eszközökkel el nem éretett; (Derültség) hanem ha reményli annak sikerét, nagyon kell sajnálnom, hogy a városi népességre nem méltóztatott kiterjeszteni ezen leleményes fölbátoritást. Mi a városokat illeti, itt a fölemelés átalános és absolut; nincs mód menekülni tőle; mert minden uj családtaggal még nagyobbá lesz a tulterheltetés. így például a városban a napszámos fizet malfrtG9krt, fizetni fog az uj törvény szerint 2 frtot. Minden gyermek után fizet ma 85 krt, fizetni fog 1 frtot, Tehát minél több lesz a gyermek, annál nagyobb lesz az uj teher, és így meg van akadályozva a minister urnák min­den jóakaratú szándéka. Ha hét tagból áll a mun­kás családja a városban, azaz : a férjből, nőből és öt gyermekből, fizet ma 5 írt 94 krt, az uj tör­vény szerint pedig fizetend 9 frtot. Tisztelt ház ! Azt mondják, a fölemelés olyan, hogy azt mindenki elviselheti: 9 frt egy munkásnál a fővárosban, annál inkább más kis városban, nem 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom