Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-112

112. országos ülés márczius 17. 1873. 101 A földniivelés, ipar és kereskedés csak akkor fog virágzásnak indulhatni, ha egyéb létező akadályok elhárítása mellett egyszersmind bizonyos, ezélszerü szabályokhoz kötött szabad bankrendszer fog életbe léphetni. Az ausztriai birodalomban a bankmonopolium ellen szól a tapasztalás; az ellen szólanak az anyagi, közgazdasági, sőt nevezetes politikai érdekek is. Csak a bank kizáró szabadalmának megszüntetése után lehetnek a birodalom népei oly calamitás ellen biztosítva, mely már tizenhét éve minden érdek tetemes sérelmeivel folyton uralkodik, a melynek gyökeres megszüntetésére bármily áldozatok hozassanak is a valuta helyreállítása végett, bármily közeinek lássék is az időpont, midőn a parancsolt elfogadási! papírpénzt érczpénz forgalom váltja föl: egészséges érczpénzforgalom, mindaddig, míg csupán egy jegybank lesz, tökéletesen és minden eshetőség között biztosítottnak nem mondható. A bankmonopolium ellen nyilatkozott ez oknál fogva már az 1843-iki országgyűlés kereskedelmi választmánya. Ez ellen nyilatkoztak hazánk kitűnőbb nemzetgazdasági tekintélyei." Ezen két jobboldali tekintély, a kik a bécsi jegybankmonopolium és Magyarország érdekéről ekként nyilatkoztak: Lónyay Menyhért gr. és Csengery Antal. A mit fölolvastam — ezen véleményök — foglaltatik a .Budapesti Szemle' 1865-ik évi folyamának 6-ik füzetében. Ami Lónyay Menyhért gróf képviselőtársunkat illeti, igaz, hogy az ő eljárása mint magyar pénzügyministeré talán nem egyezik össze itt foglalt programmjával; egyébiránt én még mindig kecsegtetem magamat azon reménynyel. hogy igen tisztelt képviselőtársunk, miután most nem minister, bizonyos franczia közmondás szerint vissza fog térni legelső szerelméhez: on revient tojours á ses premiers amours. (Derültség.) A dolog másik oldala: a negatív mysterium. Ha olyasmit fognék mondani, a mi nem áll, azt hiszem, hogy a jelenlevő pénzügyminister ur engem azonnal meg fog czáfolni; kijelentem egyébiránt, hogy én nem tartom magam oly fontos személynek, hogy a minister ur engem czáfolgasson, csak arra kérem, hogy a dolog érdekében szólaljon föl, — személyemet hagyja ki a játékból. A 'negatív mysterium következő két tételből áll, először: Magyarországnak nem szabad önálló bankrendszerének lennie; másodszor: a magyar ministeriumnak és a magyar pénzügyministernek nem szabad ezt bevallani. — Ez tán kissé erős kifejezés, erős állítás, tisztelt ház; én nem fogom azt magamból kifejteni, noha hivatkozhatnánk a kétségtelen tényekre, mert ha a ministerium gondolata szerint kell valaminek lenni a nemzeti bankból, csakugyan kellett volna e tekintetben valami lépésnek történnie, holott pedig nem történt semmi: hanem ezen negatív mysterium titkának felvilágosítására, miképen azelőtt hivatkoztam jobboldali tekintélyekre, most hivatkozni fogok osztrák forrásokra. (Halljukl) Tisztelt ház, ott a hol a szabadságnak megvannak legalább bizonyos formái, a hol a vitatkozás legalább bizonyos terjedelemben, mint nálunk, szabad, — ily titkos dolgokat nem szoktak a kormányok kimondani, ezeket legfölebb csak a combináló ész vonhatja el a tényekből, s csak igy jöhet azok tudomására. Hogy minő a gondolkozás a bankügyről a Lajthán tul, legyen szabad egy osztrák tekintélyre, kit meg is fogok nevezni, hivatkoznom. (Halijuk! Halljuk!) Méltóztassanak előadására figyelni. (Halljuk hát!) Combináiva előadását a kétségbevonhatian tényekkel, ugy fogjuk találni, hogy azon osztrák tekintély a helyzetet jól fogta föl, és hogy az intéző bécsi kormány politikája csakugyan olyan, mint a hogy az uralkodó érdeket ezen tekintély formulázza. A lajthántuli nézeteket a bankügyben, különösen Magyarország irányában — ezen érintettem tekintély a következőleg fejezi ki: (Halljuk Mii) Nem olvasom föl az eredeti német szöveget, bár itt van, hanem fölolvasom azt magyar fordításban, de ha kívánni méltóztatnak, föl fogom olvasni németül is. Az emíitettem mysterium a következő: ,A tannak, az osztrák császári birodalmat képező királyságok és tartományok történelmi és politikai személyiségéről a bankügy terén is, visszahatása van az Austriában eddig uralkodó központi bankrendszer, s különösen a papírpénz és bankjegy kibocsátása, központosítása ellen. Ha a tartományi bankok rendszerének lennének is nemzetgazdasági tekintetben előnyei a központi bankrendszer fölött — melyekkel pedig az nem bir — és ha a valuta kérdése tartományi bankok fölállítása által könnyebben és a financiákra nézve kevesebb áldozattal oldathatnék is meg •— a mit szintén nem lehet elismerni, — Austriában. s különösen annak mostani helyzetében, a legfontosabb politikai természetű okok szólnának, t. i. a tartományi vagy országos bankok rendszere ellen. Valóban, ha arról volna szó, az osztrák birodalom egyes részei és az osztrák állam különböző nemzetiségei centrifugai törekvéseit egy, a monarchia fönállására veszélyes módon még támogatni: ugy az; országos bankok behozatala erre nagyon hathatós eszköz lenne. Ezen tekintetben az egyes országos bankokaz egyes provinciáknak eszköz gyanánt (Handhabe) szolgálnak separatisticus czéljaikra, és ezen bankok sokkal aggasztóbbak lennének, mint a legtökéletesebb jegybankszabadság. Világos, hogy az osztrák kormány ezen álláspontra soha rá nem állhat. Ellenben egy központi jegybank soha sem