Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-112
112. országos ülés márczius 17- 1873. 09 22%-át volt kénytelen személykereseti adó fejében fizetni. Már most az előttünk fekvő javaslat sokkal igazságosabb lesz ; mert megszünteti lefelé azon roppant nagy terhet, és pedig nem valami igazságtalanság árán; hanem azon sarkalatos igazság alapján, hogy kiterjeszti fölfelé is azon adót, mely eddig 525 frtnál megállott. Én tehát elfogadom ezen adótörvényjavaslatot nemcsak azért, mert szükségesnek látom, a mennyinyiben a már megszavazott ház- és jövedelemadótörvényekkel, ugy a még bátralévő bélyeg- és illetékadó törvényjavaslattal párhuzamosan ugyan, de első sorban és legnagyobb részben ez van hivatva a deficit íödözésére; elfogadom nemcsak ezért, hanem azért is : mert jobbnak, igazságosabbnak tartom az eddiginél. Kijelentem még azt, hogy a menynyiben a deficit ez adótörvényjavaslatok által egészben nem födöztethetnék, a mint. csakugyan nem födöztethetik, szívesen hozzájárulok a netalán akár a kormány, akár egyes képviselők által indítványba [hozandó fényűzési adókhoz. Ezek után a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául elíogadom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Vidliczkay József: Szem előtt tartva, t. ház, a parlamenti szokásokat, szem előtt tartva továbbá a parlamenti tanácskozások természetét, tán mindenekelőtt észrevételt kellene tennem a ház előttem szólott igen t. tagjának közelebbi előadására. Sajnálom azonban, hogy ezt csak igen kis részben tehetem, a mennyiben tőle távol esvén, előadását nem egészben, csak kevéssé voltam képes fölfogni. Az előttem szóló t, képviselő ur, -— ugy vettem ki beszédéből, — nagyon hangsúlyozta, miképen azon körülmény, hogy a költségvetés már meg van szavazva, és a ház azt már elfogadta, magában foglalja annak szükségességét, hogy gondoskodni kelletvén a födözetről, az előttünk fekvő törvényjavaslatokat is elfogadjuk. Megvallom, t, ház, hogy ezen logikát nem tartom helyesnek. Hogy a költségeket elfogadta a t. ház, ebből még nem következik először: sem az, hogy helyeselnünk kellene azon közgazdászat! és pénzügyi status quot és azon polikát, melynek a deficit, — minek fizetéséről itt szó van, — következése; de nem következik másodszor az sem, hogy épen ezen javaslatokat kellene elfogadni ; mert hiszen, ha ez expediens akar lenni, gondaiható más expediens is. Ezeket előre bocsátva, méltóztassék megengedni a t. ház, hogy mindenekelőtt constataljam először azon tért, melyen a tanácskozás áll, és constataljam továbbá azon térnek s a folyamatban levő tanácskozásnak határait. Én e határon nem kívánok íuJ menni, de engedje meg nekem a t. ház, hogy ezen a téren és ezen határok közt teljes szabadsággal mozoghassak. A tér, t. ház, melyen a tanácskozás áll, — hogy ugy fejezzem ki magamat, — kettős. Előttünk fekszik először: a személyes-kereseti adóról szóló törvényjavaslat; szólni kell tehát közvetlenül magáról ezen törvényjavaslatról. De az előttünk fekvő törvényjavaslat ugy fekszik előttünk, mint a deficit lehető elenyésztetésének egyik expediense ; nézetem szerint tehát szólni kell magáról azon helyzetről is, melyből a deficit keletkezett, és szólni kell azon átalános politikáról is, amely ezen helyzetet megteremtette és fentartja. Nézetem szerint, csak ugy lesz kellőleg megvitatva a dolog, és e tekintetben bátor vagyok hivatkozni a t. központi bizottság előadójának példájára is, aki nem ép szorosan csak magáról a törvényjavaslatról szólt, hanem egyszersmind átalános vitát is indított meg a fölött. A mi, t. ház. az előttünk fekvő törvényjavaslatot illeti, én azt hiszem, hogy nem jellemzem azt roszul, ha azt mondom, miszerint tekintve azt, a tudomány szempontjából, — belső mivoltára nézve nem egyéb, mint először: fejadó, másodszor: bizonyos tekintetben a ház-, föld-, és jövedelmi adónak pótléka. T. ház ! én azt hiszem, hogy senki sincs ezen házban, aki a fej a dóra —• azt a tudomány, financia, és nemzetgazdaság szempontjából véve — sanctioját rá adná; mert az oly elavult dolog, mely helyesen elrendezett országban ma többé helyt nem foglalhat, és most, t. ház, ezen fejadó az előttünk fekvő törvényjavaslatban még fölemeltetni szándékoltatik; azon financiális és államgazdászati absurdum tehát, mely ezen fej adónak meglétében foglaltatik, a felemelés által még fokoztatni szándékoztatik. Más részről, a mint mondtam, a személyes kereseti adó egyszersmind pótléka a ház-, föld- és jövedelmi adónak. Midőn tehát az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint a személyes kereseti adó fölemelteim szándékoltatik, a felemelés nem lesz egyéb, mint a pótléknak pótléka. T. ház! Én azt hiszem, hogy magát a törvényjavaslatot nem szükséges tovább jellemeznem és talán nem szükséges azt mondanom, hogy ez nemcsak nem reform, amit már évek óta várunk, hanem valóságos hátralépés. Elismerem, t. ház, hogy nagy a szükségnek a hatalma, és azért mindamellett, hogy elvi szempontból ezen nálunk még most is divatban levő személyes kereseti adó, tekintve azt a tudomány szempontjából, feltétlenül kárhoztatandó, elismerem, hogy azt nem nélkülözhetjük a jelen viszonyok közt, és ha csak arról volna szó, hogy ezen adónemet azon formában és azon terjedelemben tartsuk fön, melyben fönállott, kénytelen volnék szavazatomat reá ló*
