Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-112
112. országos ülés inárczius 17. 1873. 97 tárgyában: igy e jelentések vonatkoznak a bécsi világkiállítás költségeire; a horvát-szlavonországi kataster költségeire, és megfelelőleg a magyarországi kataster előirányzatának uj összege és újbóli megállapítására, a közmunka minister költségvetésében fő felügyelők rovata alatt függőben hagyott egy tételre, több képviselő által az egyes tárczáknál beadott javaslatok és módositványokra; a honvédelmi ministernek utólag tett előterjesztésére, és azon törvényjavaslatra, melyet a belilgymimster a pénzügyministerrel egyetértőleg. a megyei közigazgatási árva- és gyámhatósági költségek fedezésére vonatkozólag a. t, ház asztalára letett. Kérem ezen jelentések kinyomatását elrendelni, és a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatok után közvetlenül napirendre kitűzni. Elnök s A jelentések ki fognak nyomatni. és a mennyiben a költségvetéshez tartoznak, a most szőnyegen lévő törvényjavaslatok után azonnal napirendre vétetnek föl. Következik a napirendnek első tárgya, vagyis a házadóról szóló törvényjavaslat harmadszori fölolvasása. Mihályi Péter jegyssa (olvassa a hágadóról szóló törvényjavaslatot). Elnök: l Elfogadja a t. ház a házaidóréi szóló,most harmadszor fölolvasott törvényjavaslatot? A kik elfogadják, méltóztassanak fölállani (Megtörténik.) A többség elfogadja. E szerint a törvényjavaslat véglegesen elfogadtatván, tárgyalás és hozzájárulás végett a méltóságos főrendekhez fog át küldetni. Következik a napirend második tárgya, vagyis a személyes-kereseti- adóról szóió törvényjavaslat tárgyalása. Bittó Béni ! T. ház! Ha átalában éreztem volna magamban hivatást és ösztönt jelenlegi pénzügyi helyzetünk ellen följajdulni, és recriminatiokban áradozni: nagyon tudom, hogy ez akkor lett volna helyén, a midőn az idei költségvetés fölötti átalános vita megindult, és bár az ehhez való jogczimet azon körülménynél fogva, hogy az előző törvényhozásokban részt nem vettem és azoknak sem cselekvényeivel, sem mulasztásaival solidaritásban nem állok, igénybe vehetni véltem is; de nem kívántam azon nemcsak éles, hanem sok tekintetben tanulságos vitákba vegyülni, amelyek e tárgyban a ház minden oldaláról hangzottak. Ha ezt akkor nem tettem, t. ház, még kevésbbé kívánom és fogom most tenni, hanem egyszerűen álláspontomat kívánom jelezni a tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal szemben. Az én álláspontom, a mondottak szerint, nem lehet más, mint, cum beneficio inventarii, elfogadása a a haza pénzügyi helyzetének és ebből folyólag beismerése ama, bizonyára egyikünk előtt sem kelKÉPV. H. NAPLÓ 18l|. TI. KÖTET. hames szükségnek, hogy miután költségvetésünket a lehető legszigorúbb takarékossággal átvizsgáltuk s államháztartási szükségleteinkből a ministeri előirányzattal szemben, a rendes kiadásoknál mintegy 1.800.000 frt, a rendkívülieknél mintegy 6.400.000 frt megtakarítást tudtunk csak eszközölni, s e szerint tehát a rendes kiadások és bevételek közti viszonylatnál mintegy 8.300.000 frt deficittel állunk szem közt, a melynek fedezéséről gondoskodnunk kell. s melynek fedezéséről, t. ház, miután a pénzügyi bizottságnak azon elvi kijelentését helyeseltük és elfogadtuk, hogy a rendes költségvetésben mutatkozó deficitet nem tanácsos és nem szabad másként fedezni, mint rendes állami bevételeink fokozásával : igen természetes, hogy nem tehetünk mást, mint az állam rendes jövedelmeit akár uj adók behozatalával, akár a meglevőknek emelésével fokozni. Bizonyára igen fájdalmas dolog ez, t. ház, minden, de különösen fájdalmas a magyar törvényhozásra nézve; mert mindnyájan tudjuk: összes államjövedelmeinknek mily nagy százalékát képezik nálunk más európai államokkal szemben az egyenes adók, és arányban más európai államokhoz mily magasak ami egyenes adóink. De, t. ház, itt nem a jelen kormány fentartásáróL vagy elejtéséről van szó, hanem minden utánna következhető bármely kormánynak, és végkövetkezményeiben magának az alkotmányosságnak létföltételeiről. Én tehát számot vetettem önmagammal, számot vetettem küldőim iránti és mindenekfölött számot vetettem hazám iránti kötelességemmel, és Debreczen városa érdemes képviselőjének példájára nyugodt lelkiismerettel vetem magamat alá küldőim ítéletének, és kijelentem,miszerint alávetem magamat a kényszerűségnek, hogy államjövedelmeinket emelni kell. Lássuk már most az előttünk fekvő törvényjavaslatok által czélba vett adóemelés mennyire engedhető meg, mennyire igazolható, s hogy átalában a törvény maga mennyire czélszerü és igazságos ? Megvallom. t. ház, ha adó-rendszerünket, akár összességében, akár egyes adótörvényeinket vizsgáltam : igen sokszor intéztem magamhoz kérdést, egyes adóinknak visszás és káros tételei, sőt átalában létjoga iránt. S e kérdésekre nem mindig tudtam igenlő feleletet adni magamnak. Ily helyzetben voltam a szóban forgó személykereseti adóval szemben, a mint ezen adó nálunk eddig fönállott. De, t. ház, itt nem uj adó behozataláról, nem is az adók reformálásáról van szó, hanem egy már fönálló adónak szükségessé vált emeléséről, s ezzel párhuzamosan, igazságosabbá. tételéről és ezért, nem látom én most helyén levőnek ezen reflexióim eredményét elmondani, inkább akkorra hagyván ezt, a midőn a pénzügyi bizottság átalános költségvetési jelentésének 51. lapján foglalt, s a ház 1 9 J it