Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-98

80 98. országos ülés február 25. 1873. mely közelismeréssc! , méltánylással találkozik a házon kivül, értem a tanítók nyugdíjaztatását, magában véve fontos kérdés, nézetem szerint, de mások meggyőződése és a tanférfiak nyilatko­zata szerint is nem lesz sikeresen, nem lesz gya­korlatilag megoldható mindaddig: mig a tanítók fi­zetési minimuma nem szabályozíatik, vagy legalább a felekezeti tanítók fizetésének szabályozása tör­vényhozásilag nem lesz eszközölve. Ezek indítottak arra, hogy látszólagos kitéréseket csináljak, mert meggyőződésem és nagyon hiszem, hogy az hozzátartozik ezen kérdéshez, hogy midőn a budget­vita folytattatik és midőn a minister tételeit megszavaz­zuk : a minister politikáját helyeseljük-e, vagy nem, megszavazzuk-e a tételeket vagy sem. Igenis, uraim, én megszavazom ezen tételeket nemcsak hogy meg­szavazom ; de azon törlések ellen fogok szavazni, melyeket a pénzügyi bizottság javasol, és hogyha a minister maga elejti, én az ő tételeit fogom, védel­mezni. Tisztelt, képviselőház.! Még csak néhány szót akarok mondani. A magyar ember mostanság na­gyon szeret szabadelvű lenni, nem mondom, hogy négy szem közt is szeretünk mindnyájan szabadel­vűek lenni, már ha ugy magunk közt bizalmasan beszélgetünk; de politikáról, igen-igen nagy sajátságos nyilatkozatokat hallunk baráti körben egymástól, igen, ínég pedig oly férfiaktól, kiknek szabadelvüsége ép annyira ünnepelt, mint elismert tény, hogy a de­mocratiai és culturai irányban az illetők ellenséges indulattal nem viseltetnek. Hanem szeretünk sza­badelvűek lenni a fórumon, szeretünk a nyilvános­ság előtt minél szabadelvűbb színben föltűnni, és annyira félünk a szabadelvütlenség hírétől, miszerint nem én mondom ezt, mások mondják már, hogy a magyar ember eltűr mindent a politikai küzdelem­ben, nevezzék őt akárminek, józan értelmiségét von­ják bár kétségbe talán egy vagy más tekintetben, gyanúsítsák jóhiszeműségét, tán még azt sem bánja, eltűr minden gúnyt; de azt nem tűri el, hogy ne tartsák szabadelvűnek. Én előbb is mondtam már, hogy a cul­tusminister egy kitűnő szabadelvű ember; de én azt szeretném, hogy a minister venne ma­gának bátorságot szabadelvűnek lenni nemcsak ez irányban, mint mindnyájan szeretünk és szok­tunk lenni, hanem szabadelvűnek azon nemesebb értelemben, hogy ne riadjon vissza saját meggyőző­désétől csupán azért, mert attól fél. hogy magára fogja zúdítani azon tényezőket, melyeknek kedvét kell keresnie. Uraim, nem a tömegek kegyét értem itt, mert szóba ez itt nem jöhet, mert ámbár na­gyon szomorú néptanítóink sorsa, azt senki sem állíthatja felölök, hogy azon magyar néptanítók valamikor ide jőjenek föl Pestre és macskazenét csináljanak a cultusministernek, ki annyi jajveszék­lés és szónoklat után sem kér semmivel sem -töb­bet ugyanazon fizetések emelésére, mint eddig, sőt­elfogadja a pénzügyi bizottság törléseit. Tehát nem azon szabadelvüségről van szó, mely a tömeg kegyét fél elveszteni; hanem arról van szó, hogy az alkotmányos küzdelemben a pártéletben bírjunk elég erkölcsi bátorsággal érvényt szerezni azon meg­győződésünknek, melytől annyira át vagyunk hatva, mint a minister ur. E tekintetben tehát bátor vagyok felhívni a minister urat, ha majd ismét előjön a min­isteri tanácsban és a pártconferenczián a közok­tatás , a népnevelés ügye: vegyen magának er­kölcsi bátorságot, és merjen szabadelvű lenni e ne­mesebb irányban is ; merjen szembeszállni azokkal, kik gátolják, legyen az tekintély vagy barátság, mert ez alkalommal veszélyeztetni nem fog semmit. Azt hiszem, a takarékosság azon apostolai, kik megdöbbentő nyíltsággal lépnek föl, ha látni fogják, hogy van erkölcsi bátorság a minisíerben, ki képes harezra szállni a közoktatás ügye mellett, mert nem akarja, hogy a XIX. század vége felé mi is ugy járjunk, mint Mednyánszky és a többi negyven­nyolca előtti reformer, hogy szüntelen csak tanul­mányozzunk, de ne tegyünk semmit. És én meg vagyok győződve, hogy azon mi­| nister, aki ezt teszi: nemcsak oly áradatot fog maga I ellen zúdítani, mely őt elsejn-ésseí fenyegetheti; de | sőt támogatni fogják még azok is, akik különö­sen krajezároskodásban. filléreskedésben keresik a hazafiságot; támogatni fogja az egész magyar köz­értelmiség. Elfogadom a költségvetést, ugy, mint azt a minister előirányzata javaslatba, hozza. Kautz Gyula előadó: Tisztelt ház! Schvarcz Gyula képviselőtársunk imént tartott be­szédében a pénzügyi bizottság ellen —- legalább szónoklata kezdetén és vége felé — oly erős vá­dakat és kifakadásokat használt, a melyeket előadói tisztemnél fogva hallgatással mellőzni nem szeret­nék. fffaUjukl IlaUjuhl) Engedje meg a tisztelt ház, hogy ragaszkodva szorosan azokhoz, amiket Schvarcz Gyula képvise­lőtársam az iméntnem a közoktatási kérdésre átalá­ban, hanem a pénzügyi bizottság eljárására vonat­kozólag megjegyzett: ellenészrevételeimet megtehessem. Nincs e házban senki, aki Schvarcz Gyula képviselőtársunknak a közoktatásügy körül és annak emelésére czélzó buzgolkodását, meleg érdekeltségét nagyobb elismeréssel tekintené, mint én; de en­gedje meg azt is kimondanom, hogy az imént tar­tott beszédében, ezen nagyon meleg buzgolkodásá­ban, a czélon nagyon is messze tul lőtt, és némely oly állitá.sokat tett, amelyeknek mind alaposságát, mind jogosultságát a pénzügyi bizottság szempont­l jából kereken tagadnom kell. (Helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom