Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-98

78 98. országos ülés február 25. 18T3. nál, azon direct befolyásnál fogva, melyet a magyar állam tisztán katholikus volta miatt a 1848. előtti dicasterialis statutomok szerint nem felelős kormány gyakorolt az egyes katholikus népiskolák fölött: ezen kapcsolatot az 1868. XXXVIII. törvényczikk egyszerűen elmetszette; mert ennek alkotói azon nézetből indultak ki, hogy időközben az autonómia szerveztetni fog és meg fognak alkottatni mindazon közegek, melyek a törvények értelmében e fölügyeletet majd közvetíteni fogják. Azonban a katholikus autonómia nem szerveztetett, és most csak azon választás előtt állunk, hogy daczára ezen szentesitett 1868. XXXVIII. törvényczikknek, vagy meg kell szegnünk a törvény 11. és 12. §-át, ba mégis akarjuk, hogy azon iskolák administráltassanak, fölügyelet alatt maradjanak ; vagy, ha e törvényt nem akarjuk megszegni, szabad kézre kell azokat bocsátani, szabad kézre, azon értelemben, hogy nem lesz az sem protestáns, sem görög-keleti, sem katholikus; mert azon fölügyelet egyház-községileg. egyház-megyeileg szervezve nem lévén, nálunk épen az apostoli király jogcziménél fogva a katholikus iskolák és részben a gymnasiumok fölött azon 1848. előtt nem felelős kormány directe maga gyakorolta a fölügyeletet. De kik legyenek a vezető közegek most, miután a magyar kormánynak ezen befolyását a törvény eltiltja? az apostoli király, illetőleg a püspökök? Azt nem kívánhatja senki e házban, bármeny-^ nyire buzgó katholikus legyen is, hogy maga a püspök tegye ezt; mert hiszen látjuk, a veszprémi püspök saját jogköre ellenére a ministerhez folyamodott. Nem kívánható, hogy azon egyenetlen fölosztás mellett, mely szerint a püspöki megyék Magyarországban szétszórvák, püspökeink — már állásuknál fogva is természetesen tiszteletreméltó aggastyánok lévén, tulhalmozva — roppant teendőkkel, (Derültség) ezen katholikus népiskolákat a püspökök maguk administralják, illetőleg teljesítsék azt, mit 1848. előtt a törvényes usus folytán a helytartótanács teljesített, s mit később megtiltott teljesíteni a törvény rendelete az 1868. XXXVIII. törvényczikk 11. §-ában. Ha tehát ezen alternatívából kimenekülni akarunk: nincs más menekvés, nézetem szerint, mint revideálni a törvényt. Ezen kérdés fölvettetett e házban több ízben, nagyon foglalkoztatja a sajtót, foglalkoztatja régóta a szakembereket. Tudjuk, hogy sok akadálylyal kell küzdeni mindazoknak, kik ezen revisiót sürgetik, ha nem egyéb, már csak azon indokból, mert azon idő alatt, mióta alkotmányos kormányzatunk újra életbe lépett : az organicus szer vezkedéseknek egész halmazva vár megoldásra, melyekre a múlt semmi hagyományt, semmi törvényes usust főn nem hagyott. Nekünk Magyarország államszervezetét modern alapon kell berendezni, igen sok törvényt kell újjá alkotnunk. Emellett a tisztelt háznak e tekintetbeni magatartása, a pártoknak legalább eddigi állása, az éles ellentétek, párt-agitátiók, és részben talán azon körülmény, miszerint hagyományos hajlam látszik létezni nálunk a szónoklatra: mindez oda hatott, hogy a ház nem haladhatott oly gyorsan, mint azt tennie kellett volna. Ennyi teendővel állván szemben, természetes, hogy ha más érdemleges szempontból nem is, csupán azon körülménynél fogva, hogy pár év előtt hoztuk a törvényt, annak revisióját sokan ellenzik. Részemről tudom, hogy itt határozati javaslatot beadni és a revisiót kérni nem lenne opportunus és formailag sem helyes. Nem is fogom ezt tenni; de jelentem a tisztelt háznak, hogy azt a budgetvita után fogom tenni. Nem tartom szükségesnek, hogy az egész törvény revisiója kéressék ; de szükségesnek tartom a házban is kifejteni azon érveket és okokat, melyek folytán a, politikai és még inkább a törvényes felelősség alól föl szabad, föl lehet, de talán föl is kell menteni, a „salus rei publicae suprema lex esto" elvénél fogva a ministert oly mozzanatokra nézve, melyekben őt a felelősség azért nem terheli, mert egy vagy más pontban nem hajthatja végre a törvényt. A tisztelt szónokok közül többen fölemlítették, hogy miért kell revideálni a törvényt; igen sokat lehet olvasni a sajtó terén, és a szakértők, mint például az iskolatanács és tanitőegyletek kifejtették, hogy vannak §-ok, melyek merőben ellentétesek és fölhozták, hogy 37 — 38-ra megy azon §-ok száma, melyeknek revisiója szükséges. Ezt pedig gyakorlati férfiak is, mint például Szelestey sürgették. Én azonban csak oly tényekre szorítkozom jelenleg, mert tudom, hogy a tisztelt ház figyelmét most igénybe venni nem lenne gyengéd dolog, — melyekre nézve nem hiszem, hogy tagadó feleletet kaphassak. Ezek: először az 5% pótadó elégtelensége; másodszor az államkormány jogkörének nem egészen tisztán, világosan, nem teljesen szabatosan körvonalozott volta szemben a felekezeti tanhatóságokkal; és harmadszor — a mi nézetem szerint igen fontos — a tanfölügyelői rendszer, amint az megalkotva van, melyről igen buzgó, a tanügy terén kitűnt férfiak, mint például Molnár Aladár tisztelt képviselőtársam is, szép munkájában bebizonyitották, hogy annyira elégtelen, miként igy, ahogy a tankerületek jelenleg beosztva vannak, minthogy a csekély számú tanfölügyelők 100 és 100 iskola fölött vannak fölügyeletet gyakorolni hivatva, melyeket meg sem látogathatnak: az egész rendszer nem ér semmit, vagy ha ér valamit, nagyon keveset. A tanfölügyelők rendszerének megváltoztatását azon-