Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-97
97. országos ülés február 24. 1873. 69 elismeri; hanem még a humanismus és realismus közti harcz terén is nem tudom tisztában vagyunk-e ? Kérdem, vajon vannak-e és lesznek-e statistikai .adataink arról, hogy például fölsőbb tanintézetekkel a haza egész területe miként hálóztassék be czélszerüen; mert, hogy csak ugy találomra vagy pártszempontból, vagy befolyásokra hallgatva, most itt most amott állítunk föl egy-egy tanintézetet, hogy egyik vidék tehát tulhalmazva legyen, a másik pedig egyátaíában nélkülözzön minden tanintézetet: ezt ugy hiszem, mint eddig, ugy jövőre sem akarjuk. De tisztelt ház! kell, hogy szóljak magáról a költségvetésről is, miután nem a népiskolai törvény revisioja van még szőnyegen. (Derültség.) Központi igazgatás czime alatt ismét oly nagy összeget látunk előirányozva, mint a múlt évben; ép akkorát, mint Austriában, — talán a paritás kedvéért ; — pedig én azt hiszem, hogy itt szép összeget lehetne meggazdálkodni, mert ha az eredményt viszonyítjuk, a központban lévő hivatalnokok nagy számával és azon nagy összeggel, melybe 2.z kerül : az eredmény nem felel meg nekiök. Tankerületi főfölügyelők, ámbár azt hittük tavaly, hogy az idén már nem fognak szerepelni y a budgetben, még mindig 32.000 forintot igényelnek, és miután a sötétség baglyainak kezeiben vész el ez összeg, én ezt egyenesen neheztelem; mert valóban sokkal több hasznot lehetne vele tenni, mint azok számára kidobni. A tanügy valódi czéljára ma is csak valamivel több fordittatik, mint a múlt évben, oly szégyenletes kevés azonban , hogy e tekintetben is, — mint ezt más tekintetben a minister ur említette, — egyenesen az összes európai államok mögött Törökország mellett állunk keleti testvéri viszonyban ; mert az államháztartási költségeknek alig egy °/ 0- át képezi a közoktatásügyi költségvetés; annyit sem, mint mennyibe maga az udvartartás kerül. Tisztelt ház! Volna ugyan még több észrevételem, de nem akarva visszaélni türelmökkel, csak egy tárgyról szólok hát még, és ez „a nervus Terűm". Ne ijedjen meg a deficitekben fuldokló ház; nem pénzt értek, hanem a tanügy iránti közérdekeltséget, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy annak, hogy tanodáink nincsenek, sőt nem is lehetnek, hogy legalább 8—10 ezer tanítónk hiányzik, hogy számos más fogyatkozásaink vannak, nem annyira deficitünk az oka, mint közérdekeltségünk hiánya. Maga a minister ur is hangsúlyozta ezt; azonban ellenkező irányban; ő azt mondotta ugyanis, hogy a közérdekeltség nagy mérvben mutatkozik. Elismerem, hogy a közérdekeltség mutatkozik, mert tudom, hogy például nagybirtokosaink kezdik belátni, hogy saját előnyükre alapítanak cselédségük számára pusztáikon is tanodákat. Elismerem, hogy nemcsak számos szaklap foglalkozik ma már a tanügygyel hazaszerte. És pedig megemlítem közbevetőleg, hogy jobban foglalkoznak vele, mint a tanodainak nevezett lap, ama 30.000 forintba kerülő lap, melynek nagyobb részét hirdetések foglalják el, és a melyben ministeri rendeletek és intézkedések fölött szabadelvű vagy bíráló vitákat előidézni egyátaíában nem lehet, és a minek következtében a Tanodái Lapok ma-holnap elvesztik — fájdalom, mert szükségesek volnának — jelentőségüket. Még a napi-sajtó terén is nagy érdekeltség mutatkozik. Minden napilap tanügyi rovatot tart hosszabb idő óta. Tehát elismerem, hogy az érdekeltség növekedésben van. De quid hoc ad tantam sitim? Vajon Magyarország dúsgazdag főpapsága, aristokratái, kik százezreket, milliókat áldoznak korteskedések alkalmával a nép elbutitására és erkölcstelenitésére: aránylag hoznak-e ily áldozatot, vagy csak ezen áldozatok kamatját is a tanügyre? Találkozik-e csak annyi érdekeltség is, mint p. o. a 40-es években a lóversenyek, a kaszinók s a nemzeti múzeum, vagy a napokban a róka-vadászat iránt? Ha azt látjuk, tisztelt ház, hogy az egyetlen Corvinaegylet, melynek czélja volt olcsó, népszerű és okszerű olvasmányok által a műveltséget terjeszteni: érdekeltség hiányában megbukott; ha azt látjuk, hogy a nevelési egyletek, melyeket boldogult Eötvös kezdeményezett: elenyésznek; ha azt látjuk, hogy maga a minister ur az önként alakuló tanitó-egyleteket hivatalos tanító-egyleteivel agyonüti: akkor nem csodálkozhatunk, hogy a közérdekeltség nem is nagyon mutatkozik. Közérdekeltséget teremteni, lia nincs, talán szintén hivatva volna a minister ur, oda működve, hogy átalános hazafias közérdekeltség nyilvánuljon. Igaz, tisztelt ház, hogy a népnevelés vagy átalában az oktatás ügye. mint a vasutak és más consortiumok, osztalékot nem ígér; de ígér szabad hazát; talán igéri magának a haza talajának termékenységét ; igéri administrationknak, aminek nagy hiányai átalánosan el vannak ismerve : czélszerübbé tehető voltát ; igéri az igazságügynek is megfelelőbben kezelhető voltát; igéri számban csekély, nemzetünkre nézve azon nagy tényezőt, ami abban rejlik, hogyha számilag gyöngék vagyunk is, igyekezzünk erkölcsi és szellemi tényezők által fokozni magunkat, mert jövőnk és létünk biztositéka ebben rejlik. Elnök : Még többen lévén szólásra fölírva, holnap d. e. 10 órakor folytatjuk a tárgyalást. {Az ülés végződik d. u. 2 1 / i órakor.)
