Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-97
97. országos ülés február 24. 1873. 57 nem tudom, képes voltam-e magamat megértetni; mindenesetre kérem, ne méltóztassék intentioimat félreérteni. (Hosszasan tartó élénk tetszés-nyihánitásók.) Oláh Gyula: Tisztelt ház! Azok után, miket épen most az igen tisztelt közoktatásügyi minister ur elmondani méltóztatott, és melyekre vonatkozólag nines okom miért ki nem mondani, hogy azok egy részével egyetértek: igen rövid időre leszek bátor a tisztelt ház becses figyelmét igénybe venni. Követem ugyanazon beosztást melyet az igen tisztelt közoktatásügyi minister ur fölvett, azzal a különbséggel, hogy én megfordítva, az alapjánál kezdem és először a népnevelés kérdéseire óhajtom nézeteimet elmondani. Nagyon helyesnek, és a czélhoz közelebbi jutás reményét legalább jogosultnak látom az által, hogy itt az igen tisztelt közoktatásügyi minister ur ma már nyíltan bevallotta azt, amit a közvélemény és átalában az ezen ügyekkel foglalkozó egyének régen tudnak, régen ismernek, s ha kell alkalmazni is készek, mely abban áll, hogy a közoktatásügyi törvény nem annyire tartalma miatt nem hozhat még annyi jó gyümölcsöt a hazára, mint amennyit hozhatna, hanem inkább amiatt, hogy nem volt helyesen végrehajtva, illetőleg a végrehajtás ellenőrzése nem volt egészen helyes. E tekintetben, tisztelt ház, akinek kedve telnék kifakadásokba bocsátkozni, az fölhozhatná azon — elismerem — az igen tisztelt cultusminister urat távolról sem illethető vádat, hogy midőn a tanfölügyelők fölállításáról szó volt, egyrészről nem azt tekintették, hogy mennyi erővel rendelkezünk, és másrészről nem azt tekintették, hogy mi egy valódi tanfölügyelőnek képesitvénye. Én ismerek ez országban sok embert, aki egészen beválnék, igen helyes tanfölügyelő lenne; de azért mégis merem állítani, hogy oly egyént, ki Magyarországra ezen diszes és nagyfontosságú állást helyesen betölteni képes volna, az egész ország ez idő szerint 42-őt nem képes előállítani; mert 42-őrevan szabva azok száma; vagy ha képes volna is, igen sok azok közül olyan, ki nem vállalja el ezen hivatalt. És itt volt az első hiba mindjárt, hogy hivatalt sokkal többet állítottak föl, mint amennyi ahhoz értő szakférfiút, tanférfiut találtunk volna. Látom az igen tisztelt közoktatásügyi minister ur előterjesztéséből, hogy ő, legalább jövőre, más kérdésben és e tekintetben helyesebben számol, és minden ily esetben a hivatalok, illetőleg állások számának megszabásánál egyúttal a rendelkezésére álló erőknek mennyiségét is számításba veszi; de másrészről, tisztelt ház, ha állana is az, hogy rendelkezünk annyi erővel, mint amennyi tanfölügyelőre szükség van: van egy igen nevezetes hiba. ami KÍIPV. H. NAPLÓ 18?. V. KÖTKT. ezen tanfölügyelőnek hatáskörét legalább is megzsibbasztja. Ezen nevezetes hiba, tisztelt ház, az, hogy a közoktatási törvényben nincsen intézkedés téve a tanfölügyelő és a közigazgatási végrehajtó közegek hatáskörének szabályozására; nincsen kijelölve, hol és meddig tart az egyiknek a hatásköre, és hol és mely ponton ér az össze; és ennek következtében azon tapasztalatokra vagyunk kénytelenek jutni, hogy e tanfölügyelők leghelyesebb, legczélszerübb intézkedései, miután ők végrehajtói hatáskörrel nem bírnak, dugába dűlnek, vagy legalább elhalasztatnak hosszú időre. A tisztelt minister ur méltóztatott jelezni, hogy sokan vannak azon véleményben, miszerint a közoktatási törvény revisioja, vagy legalább hibáinak földerítése szükséges. Hogyha más egyéb nem volna is, mint azon egyetlen körülmény, hogy a tanfölügyelők és a végrehajtó közegek hatásköre egymással szemben szabályozva nincs: ezen egy körülménynél fogva a revisiot, vagy legalább ezen törvénynek kijavítását, szükségesnek s tovább halaszthatónak nem tartom, és ezért igen örömmel várom a tisztelt minister urnák e kérdésben mielőbb intézkedését. Azt hiszem, hogy ha egyszer eljutunk oda, hogy a tanfölügyelők és a közigazgatási közegeknek hatásköre törvényileg szabályoztatok: azzal egyszersmind a népnevelés kérdésében nagy lendületet idézünk elő. Nem akarom a tisztelt ház becses figyelmét a körülmények megvilágításával fárasztani, és azért bizom egész megnyugvással ezen ügyet azon enquét megállapodására, és ebből kifolyólag a tisztelt minister ur előterjesztését, melyet épen most kilátásba helyezni méltóztatott, örömmel bevárom. A közép-tanodákat illetőleg a tisztelt minister úrtól hallottunk egy, nem az egész közönség előtt, hanem e teremben ma először mondott eszmét, t. i. a reáliskoláknak 8 osztályúvá változtatását. E tekintetben azt hiszem, hogy mi egy egész tabula rasa előtt állunk a közép-tanodák szervezésében. A gymnasiumi rendszer, mely ezelőtt félszázaddal, talán előbb, az akkori viszonyok és culturai állapotnak megfelelő volt: ma már vagy teljesen túlélte magát, vagy mielőtt túlélte volna, kihelyeztetett a használatból ugy, hogy az ma már nem több, mint a régi idők többé-kevésbbé használható maradványa. Én azt hiszem, hogy midőn arról van szó, hogy a közép-tanodák hazánkban végre szerveztessenek, igen kívánatos volna az, hogy a helyzetet ugy fogjuk föl, amiképen az van. Hogy ha a közép-tanodákat csak egy szempontból méltóztatik a tisztelt minister ur nézni és csak ugy méltóztatik fölfogni, hogy azoknak nincs egyéb hivatásuk, mint a felsőbb tanításra az illető8
